EEV 1–10
Megjelenés
EEV 1–10 | |
EEV 1–10 MÁV IIh MÁV 257 | |
Pályaszám | |
EEV 1–10 MÁV 231–240 MÁV IIh 1201–1210 MÁV 257,001–008 | |
Általános adatok | |
Gyártó | Maffei/München |
Gyártásban | 1868 |
Selejtezés | - 1913 |
Darabszám | EEV: 10 MÁV: 10 (EEV-től) db |
Műszaki adatok | |
Tengelyelrendezés | 1B n2 |
Nyomtávolság | 1435 mm |
Hajtókerék-átmérő | 1579 mm |
Engedélyezett legnagyobb sebesség | 55 km/h |
Ütközők közötti hossz | 14167 mm |
Csatolt kerekek tengelytávolsága | 1500 mm |
Teljes tengelytávolság | 3.160 mm |
Szolgálati tömeg | 30,0 t |
Tapadási tömeg | 22,18 t |
Gőzvontatás | |
Hengerek | |
Száma | 2 |
Gőznyomás | 7,25 Atm |
Rostélyfelület | 1,7 m² |
Forrfelület | 129 m² |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Az EEV 1–10 egy magyar személyvonati szerkocsis gőzmozdonysorozat volt az Első Erdélyi Vasútnál.
1868-ban az Első Erdélyi Vasút a Maffei müncheni mozdonygyárától 10 darab mozdonyt rendelt. A mozdonyok belsőkeretesek és belsővezérlésűek voltak.
Az EEV 1884-es államosítása után a MÁV átvette a járműparkot és pályaszámrendszerben előbb a 231-240 pályaszámokat kapták, majd 1891-től a második pályaszámrendszerben IIh osztály 1201-1210 pályaszámot viseltek. 1911-től 257.001-008 pályaszámúak lettek.
Irodalom
[szerkesztés]- Ungarische Lokomotiven und Triebwagen. Szerk. Mihály Kubinszky. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1975. ISBN 963-05-0125-2
- Lányi Ernő, Lovász István, Mohay László, Szontagh Gáspár és Villányi György.szerk.: Dr. Czére Béla és Dr. Vaszkó Ákos: Nagyvasúti vontatójárművek Magyarországon. Budapest: Közlekedési Múzeum (1985.). ISBN 963-552-161-8