Ugrás a tartalomhoz

BCamot 330

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
BCamot 330
MÁV BCamot 330
Pályaszám
MÁV BCamot 330
Általános adatok
GyártóEVA, Berlin
Gyártásban1926
Selejtezés1951
Darabszám1 db
Műszaki adatok
Nyomtávolság1 435 mm
Engedélyezett legnagyobb sebesség60 km/h
Ütközők közötti hossz20 900 mm
Forgócsaptávolság13 300 mm
Tengelytáv forgóvázon belül3 500 mm
Szolgálati tömeg40,0 t
Legnagyobb tengelyterhelés11,5 t
Hajtásvakforgattyús, csatlórudas
VonatfűtésMotor hűtővizével (motorkocsit)
Gőzvontatás
JellegB’2’
Hengerek
Átmérője140 mm
Dugattyú lökethossza180 mm
Teljesítmény150 LE (110 kW)
Erőátvitelmechanikus, 4 fokozatú
Motorkocsi/Motormozdony-vontatás
Motor
TípusaMaybach T IG 4a
Névleges fordulatszám1300 1/perc
Hengerek
Száma6
Kocsi / Motorkocsi
Kerékátmérő1 000 mm
Ülőhelyek számaII/III o. 29/51 db
SablonWikidataSegítség

A MÁV BCamot 330 egy B' 2' tengelyelrendezésű dízel-mechanikus motorkocsi volt a MÁV-nál.

Története

[szerkesztés]

A MÁV 1926-ban vásárolt egy négytengelyes motorkocsit, melyet a berlini Waggonfabrik Wissmar der Eisenbahn Verkelhsmittel AG (EVA), gépi berendezését a friedrichshafeni Maybach Motorenbau GmbH készített.

Az EVA-Maybach négytengelyes dízelmotorkocsiját is a seddini kiállításon mutatták be. A típus az üzemben bevált, 1927-ben Németországban 16 db, 13300 mm forgócsaptávolságú változat állt forgalomba. A MÁV az utóbbiból vásárolt. A motorkocsi siklócsapágyas, szabványos vonó- és ütközőkészülékes, 3500 mm tengelytávolságú hajtott, illetve futó forgóváza volt. Mivel a hajtott forgóvázra 22,92 t tömeg jutott, a 11,46 t tengelyterhelés a kocsi használhatóságát korlátozta a MÁV mellékvonalakra megengedett 9-10 t legnagyobb tengelyterhelés miatt. A járműben két vezetőfülke, poggyásztér, WC, valamint előtérből nyíló, a motor hűtővizével fűthető 2. és 3. osztályú utastermek voltak.

A motorkocsi 10017 gyári számú Maybach T IG 4a típusú, hathengeres, négyütemű, cirkulációs vízhűtésű 1200 kg tömegű dízelmotorját és a hozzá csatlakozó K2a típusú kompresszort a hajtott forgóvázban helyezték el. A motor hengerfejeit és hengereit egy blokkba öntötték. A motor működéséhez szükséges levegőt a forgattyúházon át szívta. A Zahnradfabrik Friedrichshafen (ZF) cég által gyártott, 10,5, 19, 39,5 és 61 km/h legnagyobb sebességet biztosító négyfokozatú sebességváltóban a fogaskerekek olajnyomással működő súrlódólemezes tengelykapcsolókkal kapcsolódtak. A sebességváltó a vele egybeépített kúpkerekes irányváltó, majd vaktengely és csatlórúd közvetítésével hajtotta a forgóváz mindkét tengelyét.

A BCamot 330 pályaszámú jármű műtanrendőri vizsgája 1926. július 19-én, Budapest Keleti pályaudvar és Hatvan között volt.

A motorkocsi 1927 és 1928-ban a tapolcai fűtőház állagába tartozott és a Budapest Keleti pályaudvar—Tapolca, majd a Budapest Nyugati pályaudvarSzeged vonalon járt. A jármű sík pályán, illetve 5 ‰ emelkedőn három, 12500 kg tömegű, 56 férőhelyes pótkocsit vontathatott. A dízelmotort bekapcsolt I. sebességfokozat mellett pedállal, sűrített levegővel indították, így a jármű is elindult. A kedvezőtlen üzemkészségű motorkocsi 1928-ban mindössze 13343, 1930-ban 12944 km-t futott, az üzemanyag fogyasztás 480 g/km volt.

1931-ben pályaszáma BCamot 304 lett. Több korábbi motorcsere után 1933-ban a Maybach-gyár a motorkocsiba az üzemben jól beváló, 1400 1/min fordulatszámon 175 LE (129 kW) teljesítményű, hathengeres dízelmotort épített be. Módosult a négyfokozatú sebességváltó, amelynek I. fokozatát már kézzel is kapcsolhatták. Az egyes fokozatokban a sebesség 13, 32, 51, 80 km/ó volt. Az utastérben 24 2. és 56 3. osztályú ülőhely volt. A fővonali forgalomra átépített motorkocsi műtanrendőri vizsgája 1933. április 21-én volt. 1937-ben tervezték a motorkocsi GANZ JaR VI 170/220 Ganz-Jendrassik motorral való átépítését, ám ez nem valósult meg.

1951-ben selejtezték.

Irodalom

[szerkesztés]
  • Szécsey István. Ganz mellékvonali motorkocsik és pótkocsik. Budapest: MÁV Rt. [2001]. ISBN 963-7085-742