Vice (település)
Vice (Vița) | |
Református templom | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Erdély |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Beszterce-Naszód |
Község | Apanagyfalu |
Rang | falu |
Községközpont | Apanagyfalu |
Irányítószám | 427207 |
Körzethívószám | 0x63[1] |
SIRUTA-kód | 34146 |
Népesség | |
Népesség | 345 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 333 (2011)[2] |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 325 m |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 02′ 29″, k. h. 24° 08′ 55″47.041467°N 24.148547°EKoordináták: é. sz. 47° 02′ 29″, k. h. 24° 08′ 55″47.041467°N 24.148547°E | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Vice (románul Vița, németül Witzen, Witzau) falu Romániában, Erdélyben, Beszterce-Naszód megyében. Közigazgatásilag Apanagyfalu községhez tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]A helység a Mezőség északkeleti részén, Besztercétől 60 kilométerre, Bethlentől 22 kilométerre délre, Kolozsvártól 110 kilométerre fekszik.
Története
[szerkesztés]1315-ben Wycze néven írták (Györffy II, 93). 1332-ben plébániatemploma volt, amelynek papja, János a pápai tizedjegyzék szerint 1332-ben 20 montanus dénárt, majd 25 dénárt fizetett. 1333-ban Bertalan 11 montanus dénárt fizetett (Beke 114, Györffy II, 93). 1772-ben a néhány római katolikus és a környező szórványokban élő katolikusok részére plébánia szerveződik. Ezekben az években éles ellentétek merültek föl a református lelkész és a katolikus egyház között. 1874-ben a református hívek kétharmada katolikus lett, hogy a Fogarassy püspök által megvásárolt és kiosztásra kerülő Mikes-Kemény birtokból részesüljenek. Csak azok a szűkösebb anyagi körülmények között élő személyek maradtak meg reformátusnak, akik nem vehettek részt a vásárban. 1876-ig Belső-Szolnok vármegyéhez tartozott, amikor az újonnan kialakított Szolnok-Doboka vármegyéhez csatolták. 1867 és 1918 között az Osztrák–Magyar Monarchiához tartozik. 1920-tól 1940-ig Nagy-Románia, 1940-től 1947-ig a Magyar Királyság, 1947-től Románia integráns része.
- A helység részletes története Kádár József, Szolnok-Doboka vármegye monográfiájában a Vicze címszónál [1] található meg.
Lakossága és felekezeti közösségei
[szerkesztés]A falu lakossága az 1910-es népszámlálás adatai szerint 1082 fő volt, ebből 943 magyar és 130 román.
2002-ben lakossága már csak 402 fő volt, ebből 377 magyar és 22 román.
2003-ban a helység 311 római katolikus és mintegy 100 református lelket számolt.[3] A helység plébánosa 1998-tól Lőrinczi Károly. A helység református lelkipásztora 2008-tól Gáspár Erika.
A helységben működő gyermekotthonok
[szerkesztés]- Szent István Gyermekotthon. 2002 és 2003 között épült a Magyarok Világszövetségének a támogatásával.[4]
- Bástya Csángó-Szórványmagyar Kollégium.[5]
Néprajzi események
[szerkesztés]Látnivalók
[szerkesztés]- Római katolikus templom. 1885-ben a helységben római katolikus templom épült (Schematismus 1913, 219).[3] A templom szentélye XV. századi.
- Református templom.
- A Wass Albert Általános Iskola előtt gróf cegei Wass Albert író és költő 2001-ben fölállított, bronzból készült mellszobra található [3], [4].
Források
[szerkesztés]- ↑ "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Beszterce-Naszód megye. adatbank.ro
- ↑ a b http://vicei-plebania.erdely.org/pages.php?menuid=3[halott link]
- ↑ Archivált másolat. [2009. szeptember 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. november 21.)
- ↑ Archivált másolat. [2008. december 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. november 22.)
Jegyzetek
[szerkesztés]Irodalom
[szerkesztés]Külső hivatkozás
[szerkesztés]- A Vicei Római Katolikus Plébánia honlapja [5][halott link]
- A Bástya Csángó-Szórványmagyar Kollégium honlapja [6] Archiválva 2008. december 22-i dátummal a Wayback Machine-ben.
- Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája VII.: A vármegye községeinek részletes története (Tők–Zsugásztra). Közrem. Tagányi Károly, Réthy László. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1901.