ŽS 812 sorozat

ŽS 812 sorozat
812-es sorozat
Általános adatok
Gyártó	GOŠA (Szerbia) (licenc alapján)
Gyártásban	1959–1969
Szolgálatba állás	1955 (az eredetileg vásárolt DÜWAG kocsik) 1959 (a jugoszláv gyártású kocsik)
Selejtezés	2012
Darabszám	270 db
Elődje	DÜWAG Uerdinger Schienenbus VT 95
Műszaki adatok
Nyomtávolság	1435 mm (normál nyomtáv)
Teljesítmény
Névleges	110 kW (150 LE)
Engedélyezett legnagyobb sebesség	90 km/h
Hossz	13,95 m
Üres tömeg	18,9 t
Hajtás	Dízel
Erőátvitel	hidraulikus
A Wikimédia Commons tartalmaz ŽS 812 sorozat témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A Szerb Vasút (ŽS) 812-es sorozatú dízelmotorkocsiját a német DÜWAG által gyártott Uerdinger Schienenbus (VT 95-ös sorozat) licence alapján a jugoszláv GOŠA gyártotta a Jugoszláv Vasút (JŽ) részére. Beceneve Sinobusz (Šinobus / Шинобус) és Ezüstnyíl (Srebrna strela / Сребрна стрела).

Története

Az 1950-es évek elején a Jugoszláv Vasút (JŽ) úgy döntött, hogy nagy mennyiségű dízelmotorkocsit importál a kisebb forgalmú mellékvonalaira, a gőzvontatású vonatok kiváltására. A döntés a DÜWAG Uerdinger Schienenbus VT 95 sorozatára esett. Az első vörös színű példányok 1955-ben érkeztek és 1959-re már 40 kocsi állt forgalomba. Miután a motorkocsik beváltak a napi forgalomban, a vasúttársaság megvásárolta a DÜWAG-tól a típus licencét. A gyártással a GOŠA Smederevska Palanka-i gyárát bízták meg, amely 1959 és 1969 között 270 darabot gyártott le a típusból ezüst színben (innen az egyik becenév, az Ezüstnyíl) a Jugoszláv Vasút számára. A vasúttársaság 812-es sorozatú motorkocsiként rendszeresítette a típust, amely sikeresen ki tudta váltani a mellékvonalakon a korábbi gőzvontatású üzemet.

Elnevezés

A németeknél VT 95 sorozatként futó típus hivatalos neve a Jugoszláv Vasútnál JŽ 812 sorozat lett. Mellékkocsija a JŽ 816 volt, amivel együtt képes volt motorvonati menetben közlekedni, azonban a kis utasszám miatt csatolva ritkán alkalmazták.

Az első beceneve Ezüstnyíl volt (szerbhorvátul: Srebrna strela / Сребрна стрела), az ezüstszínű festése miatt. Mivel gyorsabb volt a korábbi gőzmozdonyoknál, a vasutasok Rabbitnek (magyarul nyúlnak, szerbhorvátul: Zec / Зец) nevezték. Német eredete miatt az utasok Schienenbusnak is nevezték (szerbhorvátul: Šinobus / Шинобус), amely a volt Jugoszlávia területén széles körben elterjedt elnevezés volt, csakúgy, mint manapság Szerbiában is.

Forgalomban töltött évek

Sinobusz Horgos állomáson

Az 1955-ben és 1959-ben történt forgalomba állításuktól kezdve egészen 2012-ig meghatározó szereplői voltak a jugoszláv, majd a szerb és a horvát mellékvonalaknak. A horvát vasúttársaság (HŽ) már korábban leállította a saját Sinobuszait (ott 7221-es sorozat), míg a Szerb Vasút a 711-es sorozatú orosz gyártmányú dízelmotorvonatok érkezésével kezdte meg a 812-es sorozatú motorkocsik selejtezését. 2012-re már csak körülbelül 30 kocsi volt állományban, ebből körülbelül 5-6 kocsi volt üzemképes csak s ezek is napi szinten küzdöttek a rendszeres meghibásodásokkal.

2013 után egy kis időre még visszatértek az üzemképes példányok besegíteni, mert bizonyos vonalakon a kritikus állapotban lévő, még a Monarchia korában lefektetett pályák nem bírták el a nagyobb tömegű orosz szerelvényeket. 2017-től azonban a pályaállapotok javítása után a maradék Sinobusz állományt fokozatosan selejtezték és szétvágták.

Magyarországra leginkább 1988 és 2012 között jártak be napi rendszerességgel a Szeged-Szabadka vasútvonalon az orosz szerelvények megérkezéséig. Meglehetősen hírhedt szerelvény volt az egyre gyakoribbá váló műszaki meghibásodások miatti késések és járatkimaradások, valamint a vonaton rendszeresen zajló cigarettacsempészet miatt. 2009-től a MÁV csak Röszke határállomásig engedélyezte az igencsak koros Sinobuszok belépését Magyarországra, mivel a vonat nem rendelkezett vonatbefolyásoló készülékkel.

Források

• Konzervnyitóval aprítják a Sinókat Szerbiában?