Ugrás a tartalomhoz

SB/DV 16a

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
SB/DV 16a
SB/DV 16a
ÖNWB Ia 81
kkStB 201.01
Pályaszám
SB 11 301 (1873)
SB 20 301 (1875)
SB 17a 301 (1878)
SB 16a 201 (1884)
ÖNWB Ia 81
kkStB 201.01
Általános adatok
GyártóBécsújhelyi Mozdonygyár
Gyártásban1873 / Reko 1889 (ÖNWB)
SelejtezéskkStB: 1910 (eladás)
SB: 1914
Darabszám2 db
Műszaki adatok
Tengelyelrendezés4-4-0
Nyomtávolság1435 mm
Hajtókerék-átmérő1900 mm
Futókerék-átmérő950 mm
Engedélyezett legnagyobb sebesség80 km/h
Hossz8144 m / 8295 m
Magasság4371 mm
Csatolt kerekek tengelytávolsága2400 mm
Teljes tengelytávolság5370 mm
Üres tömeg35,25 t / 36,65 t
Szolgálati tömeg39,5 t / 40,9 t
Tapadási tömeg23,0 t / 24,0 t
Gőzvontatás
Jelleg2'B n2
Szolgálati tömeg szerkocsival67,4 t / 66,9
Tengelytávolság szerkocsival11 186 mm / 11 202 mm
Hengerek
Átmérője411 mm
Dugattyú lökethossza632 mm
Gőznyomás10 at
Rostélyfelület1,64 m² / 1,80 m²
Sugárzó fűtőfelület7,9 m² / 8,0 m²
Csőfűtőfelület99,7 m² / 98,7 m²
Szerkocsi
TípusaÖNWB Ia 81
Vízkészlet7,5 m³ / 6,0 m³
Tüzelőanyag-készlet8,5 m³
SablonWikidataSegítség
A RITTINGER átépítés után

Az SB/DV 16a Nr.: 301 egy szerkocsis gőzmozdony volt a Déli Vasútnál (németül: Südbahngesellschaft, SB).

Kifejlesztése

[szerkesztés]

Várható volt, hogy az SB 18 és az SB 19 sorozatok hamarosan már nem lesznek képesek sík pályán a gyorsvonatokat 60 km/ő sebességgel továbbítani a növekvő vonatterhelések miatt, így a Bécsújhelyi Mozdonygyárban Karl Gölsdorf tervei alapján építettek egy 2B tengelyelrendezésű mozdonyt. A bécsújhelyi gyár a Világkiállításra épített egy másik példányt is, amit a Világkiállítás után az Osztrák Északnyugati Vasút Österreichische Nordwestbahn, ÖNWB) megvásárolt.

Technikai felépítése

[szerkesztés]

A hátsó csatolt tengely a tűztér mögött volt, ami megnövelte a tengelytávolságot, ami az első forgóváz 1320 mm-es és a csatolt 1900 mm-es kerékátmérőkkel nagyon nyugodt futást és 80 km/h maximális sebességet eredményezett A hátsó csatolt tengely miatt szűkebbre behúzott tűzszekrény miatt a teljesítmény a DV 18 és 19 sorozatnál kisebb maradt. A mozdony külsőkeretes, Hall excenterforgattyús, átlógó tűzszekrényes volt alacsonyan elhelyezett kazánnal. A hordrugók felfüggesztése nem volt kiegyenlítő karral ellátva, ezért kissé szabálytalan volt a futása. A mozdonyon volt egy kis vezetőfülke is.

Az SB/DV 16a

[szerkesztés]

A mozdony pályaszámait a táblázatban láthatjuk.

Az 1873-as tőzsdekrach után nem rendelt az SB a mozdonytípusból többet. A mozdony azonban irányadó lett a későbbi 2B építésű mozdonyok mint pl. az SB 17a,b,c,d sorozat megépítéséhez.

Az SB mozdony utolsó működési területe Innsbruck volt. 1914-ben selejtezték.

A Rittinger a ÖNWB-nél

[szerkesztés]

Összehasonlítva más vasúttársaságokkal, az ÖNWB-é volt a Bécs és Berlin között a legrövidebb vasúti összeköttetés. Ugyanakkor Bécs és Čáslav között 10-14 ‰-es lejtők és sok 285 méter sugarú ív volt, amely megnehezítette a gyors haladást. Hogy megtalálják a megfelelő mozdonyt erre a vonalra, ÖNWB az 1874-es Bécsi Világkiállítás után megvásárolta az ott kiállított RITTINGER-t.

Az ÖNWB a RITTINGER-t az Ia sorozatba osztotta és 81 pályaszámot adott neki. 1889-ben a ÖNWB új állókazánt épített be, kiszélesítette a vezetőfülkét és egy ÖNWB tipusú szabályzót szerelt fel a mozdonyra.

Kezdetben, a mozdony a Bécs-Znojmo vonalon szolgált, majd később átkerült a Elba-völgyi vonalra. Utoljára tolatószolgálatot látott el Reichenberg-ben. Az ÖNWB 1909-es államosítása után a kkStB a gépet 201,01 pályaszámmal látta el, ami így az egyedüli képviselője lett ennek a sorozatnak. A RITTINGER-t már 1910-ben eladták egy magyar ipari vasútnak.

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a SB 16a című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Irodalom

[szerkesztés]
  • Herbert Dietrich: Die Südbahn und ihre Vorläufer, Bohmann Verlag, Wien, 1994, ISBN 3-7002-0871-5
  • Karl Gölsdorf: Lokomotivbau in Alt-Österreich 1837–1918, Verlag Slezak, 1978, ISBN 3-900134-40-5
  • Alfred Horn: Die Österreichische Nordwestbahn, Die Bahnen Österreich-Ungarns, Band 1, Bohmann Verlag, 1967
  • Hans Peter Pawlik, Josef Otto Slezak: Südbahn-Lokomotiven, Verlag Slezak, Wien, 1987, ISBN 3-85416-102-6
  • Johann Stockklausner: Dampfbetrieb in Alt-Österreich, Verlag Slezak, Wien, 1979, ISBN 3-900134-41-3
  • Johann Blieberger – Josef Pospichal: Enzyklopädie der kkStB-Triebfahrzeuge, Band 1. Die Reihen 1 bis 228. (hely nélkül): bahnmedien.at. 2008. ISBN 978-3-9502648-0-7  

További információk

[szerkesztés]