Csicsómihályfalva
Csicsómihályfalva (Ciceu-Mihăiești) | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Erdély |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Beszterce-Naszód |
Község | Csicsómihályfalva |
Rang | községközpont |
Irányítószám | 427218 |
Körzethívószám | 0x63[1] |
SIRUTA-kód | 34217 |
Népesség | |
Népesség | 904 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 47 (2011)[2] |
Népsűrűség | 25,86 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 251 m |
Terület | 34,96 km² |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 12′, k. h. 23° 58′47.200000°N 23.966667°EKoordináták: é. sz. 47° 12′, k. h. 23° 58′47.200000°N 23.966667°E | |
Csicsómihályfalva weboldala | |
Csicsómihályfalva (románul: Ciceu-Mihăiești, német Michelsdorf) falu Romániában, Erdélyben, Beszterce-Naszód megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Déstől nyolc kilométerre északkeletre, a Nagy-Szamos jobb partján fekszik.
Története
[szerkesztés]1325-ben Myhalhaza, 1405-ben már Myhalfalva néven említették. Csicsó várához tartozott, 1405 és 1467 között a Bánffy család birtoka volt. 1405-ben juhötveneddel adózó román lakóit említik, 1553-ban magyar falunak mondják. Református egyháza a 17. században anyaegyházközség, 1710 körül Baca filiája lett.
1661-ben Ali basa serege pusztította el, 1704 és 1707 között Tige[3] labancai égették föl. Az 1720-as években került a Lázár család birtokába, ők telepítették újra román lakossággal. A református egyházközség 1766-ban ötven felnőttet számlált.
Belső-Szolnok, 1876-tól Szolnok-Doboka vármegyéhez tartozott. 1886-ban megszűnt református iskolája. A 19. század végén legnagyobb birtokosa Zichy Antal volt. Magyar lakói malomkővágással foglalkoztak.
Két beosztott falujával együtt 2005-ben vált ki Petru Rareș (Retteg) községből és alakult önálló községgé.
Népessége
[szerkesztés]- 1850-ben 442 lakosából 334 volt román, 80 magyar, 15 zsidó és 13 cigány nemzetiségű; 334 görögkatolikus, 92 református és 15 zsidó vallású.
- 1900-ban 672 lakosából 518 volt román, 136 magyar és 18 német (jiddis) anyanyelvű; 516 görögkatolikus, 136 református és 18 zsidó vallású.
- 2002-ben 931 lakosából 634 volt román, 247 cigány és 50 magyar nemzetiségű; 862 ortodox, 51 református, 9 görögkatolikus és 7 pünkösdista vallású.
Látnivalók
[szerkesztés]- Gótikus stílusú református temploma a 15. században épült.
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája II.: A vármegye községeinek részletes története (Alparét–Décse). Közrem. Tagányi Károly, Réthy László. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900. 425–434. o.
- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-57-4