KkStB 18 sorozat

KkStB 18 sorozat
CLB IIa 9–15, 30–42, IIb 16–27, IIc 5–8 íbr> kkStB 18.21–34, 41–44
Pályaszám
CLB IIa 9–15, 30–42, IIb 16–27, IIc 5–8 kkStB 18.21–34, 41–44
Általános adatok
Gyártó	Bécsújhely, Sigl/Bécs, Sigl/Bécsújhely
Gyártásban	1859–1862, 1868
Darabszám	36 db
Műszaki adatok
Tengelyelrendezés	1B
Nyomtávolság	1 435 mm
Hajtókerék-átmérő	1 575 mm
Futókerék-átmérő	1 258 mm
Engedélyezett legnagyobb sebesség	65 km/h
Mereven ágyazott tengelyek távolsága	3 320 mm
Teljes tengelytávolság	3 320 mm
Üres tömeg	32,9 t
Szolgálati tömeg	37,8 t
Tapadási tömeg	25,8 t
Gőzvontatás
Jelleg	1B n2
Tengelytávolság szerkocsival	10 300 mm
Hengerek
Száma	2
Átmérője	400 mm
Gőznyomás	9,0 at
Tűzcsövek
Száma	152
Rostélyfelület	1,65 m²
Sugárzó fűtőfelület	7,4 m²
Csőfűtőfelület	102,8 m²
Forrfelület	110,2 m²
Szerkocsi
Típusa	20
Sablon • Wikidata • Segítség

A KkStB 18 sorozatba több gyártó 1B tengelyelrendezésű szerkocsis gőzmozdonya tartozott.

Története

CLB eredetű későbbi kkStB 18 sorozatú mozdonyok

A Galizische Carl Ludwig-Bahn IIa és IIb sorozatba osztott mozdonyait 1859–1862 között építette a Bécsújhelyi Mozdonygyár és a Sigl Bécsben. A mozdonyok pályaszámot (9-15 /IIa sorozat/, 16-27 /IIb sorozat/, és 30-42 /IIa sorozat/) és a MEDYKA, MOSCISKA, GRÓDEK, SANOK, SAMBOR, BEŁŻ, RABA", BRODY, WISNICZ", DUKLA, SNIATYN, PRUT, BUG, SZKŁO, STRYJ, KĘTY, BIALA", DĘBICA", JASŁO", BABIAGORA", ROHACZ", RADYMNO, SŁOTWINA", ŁANCUT, KRASICZYN, WISŁOK, PRZEWORSK, JAROSŁAW, MAGÓRA, WIAR, OLESKO, BUSK neveket kapták.

1868-ban még négy további mozdonyt vásároltak a Sigl bécsújhelyi gyárától, melyeket a IIc sorozatba osztottak, s a 5-8 pályaszámokat, valamint a GAJE, SOKAL, ŻÓŁKIEW és ZBRUCZ neveket kapták. Eltérően a sorozat többi mozdonyától, ez az építési sorozat hullámos tűztérrel készült, s csak egy részük kapott új kazánt 1880-ban.

A sorozatjelben szereplő a, b, c megjelölés a kazáncserékhez szolgált megkülönböztetésül. A táblázatban található adatok a IIc hullámos tűzterű kazánokra vonatkoznak.

A mozdonyok névtábláit 1873-ban távolították el.

A CLB 1892-es államosítása után a kkStB a mozdonyokat a 18.21-34 (ex. IIa és IIb) és a 18.41-44 (ex IIc) pályaszámtartományba sorolta be.

KkStB 18 sorozat
LCJE IIIa 18–27, IIIb 46–48 kkStB 18.01–13
Pályaszám
LCJE IIIa 18–27, IIIb 46–48 kkStB 18.21–34, 41–44
Általános adatok
Gyártó	StEG, Sigl, Neilson & Company/Glasgow
Gyártásban	1866, 1870
Selejtezés	1908
Darabszám	13 db
Műszaki adatok
Tengelyelrendezés	1B
Nyomtávolság	1 435 mm
Hajtókerék-átmérő	1 575 mm
Futókerék-átmérő	1 258 mm
Engedélyezett legnagyobb sebesség	65 km/h
Ütközők közötti hossz	8 218 mm
Magasság	4 530 mm
Szélesség	2 845 mm
Mereven ágyazott tengelyek távolsága	3 320 mm
Teljes tengelytávolság	3 320 mm
Üres tömeg	29,75 t
Szolgálati tömeg	32,35 t
Tapadási tömeg	21,35 t
Gőzvontatás
Jelleg	1B n2
Tengelytávolság szerkocsival	10 300 mm
Hengerek
Száma	2
Átmérője	421 mm
Gőznyomás	6,0 at
Tűzcsövek
Száma	160
Hossza	4 267 mm
Rostélyfelület	1,25 m²
Sugárzó fűtőfelület	7,4 m²
Csőfűtőfelület	114,6 m²
Forrfelület	110,0 m²
Szerkocsi
Típusa	20
Sablon • Wikidata • Segítség

Az LCJE eredetű későbbi kkStB 18 sorozatú mozdonyok

A Lemberg-Czernowitz-Jassy Eisenbahn (LCJE) is rendelt a StEG gyárától és a Sigl bécsi gyárától öt-öt db későbbi kkStB 18 sorozatú mozdonyt. Ezek a IIIa és IIIb osztályú mozdonyok 1866-ban épültek. A StEG gyártású mozdonyok (IIIa) 18-22 pályaszámokat és a PIORUN, GROM, STRZAŁA, WIATR, POSPIECH neveket, míg a Sigl gyártásúak (IIIa) 23-27 pályaszámokat és a ISKRA, SWIT, CWAŁ, DZIEŃ, ZMROK neveket kapták. 1870-ben további három mozdony követte őket a sorozatba, ezúttal a Neilson & Companytól Glasgow-ból. Ezek (IIb) 46-48 pályaszámokat és ZORZA, CONIEC, RUCH neveket kaptak.

A LCJE 1880-ban átkazánoztatta a mozdonyokat, ezáltal a gőznyomás 8 atmoszférára emelkedett, s megnőtt a rostélyfelület is 1,48 m².-re. A tűzcsővek száma 169 lett, a tűzszekrény fűtőfelülete 7,3 m², a csőfűtőfelület 111,0 m², a forrfelület pedig 118,2 m². Az új kazánokkal megnőtt a mozdony súlya is. Üres tömege 33,2 tonnára, szolgálati tömege 37,6 tonnára, tapadási tömege pedig 25,4 tonnára változott. Ha helyesek az információk, a hengerátmérőt is csökkentették 395 mm-re, ami által csökkent a hengertérfogat is.

Az LCJE 1889-es államosítása után a mozdonyokat a kkStB a 18.01-13 pályaszámtartományba sorolta. 1890-ben a kkStB műhelyében sor került egy rekonstrukcióra Egyes mozdonyok 13. sorozatú cserekazánt kaptak, amelyek a közvetlenül a füstkamra mögött elhelyezett gőzdómról ismerhetők fel, és új, 400 mm átmérőjű hengereket kaptak. Továbbá homoktartályt szereltek a kazánra a dóm mögé. Az átépítés részeként mozdonysátor került a gépekre és vákuumfék a vonatszerelvény fékezésére. A sorozat utolsó mozdonyai 1908-ig álltak szolgálatban a kkStb-nél.

KkStB 18 sorozat
BWB I kkStB 18.51–61
Pályaszám
BWB I 1–3, 9–15, 26 kkStB 18.51–61
Általános adatok
Gyártó	Sigl/Bécs, Sigl/Bécsújhely, Maffei/München
Gyártásban	1861–1862, 1864
Darabszám	36 db
Műszaki adatok
Tengelyelrendezés	1B
Nyomtávolság	1 435 mm
Hajtókerék-átmérő	1 575 mm
Futókerék-átmérő	1 258 mm
Engedélyezett legnagyobb sebesség	65 km/h
Mereven ágyazott tengelyek távolsága	3 320 mm/3 318 mm
Teljes tengelytávolság	3 320 mm/3 318 mm
Üres tömeg	33,7 t
Szolgálati tömeg	37,4 t
Tapadási tömeg	25,5 t
Gőzvontatás
Jelleg	1B n2
Tengelytávolság szerkocsival	10 263 mm
Hengerek
Száma	2
Átmérője	400 mm
Gőznyomás	10,0 at
Tűzcsövek
Száma	165
Rostélyfelület	1,46 m²
Sugárzó fűtőfelület	8,1 m²
Csőfűtőfelület	115,8 m²
Forrfelület	123,9 m²
Szerkocsi
Típusa	22
Sablon • Wikidata • Segítség

A BWB eredetű, későbbi kkStB 18 sorozatú mozdonyok

Az idők szellemének megfelelően 1861 és 1864 között a Böhmische Westbahn (BWB) beszerzett összesen 13 darab 1B tengelyelrendezésű gyorsvonati mozdony. Kettőt 1864-ben eladtak az Altona-Kieler Eisenbahn-Gesellschaft-nak, amelyek közül az egyik a 531 számú ALTONA a Porosz államvasutakhoz került. A többi tizenegy gép az I sorozatba lett beosztva és az 1–3, 9–15 továbbá 26 pályaszámot és PRAG, PILSEN, FURTH, CHRAST, ROCITZAN, ZBIROW, HOŘOWITZ, BERAUN, KARLSTEIN, ZDITZ, RADBUTZA neveket kapott.

Az 1-3 pályaszámú mozdonyokat a Sigl gyártotta Bécsben 1861-ben (gyári szám:14-16/61. Még a 13-15 pályaszámú gépek épültek a Sigl-nél (49, 29 és 30/62 gyári számúak), míg 26 pályaszámú Németország helyett már Bécsújhelyen (FabNr.: 417/64) utánépítve. A maradék négy mozdonyt a Maffei építette Münchenben. 1882–1885 között a BWB a mozdonyokon kazánt cseréltetett. A táblázatban ezeknek az új kazánoknak az adatai láthatók. A későbbi 18.55-61 számú mozdonyok kissé rövidebb tengelytávolsággal készültek (lásd a táblázatban).

A vasút 1894-es államosítása után a kkStB a mozdonyokat a 18.51-61 pályaszámok alá sorolta.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a kkStB 18 című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

• A típus története számokban (német nyelven)