Magyarborzás
 |
Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. |
| Magyarborzás (Bozieș) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Beszterce-Naszód |
| Község | Kékes |
| Rang | falu |
| Községközpont | Kékes |
| Irányítószám | 427047 |
| Körzethívószám | 0x63[1] |
| SIRUTA-kód | 33042 |
| Népesség | |
| Népesség | 625 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 307 (2011)[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 309 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 01′ 57″, k. h. 24° 11′ 30″47.032370°N 24.191655°EKoordináták: é. sz. 47° 01′ 57″, k. h. 24° 11′ 30″47.032370°N 24.191655°E | |
 | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Magyarborzás (románul: Bozieș) falu Romániában, Beszterce-Naszód megyében. A róla nevezett patak partján, nyugatról keletre nyíló völgykatlanban fekszik, Déstől 43,4 kilométerre. Kékes községhez tartozik.
Története
[szerkesztés]A település nevét 1332-ben Buzyas alakban említették okiratban. A település római katolikus egyháza egyike volt a legrégibbeknek. 1332-ből ismert Pál nevű plébánosa, 1490-ben Jakab volt a plébános. A reformáció idején protestáns gyülekezet alakult meg a faluban. A ma is álló, Szent Mihály tiszteletére felszentelt templom építtetője a bethleni főúr, Bethlen Gergely volt, aki az 1433-ban, Zsigmond király kíséretében tett pápai látogatás után, annak hatására, birtokának több településén kezdeményezett templomépítést. 1722-ig anyaegyházként működött a helyi gyülekezet. Akkor Vice leányegyházává vált, de rövid idő után újra anyaegyházközséggé lett. A templom mellé 1867-ben épült a harangláb. Ugyanakkor a templomot is felújították. Jelenleg három harang található a haranglábon. A legrégebbi felirata: „1737 D.7.M.A.1.C.U.I. Borsás”. A második harang 1798-ban készült, a harmadikat 1884-ben, az akkori lelkipásztor, Csiszár Farkas és neje, Kovács Juliánna ajándékozta az egyháznak. A templomban található szószékkorona felirata: „Isten dicsőségére készítette H. Bakó Károly és neje D. Daday Emilia 1890 máj. 25”.
1912. május 13-án a falun átvonuló forgószél a templom fedelét szétdúlta, a falakat is megrongálta. A fedélszerkezetet újjáépítették, de a megrongált falakat csak részben javították. 2001-2003 között, a gyülekezet pénzadományából jelentős felújítási munkálatokat végeztek a templomon. A templom külső és belső falrendszerét megjavították, és mennyezetet, csatornarendszert készítettek, kicserélték a nyílászárókat, a régi karzatot, a szószéket és a padokat újra cserélték. A mai református gyülekezet lélekszáma 278.
Jelenlegi népszokások
[szerkesztés]Minden évben megszervezik az immár hagyománnyá vált húsvéti batyus bált, amelyet a kultúrotthonban tartanak. A kezesek (szervezők) minden évben időben lefoglalják a zenészeket, és a bál napján ők szedik a belépőt. 2010-ben pünkösdkor szervezték a bált. Ugyanebben az évben lépett fel először a besztercei Vadrózsa néptánccsoport, magyarpalatkai táncokat bemutatva.
Lelkipásztorai
[szerkesztés]Szőllősi János (1618), Szentkirályi György, Fekete Pál(?-1745), Péterfalvi István (1748-?), Bányai M.István (1753-?), Bitai András pap-mester (1755-1799 ???), Pál István (1788, 1795-1800), Szentmiklósi István lévita (1802-1816), Kolozsvári Sámuel (1817-1818), Kovács Sámuel (1819-1821), Olasz József (1821), Olasz György (1824-?), Zsoldos Mihály (1827-?), Balog Pál (1829-?), Farczádi Kovács Sámuel (1831-?), Benedek Sámuel (1831-?), Bálint Nagy Sámuel (1834-?), Nagy Ábrahám (1851-?), Bartók Zsigmond (1857-1858), Csejdi István (1858-?), Csiszár Farkas (1861-?), Sipos Gyula (1893-1933), Kadácsi Zoltán (1934-1935), Mágner Sándor (1935), Szigyártó Albert (1936-1937), Keresztes Sándor (1938-1940), Nagy Mihály (1941), Horváth László (1941), Nagy Béla (1942-1944), Krizbay Miklós (1945-1963), Antal Margit (1963-1966, 1974-1980), Horváth Loránd (1966-1971), Pünkösdi Lajos (1972), Kiss Károly (1973), Gáll Mihály (1980-1986), Lukács Dániel (1988-2016)
Hivatkozások
[szerkesztés]- ↑ "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Beszterce-Naszód megye. adatbank.ro
Források
[szerkesztés]- Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája I–VII. Közrem. Tagányi Károly, Réthy László, Pokoly József. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900–1901. Online elérés
- Poenar Rus Éva: Magyarborzási népszokások stratégiái. Művelődés, LX. évf. (2007. június)
- Magyari Hunor – Veres Tünde: A Dési református egyházmegye templomai (Lukács Dániel nyilatkozata Magyarborzásról). Művelődés, LX. évf. (2007. június)
Beszterce-Naszód megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}
