SB/DV 32c sorozat
SB/DV 32c sorozat | |
SB/DV 32c sorozat DSA 32c sorozat BBÖ 58 sorozat FS 292 sorozat MÁV 333 sorozat | |
Pályaszám | |
SB/DV 32c 1611–1683, DSA 32c 1611…1683, BBÖ 58.01–20, MÁV 333,001–018 | |
Általános adatok | |
Gyártó | Mf. d. StEG, Bécs; Lf. v. Sigl, Bécsújhely; WLF, Floridsdorf; MÁV Gépgyár, Budapest |
Gyártásban | 1884–1900 |
Selejtezés | 1945 (DRB) |
Darabszám | 73 db |
Műszaki adatok | |
Tengelyelrendezés | C |
Nyomtávolság | 1435 mm |
Hajtókerék-átmérő | 1286 mm |
Indító vonóerő | 80 kN |
Engedélyezett legnagyobb sebesség | 45 km/h |
Ütközők közötti hossz | 14 973 mm |
Hossz | 8813 mm |
Csatolt kerekek tengelytávolsága | 3240 mm |
Teljes tengelytávolság | 3240 mm |
Üres tömeg | 37,3 t |
Szolgálati tömeg | 42,0 t |
Tapadási tömeg | 42,0 t |
Legnagyobb tengelyterhelés | 14,0 t |
Fékek | |
Típusa | Hardy rendszerű légűrfék |
Vonatfűtés | gőz |
Legkisebb pályaívsugár | 180/120[1] m |
Gőzvontatás | |
Szerkezetszám | MÁV Gépgyár: 45. |
Jelleg | C–n2 |
Szolgálati tömeg szerkocsival | 72,8 |
Tengelytávolság szerkocsival | 10 464 mm |
Hengerek | |
Száma | 2 |
Átmérője | 480 mm |
Dugattyú lökethossza | 610 mm |
Állókazán típusa | porosz rendszerű, síktúzszekrényes |
Gőznyomás | 12 bar |
Tűzcsövek | |
Száma | 191 db |
Belső/külső átmérője | 45/50 mm |
Hossza | 4 275 mm |
Rostélyfelület | 1,8 m² |
Sugárzó fűtőfelület | 9,5 m² |
Csőfűtőfelület | 128,25 m² |
Teljesítmény | 480 LE |
Tapadósúlyból számított vonóerő | 65,92 kN |
Vezérmű rendszere | Stephenson |
Szerkocsi | |
Típusa | SB/DV: 12 MÁV: d |
Szolgálati tömege | 30,8 |
Vízkészlet | 12,0 m³ |
Tüzelőanyag-készlet | 6,1 t |
A Wikimédia Commons tartalmaz SB/DV 32c sorozat témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Az SB/DV 32c sorozat a Déli Vasút tehervonati gőzmozdonysorozata volt, melynek egyes példányai a Duna–Száva–Adria Vasútnál is tovább szolgáltak és e vasút államosításával a mozdonyok a MÁV-hoz kerültek, ahol a 333 sorozatjelet kapták.
Szerkezete
[szerkesztés]Keret és futómű
[szerkesztés]A 32c sorozatú mozdonyok három hajtott kerékpárral rendelkeztek, melyeket mereven a keretbe ágyaztak. A kerékpárok a hosszkazánt támasztották alá, a hengerek és az állókazán „túllógó” tömeget képeztek, mely a futásminőség szempontjából nem volt előnyös, ekkoriban viszont a C tengelyelrendezésű mozdonyok általános elrendezése volt ez.
Kazán
[szerkesztés]A mozdonyok kazánjának középvonala nem egészen 2 méterrel a sínkoronaszint fölött helyezkedett el. Az alul 1,19 m széles, 15½ és 16½ mm-es lemezekből álló porosz-, más néven Becker-rendszerű állókazánt a keretek közé húzták be. A 1,37 m átmérőjű hosszkazánt 15½ mm-es folytvas lemezekből szegecselték össze. A hengerkazán tetején elöl egy nagyobb, hátul egy kisebb gőzdómot helyeztek el, a kettő közé a hengeres alakú homoktartály került. A gőzdómokra közvetett terhelésű rugómérleges biztonsági szelepet is felszereltek. A kazánba 191 darab 40/45 mm átmérőjű folytvas tűzcsövet építettek. Az aránylag füstszekrényben helyezték az ún. amerikai rendszerű szikrafogót, míg a kényén egyszerű Prüssmann-rendszerű kivitel volt. A kazánt 2 db Friedmann-rendszerű ún. „restarting” frissgőz-lövettyű táplálta vízzel.
Gépezet
[szerkesztés]A mozdony két gőzhengere a második kapcsolt kerékpárt hajtotta. A gőzhengerek a kereten belül elhelyezett külső beömlésű beömlésű síktolattyúkkal készültek, melyeket a szintén a kereten belül lévő Stephenson-rendszerű vezérművek szabályoztak. A keresztfejek kétvezetékesek voltak.
Segédberendezések
[szerkesztés]A mozdonyra két 450 mm átmérőjű Hardy-rendszerű légűrfékhengert szereltek. A féktuskók a mozdony kerékpárjait hátulról fékezte. A féktuskónyomás a tapadási súly 42,6%-a volt. A mozdonyokat gőzfűtési berendezéssel is ellátták.
Szerkocsi
[szerkesztés]A 32c sorozatú mozdonyokhoz a Déli Vasútnál 12 jellegűként jelölt háromtengelyes szerkocsit kapcsoltak.
A sorozat megőrzött mozdonyai
[szerkesztés]Pályaszám | Gyártási év | Jelenlegi állapot | Tulajdonos/Telephely |
---|---|---|---|
32c 1665 | 1895 | üzemképtelen | Technisches Museum Wien / Eisenbahnmuseum Strasshof |
Források
[szerkesztés]- Herbert Dietrich: Die Südbahn und ihre Vorläufer, Bohmann Verlag, Wien, 1994, ISBN 3-7002-0871-5
- Karl Gölsdorf: Lokomotivbau in Alt-Österreich 1837–1918, Verlag Slezak, 1978. ISBN 3-900134-40-5
- Helmut Griebl, Josef-Otto Slezak, Hans Sternhart, BBÖ Lokomotiv-Chronik 1923–1938, Verlag Slezak, Wien, 1985, ISBN 3-85416-026-7
- Heribert Schröpfer: Triebfahrzeuge österreichischer Eisenbahnen – Dampflokomotiven BBÖ und ÖBB, alba, Düsseldorf, 1989, ISBN 3-87094-110-3
- Dieter Zoubek – Erhaltene Dampflokomotiven in und aus Österreich, Eigenverlag, 2004, ISBN 3-200-00174-7
További információk
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Nyílt vonalon / iparvágányon