Ugrás a tartalomhoz

KkStB T sorozat

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(BBÖ T sorozat szócikkből átirányítva)
KkStB T sorozat
kkStB T sorozat
SB T sorozat
JDŽ 187 sorozat
BBÖ T sorozat
ÖBB 198 sorozat
Pályaszám
kkStB T.1–5,
SB T 4–5,
JDŽ 187-001,
BBÖ T.1–4",
ÖBB 198.01–03
Általános adatok
GyártóKrauss/Linz
Gyártásban1898, 1902
Szolgálatba állás1898
Selejtezés1960 (ÖBB)
DarabszámkkStB: 3
SB: 2
JDŽ: 1 (SB-től)
BBÖ: 4
ÖBB: 3 db
Műszaki adatok
Tengelyelrendezés0-6-2T
Nyomtávolság760 mm
Hajtókerék-átmérő660 mm
Futókerék-átmérő570
Engedélyezett legnagyobb sebesség25 km/h
Kapcsolókészülékek közötti hossz6 804 mm
Hossz6804 mm
Magasság3 400 mm
Mereven ágyazott tengelyek távolsága950 mm
Teljes tengelytávolság3 300 mm
Üres tömeg13,0 t
Szolgálati tömeg17,0 t
Tapadási tömeg12,5 t
Gőzvontatás
JellegC1'n2t
Hengerek
Száma2
Átmérője260 mm
Dugattyú lökethossza300 mm
Gőznyomás12,0 at
Tűzcsövek
Száma75
Hossza2 600 mm
Rostélyfelület0,60 m²
Csőfűtőfelület26,9 m² (vízborított)
Forrfelület30,0 m² (vízborított)
Vezérmű rendszereHeusinger
Vízkészlet1,6 m³
Tüzelőanyag-készlet1,2 m³
SablonWikidataSegítség

A kkSTB T sorozat egy keskenynyomtávú szertartályosgőzmozdony-sorozat volt az osztrák Császári és Királyi Osztrák Államvasutaknál (k. k. Staatsbahnen, kkStB). Ezek voltak a kkSTB, később az Osztrák Szövetségi Vasutak legkisebb keskenynyomtávú mozdonyai.

Szerkezete

[szerkesztés]

A Krauss linzi gyára 1897-ben kifejlesztett a kkStB U tapasztalatai alapján egy könnyű C1' tengelyelrendezésű keskenynyomtávú szerkocsis mozdonyt Krauss A VIII típusú kazánnal.

A mozdonyok jelentősen gyengébbek voltak, mint az U sorozat. Amint az U sorozat a T is belsőkeretes volt a kapcsolt tengelyeknél és külsőkeretes a futótengelynél. Ez lehetővé tette széles tűztér alkalmazását. A gőzhengereket egyszerű siktolattyúk látták el gőzzel Heusinger típusú vezérléssel. A biztonsági szelepek az akkor szokásos rugós szelepek voltak, a kéményre szikrafogó dobot szereltek.

Története

[szerkesztés]

Az első ilyen típusú mozdonyt a Boszniai Fafeldoldozó Társaságnak szállították Teslićbe a társaság saját gazdasági vasúthálózatára, ahol DD1 pályaszámot kapott.

A kkStB 1898-ban vásárolt három db-ot ezekből a keskenynyomtávú mozdonyokból a Gurktalbahn Treibach-AlthofenKlein Glödnitz vonalára. A mozdonok T sorozatjele Treibach kezdőbetűjéből származik.[1] 1902-ben további két mozdonyt vettek az 1902. október 5-én megnyitott KühnsdorfEisenkappel helyiérdekű vasút (Vellachtalbahn) számára, melynek üzemeltetését kezdetben a kkStB vezette. Az üzemeltetést 1903. május 20-án a Déli Vasút vette át, amely 1898 és 1904 között még három mozdonyt vásárolt a boszniai gazdasági vasutakra. Különben a Gurktalbahnon a T sorozat jól működött, mert nem voltak jelentősebb emelkedők. A Vellachtal nagy meredekségű emelkedői azonban már korán erősebb mozdonyok beszerzését tették szükségessé.

A Gurktalbahn 1931-es államosításával a három kkStB mozdony az BBÖ-hoz került. A Déli Vasút két mozdonyából a T5 maradt meg a Vellachtalbahnnon, és az államosítás után BBÖ T4 pályaszámot kapott és már 1932-ben selejtezték. Az eredeti T4-et már a karinthiai védelmi harcok alatt a Szerb-Horvát-Szlovén Állam csapatai elrekvirálták. Ezt a mozdonyt JDŽ 187-001 pályaszámon Jugoszlávia különböző keskenynyomtávú vasútjain használták.[2]

A három Gurktaler T mozdony 1938-ban a Német Birodalmi Vasútnál (Deutschen Reichsbahn, DRB) 99.7801–7803 pályaszám-besorolást kapott. A második világháború után az Osztrák Szövetségi Vasutak-hez kerültek, majd 1953-ig ott az ottani számozási rendszerben 198.01-03 sorozat és pályaszámok alatt üzemeltek. Az 1950-es években a 198.01 és 02 még tartalékként szolgált a Gurktalbahnnál, a 198.03 utoljára a Vellachtalbahnon állomásozott. 1960-ig kivonták őket a forgalomból. Vasútbarátok kezdeményezték a 198.03 megőrzését múzeumi célra, de pénzügyi okok megakadályozták ezt.[2]

A sorozat egyetlen megmaradt mozdonya (mely soha nem viselt T sorozatjelzést) a Teslići gazdasági Vasút DD1 pályaszámú mozdonya, mely Teslićben van kiállítva szoborként.

Irodalom

[szerkesztés]
  • Verzeichnis der Lokomotiven, Tender, Wasserwagen und Triebwagen der k. k. österreichischen Staatsbahnen und der vom Staate betriebenen Privatbahnen nach dem Stande vom 30. Juni 1917, 14. Auflage, Verlag der k. k. österreichischen Staatsbahnen, Wien, 1918
  • Walter Krobot, Josef-Otto Slezak, Hans Sternhart: Schmalspurig durch Österreich 1825–1975, 4. Aufl., Verlag Slezak, Wien, 1991, ISBN 3-85416-095-X
  • Heribert Schröpfer: Triebfahrzeuge österreichischer Eisenbahnen - Dampflokomotiven BBÖ und ÖBB, alba, Düsseldorf, 1989, ISBN 3-87094-110-3
  • Dieter Stanfel: Die Gurktalbahn – Eine Schmalspurbahn in Kärnten. bahnmedien.at, Wien 2009, ISBN 978-3-9502648-3-8

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Az akkori Ausztriában a keskenynyomtávú mozdonyok sorozatjele az első honállomás kezdőbetűje volt. (a fordító megjegyzése)
  2. a b D. Stanfel, Die Gurktalbahn, S. 184–195

További információk

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a kkStB T című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.