Paszmos
| Paszmos (Posmuș, Paßbusch) | |
 | |
| A Teleki-kastély | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Beszterce-Naszód |
| Község | Nagysajó |
| Rang | falu |
| Községközpont | Nagysajó |
| Irányítószám | 427292 |
| Körzethívószám | 0x63[1] |
| SIRUTA-kód | 34672 |
| Népesség | |
| Népesség | 734 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | < 3 (2011)[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 418 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 58′ 34″, k. h. 24° 35′ 32″46.976158°N 24.592113°EKoordináták: é. sz. 46° 58′ 34″, k. h. 24° 35′ 32″46.976158°N 24.592113°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Paszmos témájú médiaállományokat. | |
Paszmos (románul: Posmuș, németül: Paßbusch, helyi szász nyelvjárásban Poospesch) falu Romániában, Erdélyben, Beszterce-Naszód megyében.
Nevének eredete
[szerkesztés]Először 1319/20-ban említették, Pozpus alakban. Ez az elsődleges névalak Kiss Lajos nyelvész szerint egy szláv eredetű *Pospyš személynévből keletkezhetett. 1332–35-ben ugyanaz a forrás Pazpus, Posmus és Piczpus alakban is említette. 1443-ban mint Pazmos fordult elő. Német neve az elsődleges Poszpus névből fejlődött.
Fekvése
[szerkesztés]A Mezőség keleti peremén, Szászrégentől 36 kilométerre északnyugatra, Besztercétől 37 kilométerre délkeletre található.
Népesség
[szerkesztés]A népességszám változása
[szerkesztés]Népessége 1850 és 1966 között nőtt, azóta a szászok kivándorlása miatt csökkent.
Etnikai és vallási megoszlás
[szerkesztés]- 1910-ben 901 lakosából 423 volt román, 370 német és 104 cigány anyanyelvű; 454 görögkatolikus, 380 evangélikus és 26 zsidó vallású.
- 2002-ben 744 lakosából 572 volt román és 166 cigány nemzetiségű; 670 ortodox és 66 görögkatolikus vallású.
Története
[szerkesztés]A középkorban szász falu volt, de Kolozs vármegyéhez tartozott és nem tagolódott be a Szászföldbe. 1639-ben már 22 román, tíz magyar és négy szász jobbágycsalád lakta. 1648–52-ben 47 puszta telke volt. 1647-ben adományképp Teleki Mihály kapta meg I. Apafi Mihálytól, ettől kezdve a Telekiek birtokolták, akiknek már a mai kastély építését megelőzően is állt udvarházuk a faluban. 1745-ben országos vásár tartására szóló szabadalmat szerzett.[3] Szász lakosságát a Wehrmacht 1944-ben evakuálta, de túlnyomó többségük, 285 fő, 1945 őszéig visszatért. A szászok végül a szocialista rendszer második két évtizedében és a rendszer bukása után vándoroltak ki, főleg Németországba.
Látnivalók
[szerkesztés]- A Teleki-kastély az 1750-es és 60-as években épült. 1824-ben leégett, 1828-ra építették újjá. A kapuépület korábbi két óratornyát ekkor cserélték le a maira. Utolsó lakója a grafikus Teleki Ernő volt a második világháborút követő államosításig. A szocialista rendszer idején a termelőszövetkezet használta, ma rossz állapotú.
- Az evangélikus templom eredeti formájában a 15. században épült. A 19. században átalakították, tornyát 1923-ban emelték. Kívülről szemlélve csak a déli bejárat és a szentély déli ablaka őrzik a gótika jegyeit.
Híres emberek
[szerkesztés]- Itt töltötte utolsó éveit és itt hunyt el Teleki Ferenc költő, az MTA tiszteleti tagja.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Beszterce-Naszód megye. adatbank.ro
- ↑ Illéssy János: Vásárszabadalmak jegyzéke. Budapest, 1900
Források
[szerkesztés]- Traugott Emrich – Jost Linkner: Paßbusch in Nordsiebenbürgen. Wels, 2001
- Bicsok Zoltán – Orbán Zsolt: „Isten segedelmével udvaromat megépítettem...” Csíkszereda, 2012
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]Beszterce-Naszód megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}