Ugrás a tartalomhoz

kkStB 270 sorozat

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(DRB 56.34–35 sorozat szócikkből átirányítva)
KkStB 270 sorozat
kkStB 270 sorozat
BBÖ 270 sorozat
SHS-CXC 270 sorozat / JDŽ 25 sorozat
ČSD 434.1 sorozat
FS 728 sorozat
PKP Tr12 sorozat
CFR 140 sorozat
DSA 140 sorozat
MÁV 403 sorozat
DRB 56 sorozat
ÖBB 156 sorozat
GYSEV 403 sorozat
Pályaszám
kkStB: 270.01–
ČSD: 434.101–1199
DSA: 140.01–08
Általános adatok
GyártóBMMF, Prága;
Breitfeld & Danek, Slany
ČKD, Adamov, Škoda; Lf. v. Sigl, Bécsújhely; WLF, Floridsdorf;
MÁVAG, Budapest
Gyártásban19171930
SelejtezésMÁV: 1973-ig
ÖBB: 1968-ig
ČSD: 1976-ig
DarabszámkkStB:
BBÖ: 100
ČSD: 165+34 (1945 ex BBÖ)
FS:
JDŽ:
PKP:
CFR:
DSA: 8 db
MÁV: 28 db (8 db a DSA-tól, 19 db a ČSD-től, 1 a PKP-től) db
Műszaki adatok
Tengelyelrendezés1'D
Nyomtávolság1435 mm
Hajtókerék-átmérőkkStB: 1300 mm
DSA: 1258 mm
Futókerék-átmérőkkStB: 870 mm
DSA: 830 mm
Engedélyezett legnagyobb sebesség60 km/h
Ütközők közötti hossz17 443 mm
DSA: 17 451
MÁV 403,606: 1088 mm
Hossz11 020 mm
MagasságkkStB: 4650 mm
DSA: 4615 mm
SzélességkkStB: 3120 mm
DSA: 3110 mm
Csatolt kerekek tengelytávolsága4300 mm
Teljes tengelytávolság6800 mm
Üres tömeg61,2 t
Szolgálati tömeg68,0 t
DSA: 70,0 t
Tapadási tömeg57,3 t
DSA: 60,0 t
Legnagyobb tengelyterhelés14,4 t
DSA: 15,0 t
Fékek
TípusakkStB, DSA: Hardy légűr
MÁV: Westinghouse
Rögzítőfékkézifék
Vonatfűtésgőz
Legkisebb pályaívsugár250/200m[1] m
Gőzvontatás
SzerkezetszámMÁVAG: 125.
Jelleg1'D–h2
Szolgálati tömeg szerkocsival107,0 t
DSA: 109,0
Tengelytávolság szerkocsival13 694 mm
DSA: 13 702 mm
Hengerek
Száma2
Átmérője570 mm
Dugattyú lökethossza632 mm
Állókazán típusaporosz rendszerű síktűzszekrényes, nagyfüstcsöves Schmidt-túlhevítős
Kazán hossztengely-magassága a sínkorona felett

2 615 mm
Gőznyomás13 bar
Tűzcsövek
Száma173 db
Belső/külső átmérője46/51 mm
Hossza4500 mm
Füstcsövek
Száma24
Belső/külső átmérője125/133 mm
Rostélyfelület3,87 m²
Sugárzó fűtőfelület13,9 m²
Csőfűtőfelület169,8 m²
Túlhevítő felület38,3 m²
Teljesítmény1050 LE (772 kW)[2]
Gépezeti vonóerő120,86 kN
Tapadósúlyból számított vonóerő89,94 kN
DSA: 94,18 kN
Vezérmű rendszereHeusinger–Walschaert
Szerkocsi
TípusaDSA: 156
MÁV: H
ČSD: 516.0
Szolgálati tömege39,0 t
MÁV 403,606: 42,6
Vízkészlet16 m³
Tüzelőanyag-készlet5,6 t
DSA: 8,5 t
A Wikimédia Commons tartalmaz KkStB 270 sorozat témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A Császári és Királyi Osztrák Államvasutak (kkStB) 270 sorozatú mozdonyai tehervonati gőzmozdonyok voltak, melyből a Déli Vasút magyarországi jogutódja, a Duna–Száva–Adria Vasút (DSA) is beszerzett néhány példányt és e vasút állami kezelésbe vételével a mozdonyok a MÁV-hoz kerültek, ahol a 403 sorozatjelet kapták.

A 270 sorozat Ausztriában

[szerkesztés]

A 170-es sorozat és a túlhevítős változata megjelenése között 20 év telt el, mivel a hadsereg előnyben részesítette az egyszerű szerkezetű telítettgőzű mozdonyokat. Először 1915-ben Johann Rihosek, Karl Gölsdorf helyettese készítette el a túlhevített gőzű ikergépes változat tervét. A kivitelező az Első Cseh- Morva Gépgyár volt. Ahogyan az Ausztriában szokásos volt, a túlhevítőfelület elég kicsi volt, mivel attól tartottak, hogy a hazai kenőolajok a magas hőmérsékleten nem felelnek meg. A 270-es vonóereje a 170-esénél nagyobb volt, képes volt 1220 t vonatot 60 km/h sebességgel továbbítani. A 170-es két gőzdómja és összekötőcsöve helyett egy gőzdómot és két homokdómot kapott.

A háború kitörése miatt 1917-ig hét mozdony készült el a gyárban. A háború végéig 27 db épült belőlük. 1920-ig a BBÖ-nek sorozatban készültek, 1922-ig összesen 100 állt szolgálatba. 1938-ban a DRB a teljes állományt átvette és beszámozta őket az 56.3401−3500 pályaszámtartományba. A második világháború után már csak 25 db maradt Ausztriában melyeket az Osztrák Szövetségi Vasutak az ÖBB 156 sorozatba osztott be. 15 mozdonyba Giesl-Ejectort szereltek. Az ÖBB a sorozat utolsó mozdonyát 1968-ban selejtezte. Az ÖBB 156.3423-et megőrizték (ex kkStB 270.125).

A 270-es sorozat Csehszlovákiában

[szerkesztés]
A ČSD 434.1100 pályaszámú mozdonya Lužná u Rakovníka vasúti múzeumában

A 270 sorozat egy része az első világháború után az újonnan megalakult Csehszlovákiához került. A Csehszlovák Államvasutak (ČSD) 1919 után további 119 mozdonyt építtetett. Ezeket elsősorban az osztrák tulajdonú mozdonygyárak - Bécsújhely és Floridsdorf – szállította, 1920-tól azonban szinte valamennyi cseh mozdonygyár részt vett a gyártásban. 1924-től a mozdonyok új sorozatjelet kaptak a 434.1 sorozatot képezték. Az utolsó mozdony, a 434.1165 1930-ban állt szolgálatban. A mozdonyoknak jellegzetes megjelenést adott a hagyma alakú karimás kémény, a három dóm a kazánközépen és a mozdonysátor.

A második világháború után 34 db ÖBB eredetű mozdony maradt Csehszlovákiában, úgyhogy a mozdonyállomány ezekkel 199 db-ra nőtt. Fő alkalmazási területük a tehervonati- és tolatószolgálat volt amíg a T 458.1 sorozatú dieselmozdonyok (ma 721 sorozat) ki nem szorították őket. Az utolsó 434.1-est 1970-ben vonták ki az aktív szolgálatból. Az utolsó üzemképes mozdonyt a 434.1181-t 1976. március 16-án selejtezték.

A 434.1100 –et (amit a Skoda-Művek elsőként gyártott) üzemképes múzeumi mozdonyként a České dráhy (ČD) megőrizte, a 434.1128 pedig a Železnice Slovenskej republiky (Železnice Slovenskej republiky ŽSR) múzeumi mozdonya Zsolnán.

A 270 sorozat a monarchia többi államában

[szerkesztés]
A DSA 140.02 pályaszámú mozdonya

A Floridsdorfi Mozdonygyár összesen 253 db 270-est szállított Lengyelországnak, ahol a Lengyel Államvasutak (PKP) a Tr 12 sorozatba osztotta be őket, Jugoszláviának (JDŽ 25), Olaszországnak (FS 728) és Romániának (CFR 140). A PKP további mozdonyokat vásárolt a Bécsújhelyi Mozdonygyártól félkész állapotban lengyelországi összeszerelésre. Az I. bécsi döntést követően Csehszlovákia Magyarországra visszacsatolt területeiről a 434.1-esek a MÁV-hoz kerültek 403.6 sorozatként. Románia is vásárolt további mozdonyokat a sorozatból Csehszlovákiából a Skoda pilseni gyárától és Franciaországból a Schneider le Creusottól. Ezen kívül a MÁVAG is épített nyolc db-ot a Duna–Száva–Adria Vasútnak amely a Déli Vasút utóda volt. Ezek a mozdonyok 1934-ben a vasút államosításával szintén a MÁV-hoz kerültek 403.5 sorozatként

A PKP Tr12-25 pályaszámú mozdonya

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Nyílt vonalon / iparvágányon
  2. 5000 kalória (≈20,9 MJ/kg) fűtőértékű szénkeverék eltüzelésekor.

Források

[szerkesztés]
  • Autorenkollektiv: Katalog der historischen Eisenbahnfahrzeuge auf slowakischem Gebiet, Bratislava, 2001
  • Verzeichnis der Lokomotiven, Tender, Wasserwagen und Triebwagen der k. k. österreichischen Staatsbahnen und der vom Staate betriebenen Privatbahnen nach dem Stande vom 30. Juni 1917, 14. Auflage, Verlag der k. k. österreichischen Staatsbahnen, Wien, 1918
  • Karl Gölsdorf: Lokomotivbau in Alt-Österreich 1837–1918, Verlag Slezak, 1978. ISBN 3-900134-40-5
  • Heribert Schröpfer:Triebfahrzeuge österreichischer Eisenbahnen – Dampflokomotiven BBÖ und ÖBB, alba-Verlag, Düsseldorf, 1989, ISBN 3-87094-110-3
  • Johann Stockklausner: Dampfbetrieb in Alt-Österreich, Verlag Slezak, Wien, 1979, ISBN 3-900134-41-3
  • Dieter Zoubek – Erhaltene Dampflokomotiven in und aus Österreich, Eigenverlag, 2004, ISBN 3-200-00174-7
  • Villányi György. A Magyar Államvasutak vontatójárműveinek jelölési- és pályaszámrendszerei., Vasúthistória Évkönyv 1993 

További információk

[szerkesztés]