Csépán (település)
| Csépán (Cepari, Tschippendorf) | |
 | |
| Az ortodox, volt evangélikus templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Beszterce-Naszód |
| Község | Nagydemeter |
| Rang | falu |
| Községközpont | Nagydemeter |
| Irányítószám | 427076 |
| SIRUTA-kód | 33220 |
| Népesség | |
| Népesség | 1184 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | < 3 (2011)[1] |
| Népsűrűség | 148,93 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 333 m |
| Terület | 7,95 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 14′ 06″, k. h. 24° 25′ 41″47.234890°N 24.428088°EKoordináták: é. sz. 47° 14′ 06″, k. h. 24° 25′ 41″47.234890°N 24.428088°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Csépán témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
.JPG)
Csépán (románul: Cepari, 1925-ig Cepan, németül: Tschippendorf, helyi nyelvjárásban Tsepan vagy Tschipndrof) falu Romániában, Erdélyben, Beszterce-Naszód megyében.
Nevének eredete
[szerkesztés]Neve az István személynév Csépán alakjából való, és valószínűleg azon Chepan emlékét őrzi, akinek fia, Gergely, 1326-ban a Mezőség északi részén birtokolt.
Fekvése
[szerkesztés]Besztercétől 16 kilométerrel észak–északkeletre fekszik.
Lakossága
[szerkesztés]- 1785-ben 267 lakosa volt. Öt évvel később 56 görögkatolikust írtak össze, a többség szász evangélikus volt.[2]
- 1910-ben 822 lakosából 655 volt német, 96 román, 49 cigány és 22 magyar anyanyelvű; 651 evangélikus, 140 görögkatolikus és húsz zsidó.
- 2002-ben 906 lakosából 870 volt román és 36 cigány; 745 ortodox és 149 pünkösdi vallású.
Története
[szerkesztés]1380-ban említik először Chepan alakban. Szász jobbágyfalu volt, és mint ilyen nem a Szászföldhöz, hanem Belső-Szolnok vármegyéhez tartozott. Mellette a középkorban ágostonos szerzetesek éltek. 1380 és 1661 között a Somkeréki család birtokolta, később legnagyobb birtokosa a Földváry (Cornis) család volt. 1645-ben 13 család lakta, 1733-ban pedig a szász többség mellett 18 görögkatolikus román család is. Evangélikus gyülekezete 1722-ben és 1795-ben is Nagydemeter filiája volt. A 18. század második felében nyugati szélén a Földváryak udvarháza állt, a 19. század elején pedig egy másik nemesi rezidencia is épült a faluban, a Barcsayaké.
A jobbágyfelszabadítás után szász lakossága lassanként felvásárolta az allodiális földeket, az utolsó részt 1908-ban, miután Földváry Mihály utód nélkül meghalt. Határában több helyen is fejtettek vulkáni tufát, amelyből a környék szász falvaiban házakat építettek. 1876-ban a megszüntetett Belső-Szolnok vármegyétől Beszterce-Naszód vármegyéhez csatolták. Rudolf Bergner 1884-ben mint viszonylag szegény szász falut írta le.[3]
A közeledő front elől a Wehrmacht 1944. szeptember 20-án evakuálta szász lakosságát. November közepén a felső-ausztriai Vorchdorfban találtak menedéket, ahonnan egy részük a hónap végén továbbutazott Laakirchenbe. Többségük le is telepedett ezen a két településen, ahol utódaik máig élnek. Mintegy kétszázan, hogy rendezzék állampolgárságukat, 1953-ban a németországi, észak-rajna–vesztfáliai Setterichbe költöztek. Csépánban még 1945 tavaszán román családok telepedtek le. 1950 és 56 között községközpont volt, akkor Nagydemeterhez csatolták.
Látnivalók
[szerkesztés]- Volt evangélikus temploma a 15, században épült egyhajós, sokszöggel záródó szentélyű templomként. Nyugati bejáratát lóhereíves ablakpárok fogják közre, és déli bejárata is lóhereíves. Tornyának elhelyezése az ágostonos rend gyakorlatának felel meg.[4] A 16. században erődítették, de erődítései nem maradtak fenn. Hajóját 1894–95-ben meghosszabbították. 1960 óta a Román Ortodox Egyház használja.
- Használaton kívüli sóskút, tölgygerendákból épült házikóval. A kút vizét a falubeliek levesfőzéshez, szalonna és káposzta tartósításához használták. 1919-ig a só állami monopóliuma miatt minden család csak meghatározott havi mennyiséget meríthetett a kútból, amelyre egy folyamatosan ott lakó őr vigyázott. Az épület móc ácsmester munkája, utoljára 1946-ban javították.[5]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Beszterce-Naszód megye. adatbank.ro
- ↑ Miskolczy Ambrus – Varga E. Árpád: Jozefinizmus Tündérországban. Budapest, 2013, melléklet
- ↑ Rudolf Bergner: Siebenbürgen. Eine Darstellung des Landes und der Leute. Leipzig, 1884, 81. o.
- ↑ Entz Géza: Erdély építészete a 14–16. században. Kolozsvár, 1996, 56. o. PDF
- ↑ Andrea Chiricescu: Civilizația tradițională a sării în estul Transilvaniei ('A só hagyományos civilizációja Kelet-Erdélyben'). Sfântu Gheorghe [Sepsiszentgyörgy], 2013 [1] Archiválva 2015. július 16-i dátummal a Wayback Machine-ben PDF
Források
[szerkesztés]- Georg Breckner szerk.: Spuren & Bilder aus Chepan. Vorchdorf, 1999
- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
További információk
[szerkesztés]- kendervászon kötény a Magyar Néprajzi Múzeum gyűjteményéből [2][halott link]
Beszterce-Naszód megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}