Ugrás a tartalomhoz

StEG I 118–124

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
StEG I 118–124
StEG I 118–124
StEG II 354–356
Pályaszám
StEG I 118–124
StEG II 354–356
Általános adatok
GyártóHaswell
Gyártásban1854
Műszaki adatok
Tengelyelrendezés2-4-0
Nyomtávolság1435 mm
Hajtókerék-átmérő1422 mm
Futókerék-átmérő843 mm
Ütközők közötti hossz7112 mm
Magasság4315 mm
Szélesség2845 mm
Szolgálati tömeg28,869 t
Tapadási tömeg19,846 t
Gőzvontatás
Jelleg1B-n2
Hengerek
Száma2
Átmérője395 mm
Dugattyú lökethossza632 mm
Gőznyomás7,0 atm
Tűzcsövek
Száma171
Hossza3767 mm
Rostélyfelület1,1 m²
Sugárzó fűtőfelület7,6 m²
Csőfűtőfelület101,3 m²
Forrfelület108,9 m²
Teljesítmény198 LE (széntüzeléssel)
Tapadósúlyból számított vonóerő40,5 kN
SablonWikidataSegítség

A StEG I 118–124 hét szerkocsis gőzmozdony volt az Osztrák–Magyar Államvasút-Társaságnál (ÁVT, németül Staats-Eisenbahn-Gesellschaft, StEG).

Ezeket a mozdonyokat még a Bécs-Győr Vasút (németül:Wien-Raaber Bahn, WRB) rendelte meg, a BruckÚjszőny-i (ma Komárom) vonal forgalmához, de a vonal eladása miatt a mozdonyokat már az ÁVT állította forgalomba. A mozdonyokat az akkori szokásoknak megfelelően elnevezték TOTIS, NEU SZŐNY, BABOLNA (később: LANZENDORF), MARTINSBERG, ZURNDORF, RAAB nevekre és a 118-124 pályaszámokat kapták. A mozdonyok belsőkeretes, külső hengerelrendezésűek, belső vezérlésűek voltak.

Az 1B építésű mozdonyok nagyobb átmérőjű hajtókerekei arra utalnak, hogy nem tehervonati szolgálatra tervezték őket. Az ÁVT 1873-ban a IIIf osztály 354–356 pályaszámait osztotta ki nekik. A mozdonyokat 1897–ben selejtezték.

1891 után néhány példány a sorozat mozdonyaiból a MÁV tulajdonába is került, de besorolást már nem kapott.

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a StEG I 118–124 című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Irodalom

[szerkesztés]
  • Lokomotiv-Typen der k.k. landesbef. Maschinen-Fabrik in Wien der priv. österreichisch-ungarischen Staats-Eisenbahn-Gesellschaft. Bécs: M. Engel & Sohn, k.k. Hof-Buchdruckerei und Hof-Lithographie. 1888.  
  • Ernő Lányi et al: Nagyvasúti Vontatójárművek Magyarországon. Szerk. Közlekedési Múzeum. Budapest: Közlekedési Dokumentációs Vállalat. 1985. ISBN 963-552-161-8  
  • Ungarische Lokomotiven und Triebwagen. Szerk.Kubinszky Mihály. Budapest: Akadémia Kiadó. 1975. ISBN 963-05-0125-2  

További információk

[szerkesztés]