Szilágylompért
Szilágylompért (Lompirt) | |
Református templom, mellette Ady mellszobra | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Partium |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Szilágy |
Község | Sarmaság |
Rang | falu |
Községközpont | Sarmaság |
Irányítószám | 457332 |
SIRUTA-kód | 142916 |
Népesség | |
Népesség | 374 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 653 |
Földrajzi adatok | |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 19′ 23″, k. h. 22° 50′ 44″47.323021°N 22.845564°EKoordináták: é. sz. 47° 19′ 23″, k. h. 22° 50′ 44″47.323021°N 22.845564°E | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Szilágylompért témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Szilágylompért (románul Lompirt, németül Lampreten) település Románia északnyugati részén.
Fekvése
[szerkesztés]A Szilágyságban, a Kraszna folyó bal partján, Zilahtól 24 km-re északnyugatra található. Közúton a Szatmárnémeti-Kolozsvár főútvonalről közelíthető meg. Mojád és Selymesilosva helységekkel együtt jelenleg Sarmaság (románul Sărmașăg) községhez tartozik. A trianoni békeszerződésig Szilágy vármegye Szilágysomlyói járásához tartozó kisközség volt.
Lakossága
[szerkesztés]1910-ben 777 lakosa közül 530 fő volt magyar, 232 pedig román anyanyelvű. Az 1990-es népszámlálás adatai szerint 877 lakosából 648 magyar, 103 cigány és 126 román nemzetiségű. Vallási megoszlásuk 1990-ben: 654 református, 156 ortodox, 50 római katolikus, 12 görögkatolikus és 5 egyéb vallású. Egy 2002-es adat szerint a település lakossága ekkorra 912 főre növekedett, és ennek 80%-a magyar nemzetiségű.
Története
[szerkesztés]Első említése 1321-ből származik, Lompérth néven. A 15. században épült templomát később lebontották, ma már nem található maradványa sem. A falu a 18. század elején a környéken dúló harcok következtében elnéptelenedett, de 1722 körül újra benépesült. Lompért református egyháza 1739-ben alakult meg, először a szomszédos Selymesilosva filiájaként, majd tíz év múlva önállósult. A falu ma álló temploma 1777-ben készült el.
A trianoni békeszerződés következtében a község Romániához került, majd a második bécsi döntés nyomán 1940-ben újra Magyarországhoz. A második világháborút követően újra román fennhatóság alá került. Az 1968-as területrendezés során a közeli Selymesilosva és Mojád településekkel együtt a Sarmaság székhelyű községbe vonták össze. 2007 márciusában népszavazást tartottak a helységek újbóli önállósulásáról.
Nevezetességei
[szerkesztés]A községben található református templom 1777-ben épült. 1778-79-ben készítették el Budai Sámuel és Budai András, a kolozsvári asztaloscéh tagjai a 132 egész és 8 negyed kazettából álló festett famennyezetét, mely az egész Kárpát-medence egyik legszebb templomi kazettás mennyezete. A kazetták egy részén virágmotívumok: szegfű, tulipán, rózsa láthatók, másik felén pedig figurális ábrázolások: bibliai alakok és események, népmesei figurák, asztrológiai jelképek, állatábrázolások. Különleges a Mária Terézia tiszteletére készült kazetta, melyet kétfejű sas és M.T. monogram jelez.
Ady Dániel és Visky Julianna, Ady Endre nagyszülei Szilágylompérton éltek, házuk a református templommal szembeni Ady-kertben állt. Az épületet a nagyszülők halála után az örökösök lebontatták. Helyén épült fel a költő nevét viselő Ady Endre Általános Iskola. Ady gyermekként, majd később neves költőként is gyakran megfordult a faluban. A Séra-kúria mögött ma is megvan a kőasztal, melyen több versét írta.
2002. szeptember 8-án a református templom kertjében felavatták Ady Endre mebbszobrát (Lőrinz Lehel alkotása).[1]
Irodalom
[szerkesztés]- Szilágylompért, szerkesztő Szőnyi Levente, 2009, Color Print Nyomda, Zilah, ISBN 978-973-0-07055-2[2]
Források
[szerkesztés]- A Patrimonium Hungaricum Szilágylompértot bemutató oldala
- A Szilágylompérti Református Egyházközség oldala a parokia.net-en
- Népességi adatok
- Cikk a falu önállósulási törekvéseiről
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Szabó Csaba: Új település az Ady-emlékhely térképen. Ünnep a második hazában, Szabadság (Kolozsvár), 2002. szept. 9.
- ↑ Szilágyság-2009 nov. 6. [2012. március 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. október 5.)