Szilágysziget
Szilágysziget (Sighetu Silvaniei) | |
Görögkatolikus fatemplom (1632) | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Partium |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Szilágy |
Község | Szilágykövesd |
Rang | falu |
Községközpont | Szilágykövesd |
Irányítószám | 457072 |
Körzethívószám | +40 x60[1] |
SIRUTA-kód | 140538 |
Népesség | |
Népesség | 424 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 2 |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 205 m |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 20′ 58″, k. h. 22° 52′ 34″47.349571°N 22.876202°EKoordináták: é. sz. 47° 20′ 58″, k. h. 22° 52′ 34″47.349571°N 22.876202°E | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Szilágysziget (románul: Sighetu Silvaniei) falu Romániában, Szilágy megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Szilágy megyében, Szilágysomlyótól északra, Szilágylompért, Ököritó, Sarmaság és Szilágykövesd között fekvő település.
Története
[szerkesztés]A falut az oklevelek 1466-ban említették először Zygeth néven.
1475-ben Zygethy 1547-ben Ziget, 1604-ben Zyget, 1746-ban Sziget néven írták nevét.
Sziget település a kövesdi uradalomhoz tartozott.
1475 körül végzett adóösszeírás szerint Sziget Sarmasági Elek (Allexi) birtoka volt.
1543-ban Sarmasági László, István és Mihály birtoka volt.
1570-ben Sarmasági Miklós és Sarmasági Mihályné birtoka volt, 1604-ben pedig Sarmasági Zsigmond birtoka volt.
1682 előtti török, majd kuruc időkben e település is elpusztult más huszonnégy középszolnoki faluval együtt. Sokáig puszta volt, s csak 1715-ben települt újra.
1797-ben Kemény Simon birtokának írták.
1847-ben 243 görögkatolikus lakosa volt.
1890-ben 386 lakosa volt, ebből 352 fő oláh, 16 magyar, 7 német, 11 egyéb nyelvű. A népességből 355 fő görögkatolikus, 24 református, 7 izraelita volt. A házak száma ekkor 79 volt.
A 2002-es népszámláláskor 566 lakosa közöl 534 fő (94,3%) román, 30 (5,3%) cigány, 2 (0,4%) magyar volt.
Nevezetességek
[szerkesztés]- Görögkatolikus fatemploma 1632-ben épült. Anyakönyvet 1824-től vezetnek.
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája IV.: Szilágy vármegye községeinek története (L-Z). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 499–501. o. Online elérés