Ugrás a tartalomhoz

Baranyabán

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Popovac szócikkből átirányítva)
Baranyabán (Popovac)
Községháza
Községháza
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeEszék-Baranya
Jogállásfalu
PolgármesterZoran Kontak
Irányítószám31303
Körzethívószám(+385) 031
Népesség
Teljes népesség1446 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Terület64,23 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 48′ 33″, k. h. 18° 39′ 30″45.809200°N 18.658300°EKoordináták: é. sz. 45° 48′ 33″, k. h. 18° 39′ 30″45.809200°N 18.658300°E
Baranyabán weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Baranyabán témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Baranyabán (horvátul Popovac, Ban) község a horvátországi Eszék-Baranya megye északi részén, a Duna és a Dráva folyók által határolt – Baranyai háromszögnek nevezett földrajzi – térségben. A középkorban Magyarország, majd az Oszmán Birodalom része volt. Az újkorban ismét Magyarország része 1918-ig. 1918 és 1941 között a Jugoszláv Királyság része. 1941 és 1944 között visszakerült Magyarországhoz, a II. világháború után megint Jugoszláviáé, majd 1991-től Horvátországé.

Fekvése

[szerkesztés]
Baranyabán térképe

A Báni-hegység északi oldalának közepén, a villányi-báni hegységek között elterülő termékeny síkság déli szélén, a Karasica-patak[2] patak mentén fekszik. „Mély fekvése folytán nem sorozható az egészséges helyek közé. Szerencsére az aranyhegyen kitűnő vörös bor terem, mely kipróbált szerül szolgál váltólázas bántalmak ellen.”[3]

Környező települések

[szerkesztés]

Közigazgatásilag Baranyabán szomszéd községei (északról kezdve az óra járásával megegyező irányban):

Főherceglak (Kneževo), Baranyakisfalud (Branjina), Nagybodolya (Podolje), Sepse (Kotlina), Kő (Kamenac), Karancs (Karanac), Pélmonostor (Beli Manastir), Baranyavár (Branjin Vrh), Ivándárda és Sárok.

Közlekedés

[szerkesztés]

Kizárólag közúton. Bár a falu határában folyó Karasica–Albrecht csatornarendszer csónakkal (időszakosan) járható ugyan, de sem személy-, sem teheráru (élőállat, takarmány stb.) szállításra nem használható. Ennek oka a változó vízállás és a meder szűk mérete, de egyébként is a Dunát a zsilipek miatt csak átrakással lehetne elérni. A falu elérhető légi úton is. Igaz, ezt utoljára a falu utolsó Habsburg kegyura, Albrecht herceg és polgári származású felesége, Bocskai Katalin tanítónő tette meg (hol együtt, hol olykor az asszony egyedül is) a második világháború előtt. E sorok írójának báni születésű édesapja mosolyogva emlékezett az összecsődült gyermekek nagy örömére, ha a kétfedeles repülőgép megérkezett az Eszékről bevezető út jobb oldalán lévő – a birkákkal direkt e járat fogadására karbantartott – báni rétre.

A baranyabáni temető kápolnája

A vasúti megközelíthetőség hiánya – visszaemlékezések szerint - a korabeli „dölyfös, potrohos, hasig érő meggyfaszár pipát szívó képviselőtestület és a bíró” lelkén szárad. Ugyanis a 19. század nagy magyar vasútfejlesztése idején a MÁV eredetileg Bánt, a régió legfejlettebb, vásártartási engedéllyel is bíró faluját kívánta megtenni az észak-dél és a kelet-nyugat szárnyvonalak csomópontjává. A tervek szerint a Pécs (Mohács) – Eszék vasútvonal Bántól keleti irányban kerülte volna meg a báni hegységet, míg a Sellye (Siklós) felől jövő nyomsáv a báni hegy északi oldalán haladva Bán érintésével haladt volna Kiskőszeg felé. Ám a helyi képviselők és a faluvezetésre nyomást gyakorló módos német gazdák megakadályozták ezt. Ennek oka részben a zsugoriság volt, hisz nem csak a sínek nyomvonalát sajátította volna ki az állam, de a falunak valamennyi anyagi hozzájárulást is kellett volna fizetnie. Másrészt a tudatlanság és félelem attól, hogy a füstokádó zajos vonat, mely megzavarja a háziállatokat, elriasztja a vadakat, kerülgetni kell a töltését, a száguldó vaskolosszus baleseteket okoz stb., végül csökkenti a földek értékét.

A főherceglaki kápolna

A MÁV nem erősködött, elvezette a síneket a báni hegy alatt, és Pélmonostor lett a vasúti csomópont, s lett a „kis porfészekből” néhány év alatt egy dinamikusan fejlődő szép kisváros. A vasút megkönnyítette a mohácsi, pécsi, eszéki piacra jutást, munkahelyeket teremtett, élénkítette a kereskedelmet, közelebb hozta a városi iskolákat a gyerekeknek, messzebbről is meghozta a vásározókat, általában közelebb hozta a nagyvilágot – Pélmonostornak.

Ily módon maradt tehát a közúti utazás. Az E73 (magyar oldalon 56-os, horvát oldalon 7-es) számú Mohács-Eszék úton Magyarország felől érkezve az udvari határátkelő után kb. két kilométerrel a (még romjaiban is szép) főherceglaki ortodox kápolnánál dél felé (balra) fordulva elérhető a báni bekötőút, melyből kb. félúton balra leágazás van Baranyakisfalud felé. Másik úton elhagyni a falut – a báni hegyen át Karancs felé – már csak földúton lehet. A falu többi utcája vagy egymásba, vagy mezőgazdasági területekre vezetnek. Bán tehát zsákfalu.

Története

[szerkesztés]
Bővebben: Baranyabán története

A település, illetve környéke, a római hódoltság idején már lakott volt.

Árpád-kori település. Nevét 1227-ben Ban néven említette oklevél, majd 1289-ben Baanfolua néven említették.

Bán egykor Moyz nemzetségbeli Perekw, Razov és Lőrinc birtoka volt, amelyet 1215-ben kárpótlás címén kénytelenek voltak átadni Konstantin fia Jánosnak, aki a birtokot rögtön továbbadta Vék és Rékas falukkal együtt Máté fia Pálnak 156 M-ért.

1227-ig a baranyai szerviensek kétszer is megkísérelték visszaszerezni a falut Majsmonostorának, de a nádor mindannyiszor ellenük ítélt.

A tatárjárás után Szársomló vár tartozéka lett, majd Balog (Sinister) Miklós örökös nélküli halála után, 1289-ben a király vejének, Lőrinc nádor fia Keménynek adta.

A középkorban Magyarországhoz tartozott. 1526. augusztus – 1687. augusztus között az Oszmán Birodalom része volt. Az újkorban ismét a történelmi Magyarország része volt 1918-ig. 1921 szeptemberében a trianoni békeszerződés értelmében a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz (melynek neve 1929-től Jugoszlávia) csatolták.

1910-ben 2555 lakosa volt. Ebből 109 magyar, 1774 német, 568 szerb, 5 horvát és 99 egyéb (legnagyobbrészt cigány) nemzetiségű. Az itt élők közül 896 fő tudott magyarul.[4]

1941. szeptember 17. – 1944. december 31. között visszakerült Magyarországhoz. 1945. január 1. – 1991 közepéig újra Jugoszláviához tartozott. 1991 óta Horvátország része.

Megyei szinten a Magyarországhoz tartozás idején mindig Baranya vármegye, a Jugoszláviához, illetve Horvátországhoz tartozás idején Eszék-Baranya megye (Osječko-baranjska županija) települése volt. Járási szinten 1736-ig a Baranyavári és Siklósi járáshoz, utána 1918. november 13-áig a Baranyavári, Baranya szerb megszállásának idején (1918. november 13. – 1921. augusztus 31.) a Batinai, végül 1941. szeptember 17. – 1944. december 31. között a Villányi járáshoz tartozott.,[5][6]

A sváb lakosság története

[szerkesztés]

A 18. században a faluba érkező sváb telepesek az ortodox templom körül élő szerbekhez csatlakozva, de tőlük elkülönülve kezdték felépíteni életterüket, valószínűleg a hátrahagyott házak, melléképületek, vagy azok anyagainak felhasználásával. A földesúri akarat – mint általában más falvakban is – a házhelyeket mértani pontossággal jelölte ki, egyenbeosztásuk ma már néprajztudományi érték. Szemben a magyarlakta falvakra jellemző halmazszerű házelrendezéssel, köztük a zegzugos utcaszerkezettel és telekhatárokkal, a német falvak – így Bán is – különös rendezettséget mutatnak. A tornácos, egyszintes, alápincézett és padlásteres, egymástól azonos távolságra épült házak egyenes utcákat építettek magukból úgy, hogy a házak tetőnyerge az utcára merőleges. A vályogból épült házak mögött húzódó szalagtelkeket a ház tengelyére merőlegesen épített gazdasági épületek (pajta, istálló, szérű stb.) kettéosztották. Miután a pajták olyan hosszúak, amilyen széles a szalagtelek, a véggel egybeépített pajták falként keretezték a falut kétoldalról.[7] Ez elkülönülést, védelmet valamint összetartozást jelentett a faluban élőknek.

A német portákon jellemző a házzal szemben épített „Kleinhaus”, azaz a két-három helységes kisház, amelyben rendszerint az öregszülék a kisunokákkal, esetleg a háztulajdonos testvére élt családjával. A telken a melléképületek mögötti föld a „Hofstel” vagy konyhakert, melyben a szokásos konyhakerti termények mellett sorba rendezett gyümölcsfákat ültettek. Az utcák végén, illetve a Karasicához való közelsége miatt kevésbé értékes telkeken a telkek kisebbek, sokszor épp csak házhelynyiek, részben vagy egészben hiányoznak a melléképületek és a konyhakert. A telkes gazdák között az elszegényedés akkor indult meg, ha egy családfő kénytelen volt belső telkét feldarabolva szétosztani azt gyermekei között. A folyamat végén vagy telekkönyvileg is leválasztották a kisházat a telekről, vagy a konyhakert végén építettek új lakást (megfelezve ezzel a belső telket), esetleg egyre több család lakta a házat.

1852-ben megszámozták a házakat, amelyeket már 1857-ben, majd 1881-ben újra számoztak. (Johann Zeiler szerint valamikor 1941 előtt még legalább egy újrasorszámozásra sor került.) Részben csökkentette az egyre növekvő lélekszámú faluban a zsúfoltságot, ha az idős gazda a falubeli házat gyermekére hagyva felköltözött a hegyi présházba. A 20. század elejére már számos fiatal szorult családostul a valamelyest kibővített hegyi présházába!

1945 után

[szerkesztés]

A németek kitelepítése (1945) utáni évtizedekben épült néhány téglaház kivételével a falu megtartotta a telepítéskor kialakított szerkezeti formáját. Az építkezésekhez szükséges vályogot a falu északi és nyugati szélén, valamint a katolikus temető délnyugati sarka alatt található agyagrétegből termelték ki a helybeliek. (A falubeli gyermekek örömére, ugyanis ha az ezen árkokban felgyűlt talajvíz télen befagyott, a serdületlen ifjúságnak a vég nélküli csúszkálás lehetőségét nyújtották.)

Valódi átalakulást csak az 1990-es évek vége, a jugoszláv polgárháború utáni konszolidáció hozott. Az addigra már lelakott, korszerűtlen, egészségtelen és kicsi vályogházakat nem volt érdemes, de nem is lehetett felújítással lakhatóvá tenni. Ezért a portákon a régi házak helyén egyre több új téglaház épült, de ezek a házak a telekhatártól való elhelyezkedés, méret és kivitelezés tekintetében nem mutatnak semmilyen egységet, hacsak nem tekintjük annak az elszegényedés nyomait: a vakolatlanul hagyott házakat, a romos melléképületek megtartását, a rendezetlen udvar képét stb. Ezen a helyzeten gyökeres változást csak egy gazdasági megerősödés hozhat, kétségtelen azonban, hogy amint a kezdetekkor kialakult összkép nyomai még ma is láthatók, úgy az elkövetkező – szükség, s nem terv szülte – változások képe is hosszú távon látható marad majd!

Lakosság

[szerkesztés]

A török utáni évtizedekben szerbek, horvátok, németek és magyarok lakták a települést. 1945 után (nincs hivatalos adat) zömében szerbek, néhány ki nem telepített német, vagy német származású szerb, s valószínűleg arányaiban megmaradt a falu cigánysága is. 1997 után a megmaradt szerbek mellé horvát családok települtek a faluba. Az egyes források hol nemzetiség, vallási felekezet, etnikai hovatartozás, nem (például csak a férfiak), családok, családfők, társadalmi jogállás, háztartások, (18 év feletti) kor, adóköteles status stb. szerint csoportosítanak.

Popovac (Bán, Baranybán) lakosságszáma a történelmi források tükrében nem, vallási felekezet és etnikai hovatartozás szerint
Időpont Nemek szerint Vallási felekezet szerint Nemzetiségi hovatartozás szerint Összesen
férfi nő római katolikus ortodox izraelita protestáns egyéb német szerb horvát szerb–horvát magyar cigány egyéb
református ágostai
1715[8] N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A 34 8 N/A N/A 42
1720[8] N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A 28 9 N/A N/A 37
1759[9] N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A 16 227 N/A N/A N/A N/A N/A
1765[9] N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A 95 N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A
1767[9] N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A 260 N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A
1775[10] N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A 2 N/A N/A
1779[10] N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A 7 N/A kb. 750
1820[11] N/A N/A 1084 507 7 3 N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A 1601
1821[12] N/A N/A 1048 416 9 4 N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A 1477
1822[13] N/A N/A 1047 417 7 3 3 N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A 1477
1823[14] N/A N/A 1047 417 7 3 3 N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A 1477
1824[15] N/A N/A 1123 520 7 7 1 N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A 1658
1825[16] N/A N/A 1179 691 8 13 3 N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A 1894
1826[17] N/A N/A 1130 702 4 6 4 N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A 1846
1827[18] N/A N/A 1401 519 3 7 2 N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A 1932
1828[19] N/A N/A 1160 502 12 2 2 N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A 1678
1828[9] N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A 168 N/A N/A N/A N/A N/A N/A 262
1832[9] N/A N/A 1074 N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A
1834[20] N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A 2283
1840[21] N/A N/A 1181 686 8 2 14 N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A 1891
1842[22] N/A N/A 1227 751 9 2 2 N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A 1991
1843[23] N/A N/A 1227 751 9 2 2 139 N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A 2130
1844[24] N/A N/A 1286 715 9 4 5 N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A 2019
1850[25] N/A N/A 1176 700 9 1 4 N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A 1176
1852[26] N/A N/A 1220 662 13 1 3 N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A 1899
1853[27] N/A N/A 1236 675 11 8 4 N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A 1934
1855[28] N/A N/A 1200 688 8 1 2 N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A 1899
1857[29] N/A N/A 1196 683 9 1 2 N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A 1891
1858[30] N/A N/A 1291 680 10 1 2 N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A 1984
1859[31] N/A N/A 1301 683 9 1 2 N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A 1996
1860[32] N/A N/A 1331 689 9 1 2 N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A 2032
1861[33] N/A N/A 1321 682 2 1 2 N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A 2008
1862[34] N/A N/A 1316 673 15 1 2 N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A 2007
1863[35] N/A N/A 1320 675 15 1 2 N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A 2013
1864[36] N/A N/A 1340 681 16 1 2 N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A 2040
1865[37] N/A N/A 1355 686 20 1 2 N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A 2064
1866[38] N/A N/A 1385 690 20 1 2 N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A 2098
1867[39] N/A N/A 1400 623 12 0 1 N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A 2036
1872[40] N/A N/A 1425 630 14 0 3 N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A 2072
1874[41] N/A N/A 1484 750 23 2 3 N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A 2262
1875[42] N/A N/A 1484 750 23 2 3 N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A 2262
1877[43] N/A N/A 1484 750 23 2 3 N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A 2262
1877[44] N/A N/A 1641 576 18 8 4 N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A 2247
1878[44] N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A 1557 N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A
1878[45] N/A N/A 1484 750 23 2 3 N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A 2262
1880[9] N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A 1495 N/A N/A 676 77 N/A N/A 2248
1880. december 31.[3] 1085 1166 1648 573 18 12 N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A 2251
1881[46] N/A N/A 1621 750 23 2 2 N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A 2399
1883[47] N/A N/A 1648 573 18 8 4 N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A 2251
1885[48] N/A N/A 1648 573 18 8 4 N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A 2251
1887[49] N/A N/A 1822 573 12 8 4 N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A 2419
1889[50] N/A N/A 1922 573 12 8 4 N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A 2519
1890[9] N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A 1765 N/A N/A 720 99 N/A N/A 2584
1891[51] N/A N/A 1994 573 12 8 4 N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A 2591
1893[52] N/A N/A 2045 573 24 2 2 N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A 2646
1895[53] N/A N/A 2070 550 24 2 1 N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A 2647
1898[54] N/A N/A 2124 550 24 2 1 N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A 2701
1900[9] N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A 1665 N/A N/A 665 119 N/A N/A 2449
1900[55] N/A N/A 2280 550 25 2 1 N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A 2857
1901[56] N/A N/A 2315 550 24 0 0 N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A 2889
1903[57] N/A N/A 2010 616 28 2 1 N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A 2657
1906[58] N/A N/A 1870 660 28 14 2 0 N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A 2574
1908[59] N/A N/A 1900 665 27 13 2 0 N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A 2607
1910[9] N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A 1774 N/A N/A 671 109 N/A N/A 2554
1910[60] N/A N/A 1903 617 20 N/A N/A N/A 1774 568 N/A N/A 109 N/A N/A 2555
1910[61] 1254 1301 1903 679 18 10 4 2 1774 568 5 N/A 109 N/A 99 2555
1914[62] N/A N/A 1836 679 18 10 4 N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A 2547
1919[9] N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A 1735 N/A N/A 498 25 N/A N/A 2258
1921[9] N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A 1789 N/A N/A 688 N/A N/A N/A 2477
1931[9] N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A 1748 N/A N/A N/A N/A N/A N/A 2666
1941[9] N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A 1845 N/A N/A N/A N/A N/A N/A 2519
1943[9] N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A 1700 N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A
1943[63] N/A N/A 1700 650 4 3 5 N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A 2362
1944[9] N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A 1917 N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A
2001[64] N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A 2427
Az „Összesen” rovat dőlt betűs adatai utólagos összeadások, az eredeti dokumentum nem tartalmazza az összegzést! Feltűnő – és a feltételezett migráció sem magyarázza – más adatforrásoknak a sematizmusok adataitól való eltérése!

A sematizmusok egymást követő éveinek adat-azonossága felveti az adat validitásának kérdését! (Lásd például az 1874–1878-as évek adatait, vagy általában a nem római katolikus felekezetek adatváltozásait! ) Az 1715-ös felmérésben a 42 jobbágyháztartásból 8 magyar nevű, 34 szerb–horvát nevű. Az 1720-as felmérésben 28 jobbágy-, és 9 zsellérháztatrtás szerepel, melyből 9 magyar nevű, 28 pedig szerb–horvát nevű. Az 1828[9] adat forrása Johann Zeiler szerint a „N37 Conscriptio Regnicolaris – Possessionis Baan – 1828. Nr.26. Baranya Com. No.7.” (37-es számú Királyi Birtoklista Bánból 1828-ban) adólista, mely 262 adóköteles személyt (családot) sorol fel, köztük 168 németet. Az 1881-es sematizmus római katolikus lakosság száma az iskolai adatok összesítésénél (XIII. oldal) 1624 fő! Az 1910-es felmérésben a falu lakossága életkor, családi állapot és a lakóházak állapota szerinti bontásban is olvasható. A teljes lakosságból 3 fő külföldi, 3 fő külföldön tartózkodott a felmérés idején, 2554 fő polgári, 1 fő katonai személy, magyarul tudott 896 fő, írni-olvasni tudott 1673 fő.

Kultúra

[szerkesztés]

Iskola és oktatás

[szerkesztés]

Az iratok már 1757-ben említést tesznek – név nélkül – egy tanítóról.[9] Mária Terézia uralkodása második felére jellemző felvilágosult abszolutizmus jegyeit viselő rendeleteinek egyike volt – az 1767. évi úrbérrendezés mellett – az 1777-ben kiadott Ratio Educationis című rendelete. Ebben egységes iskolarendszer megteremtését szorgalmazta, egyben csökkenteni igyekezett az iskolarendszerű tanításban az egyház befolyását. Bár a Baranya háromszög falvaiban 1945-ig még az I. világháborút követő iskola-államosítások után is domináns maradt a felekezeti oktatás, e rendelet következményeként ebben az időben a (pécsi) püspök elrendelte, hogy Bánban is iskolát kell építeni, és egy segédtanítót is alkalmazni, aki tud magyarul. Így Bánnak – a régióban az elsők között – 1798-ban már volt egy tanítói lakószobája és egy terme a gyerekek oktatására.[65][66] Ez az épület a katolikus plébánia mellett – többszörösen felújítva – ma is megvan. Igaz, Salamon József királyi tanfelügyelő 1874-es áttekintő jelentése az elemi iskolákról nem fest rózsás képet (túlzsúfoltság, alacsony épületek, omladozó falak, elégtelen felszerelés, ablaktalanság, világítási-fűtési elégtelenség, rossz közegészségügyi állapotok, általában az 1868. évi XXXVIII. törvény követelményeitől eltérő helyzet) a dél-baranyai iskolákról, köztük Bánéról sem, mert nem említi a jó példáknak számító kivételek között. Ugyanakkor Schulcz Imre tanár 1893-ban a „Tanügyi körképek” című, a Pécsi Közlönyben megjelent írásában beszámol Bánról mint jó példáról, hogy „…láttam fölszerelést ott is, hol a község keveset tesz, de a tanító ember a talpán és szívén hordja a tanügyet.” Ez a vélemény vélhetőleg Möhler Antal és Faller Mátyás tanítók lelkiismeretes munkáját dicséri.

Az 1829-es püspöki vizitáció (Szepesy Ignác – szobra Pécsett a Sétatéren, a Székesegyház előtt áll – kinevezését követő évi, bemutatkozó és ismerkedési szándékú Canonica Visitatiojáról Egyházlátogatási Jegyzőkönyv született) alkalmával a tanító azt a kívánságát nyilvánította ki, hogy a szülők ne csak télen, de nyáron is küldjék gyermekeiket iskolába. Egyúttal panaszkodott az iskolaépület rossz állapotára, melyet aztán fel is újítottak. Az írások említik, hogy ez időben a 217 iskolaköteles gyermek közül a tanítónak 126 tanulója volt, „mivel akkor még nem volt iskolalátogatási kötelezettség.”[9] 1878-ban „új tantermet építettek, vagy a meglévőt bővítették”[67] Ez utóbbi történt 1887-ben az egyházközség 10 000 Ft költséggel új iskolát építtetett.[9] Ez az épület a katolikus templomtól keletre épült fel, ma már nem áll. Az első világháború után az iskolákat államosították, s megosztották elemi és magasabb népiskolára[9]

Az oktatás nyelve 1883-ig magyar, 1884-től 1920-ig magyar és német, 1920 után szerb–horvát.[68] Egy személyes visszaemlékezés szerint az 1930-as években a diákok elsőben megtanulták a német gót betűs írást és olvasást, másodikban a cirill betűs írás-olvasást, harmadikban pedig a latin betűs német írást-olvasást. Ekkor – s azóta sem – magyar nyelven nem folyt tanítás.A második világháború idején, a magyar közigazgatás alatt volt magyar oktatás Halász Gabriella tanítónő révén. A második világháború után (valószínűleg az 1980-as években) a kommunista vezetésnek sikerült pénzt szereznie egy új, emeletes, modern tágas iskola építésére, ekkor lebontották az egyébként masszív és jó állapotban lévő, 1887-ben épült vályogfalas iskolát. Az új épület a Templom tér déli részére, az egykori kocsma, posta és tűzoltószertár valamint a római katolikus templom között épült fel.

Popovac (Bán, Baranyabán) tanítói és segédtanítói működési idejük sorrendjében
Név Működési idő Titulus
Hirnigl Pál 1782 t.
Müller András 1810 t.
Schlosser Ádám[69] (*1768 Rácmecske, +1851. december 23. Bán) 1829–1842 t.
Metzing (Meczing) József[70] 1840–1858 st., t.
Trecsik Péter[71] 1842 st.
Schellenberger Mátyás[72] 1845–1849 t.
Gerstner Bálint[73] 1848–1850 st.
Metzing Edvárd[74] 1853 st.
Möhler Antal[75] (*1838 Vörösmart) 1859–1878 t.
Hübner Ádám[76] 1859–1860 st.
Müller Kristóf[77] 1861 st.
Heyd János[78] 1862 st.
Baumann János[79] 1864 st.
Faller (Fallier) János[80] 1875 és 1877 st.
Jung (Juhász) Ferenc[81] 1875–1877 st.
Hirtenleiter (Hirtenreiter) Mihály[67] 1878 st.
Mayer József[82] (*1848) [1868] 1881–1914 t., kt., ig.
Farkas János[83] 1862 st.
Münz Vilmos[84] 1883 st.
Münster Vilmos[85] 1885–1887 st.
Faller Mátyás[86] (*1855) [1874] 1889–1908 st., t., tk.
Kiss Vilmos[87] 1889 st.
Petz Károly[88] 1891–1893 st.
Turcsin Gusztáv[89] 1895 st.
Reiner Mária 1896 t.
Császár Sarolta[90] (*1874) [1899] 1900 t.
Folbert Aladár[91] (*1882) [1904] 1905 st.
Rochi János[92] (*1887) [1906] 1907–1908 st.
Udvary Rozina (*1894 Apatin, +1968. június 17. Bad Bocklet) 1912–1940.március 11. t.
Buschbacher Ferenc[93] (*1886. február 13. Apatin, +1972. december 5. Bad Bocklet) [1909] 1914 st.
Gutspelet József 1914 után kt.
Udvary Ferenc (*1896. december 8. Apatin) 1914 után st., t., ig.
Sauer Márton 1914 után st.
Bori Margit 1914 után st.
Lenz József Volkmar 1914 után st.
Setter Mária 1914 után st.
Horváth Ferenc 1914 után st.
Mayer Margit (*1902. június 25. Bán) 1914 után st.
Sajič Dragoslav 1914 után t., ig.
Bischof, Schvasz, Horváth urak, Gyarmatiné, és Héráné valamint a Kőnig házaspár 1914 után st.
Ahol: t. = tanító(nő), st. = segédtanító, kt. = kántortanító, ig. = igazgató, * = született, + = meghalt,

Zárójelben a születés és halál ideje-helye, szögletes zárójelben a tanítói működés kezdete. A forrásmegjelölés nélküli adatok Johann Zeilertől[9] származnak. Sematizmusra történő hivatkozás alatt minden esetben az adattár iskolai összefoglalás része értendő! Schlosser Ádám Sombereken járt iskolába, 1788-1799 között segédtanító volt Tolnán, majd Dunaföldváron, Szabadkán és Baján tanított, utána 1796-ban Dárdára került iskolamesternek, közben elvégezte a Pécsi Tanítóképzőt, 1799-ben Nagynyárádon tanított, s onnan került Bánba. Möhler Antal második felesége siklósi asszony volt (Sajgó Emília), ezért halálát talán ott kell keresni. Münz Vilmos valószínűleg azonos Münster Vilmossal. Faller Mátyásnak Rezső nevű gyermeke szintén tanító lett. Buschbacher Ferenc Apatinban végezte az elemi és polgári iskoláit, majd a bajai Tanítóképzőben szerzett oklevelet. Fiatal tanítóként Horvátfalván és Aparban működött. Felesége Udvary Rozina (Udvary Ferenc tanító húga) szintén tanítónő volt, aki báni működése után 1944-ig Apatinban tanított. Mayer Margit leánya volt Mayer József, s (1922. július 17-től) felesége Udvary Ferenc igazgató uraknak. Udvary Ferenc (és családja) 1945 után Magyarországra került, s ott is haltak meg. Sajič Dragoslav a szerb közösség tanára, néhány évig igazgatója volt a Felső Népiskolának.

Tanulólétszámok a baranyabáni római katolikus iskolában a történelmi források tükrében
Időpont Mindennapos oktatásban Vasárnapi iskolában Összesen
6-12 éves 13-15 éves
fiú lány fiú lány
1810 - - - - - 160
1829 - - - - - 129
1840[94] - - - - - 126
1842[95] - - - - - 139
1845/46 - - - - - 192
1846/47 - - - - - 202
1848[96] - - - - - 193
1850[97] - - - - - 193
1852[98] - - - - - 173
1853[99] - - - - - 180
1855[100] - - - - - 208
1857[101] - - - - - 167
1858[102] - - - - - 167
1859[103] 180 111 -
1860[104] 178 104 -
1861[105] 169 104 -
1862[106] 158 115 -
1863[107] 158 115 -
1864[108] 170 90 -
1865[109] 98 154 -
1866[110] 98 154 -
1867[111] 178 154 -
1881[112] - - - - - 180
1883[113] - - - - - 180
1885[114] - - - - - 235
1885. október 12. - - - - - 259
1887[115] - - - - - 305
1889[116] - - - - - 313
1891[117] - - - - - 404
1893[118] - - - - - 415
1895[119] - - - - - 396
1896 - - - - - 486
1900[9] 102 99 48 45 - 294
1905[58] 92 94 43 36 - 265
1907[120] 110 106 39 45 - 300
1914[93] - - - - - 226
1942 - - - - - 240
1943 - - - - - 292
A forrásmegjelölés nélküli adatok Johann Zeilertől[9] származnak.

Hitélet

[szerkesztés]

Valószínűleg a török előtt és alatt is katolikus magyarok lakták (amikor lakták) a települést, de vallásgyakorlásuk lehetőségéről csak feltételezésekre lehet hagyatkozni. Valószínűleg a faluban nem telepedett le egyetlen muzulmán vallású személy sem, ennek nincs sem építészeti, sem írásos nyoma. A településen öt felekezet hívei éltek. Néhány fő vagy egy-két család lutheránus (ágostai evangélikus), ők egyházigazgatásilag valószínűleg Pécshez tartoztak. Néhány család református (kálvinista), ők valószínűleg Magyarbólyhoz tartoztak. A falu egy-két családja izraelita volt, ők egyházigazgatásilag (1895-ben biztosan) Dárda hitközséghez tartoztak.

A településen eleinte többségben, majd az összlakosság felét, végül annak kb. harmadát kitevő ortodox felekezetnek volt először (fa)temploma. Nekik 1721-ben már volt ortodox plébániájuk két pópával: Lazar Petrovich és Banaier Constantin. A magyar kormányzótanács vallási bizottsága javasolta, hogy engedélyezzék egy falazott szerb templom építését faluban, amelyet 1769-ben Mária Terézia császárné jóvá is hagyott. Az Istenanya mennybevétele tiszteletére szentelt ortodox templom[121] egyhajós épület, félköríves apszissal és a fő, nyugati homlokzat feletti kétemeletes harangtoronnyal. A templom hajója csehsüvegboltozatos, amelyet boltövek osztanak boltmezőkre. A boltöveket két oszlop tartja, mindegyik stilizált oszlopfővel. A szentély boltozatos félkupola. A templom téglából épült. A magas nyeregtetőt cserép borítja. A harangtorony karcsú barokk sisakját fémlemezekkel burkolták.

Legtöbb adat azonban a 19. század harmadik harmadára lassan dominánssá váló, végül az összlakosság 2/3-át kitevő római katolikusokról maradt fenn.

A római katolikus templom, főbejárat

1761-ben „a báni német alattvalók” kérték „a Császári és Királyi Kamara Bellyében székelő délmagyarországi Főadminisztrátor Urát, hogy kegyesen segítségükre legyen egy templom építésében”. Ebben az iratban hivatkoznak arra a kérelmezők, hogy „amikor Bann helység 11 évvel ezelőtt, 1750-ben német telepeseket kapott, ígéretet kaptunk, ha Bann–ban 30 ház felépül, templomot fogunk kapni”, majd az iratban odább: „ezidőben Bann-ban 72 házaspár (család) van.”[122]

1764-ben a báni „leghűségesebb alattvalók” ismét „a legalázatosabban kérik” egy saját templom építését, és jelzik, hogy „Bann betelepítése óta több mint 110 házasság köttetett, a lélekszám pedig eléri a 441 főt.”[122]

1768. május 30-án a „Bella (Bellye) Kamarai uradalom hűséges lakói a német Bonn faluból, valamint a falu bírája és esküdtei (képviselőtestülete) a Felséges Német-Római Császárnak, Jeruzsálemi Királynak, Ausztria Főhercegének és Toszkána Nagyhercegének” írt kérvényben egy templom építését kezdeményezték, mert „meg is lett ígérve nekünk egy Istenháza, ha 30 családot teszünk ki. De mostanra már túl vagyunk az említett számon és 168 családot értünk el!” Ezt a kérelmet egy ajánlás kíséretében 1769. január 5-én eljuttatták II. József császárhoz, aki a következő intézkedést hozta: „Jóváhagyom a benyújtott kérelmet és utasítom a Magyar Kamarát, hogy a tavasz beálltával mindjárt kezdesse meg Neubornban (Bánban) a templom építését, egyúttal haladéktalanul küldje be az építési költségvetést, és ezen túl is legyen a községnek segítségére abban, hogy a község kapjon alkalmas plébánost és tanítót, mindkettő német nemzetiségűt. József.” Dacára ennek a rendelkezésnek, a báni katolikus templom építése továbbra is elhúzódott.

A római katolikus templom (délkeleti oldal)

Bán a római katolikus közigazgatásban 1951-ig a pécsi püspökség joghatósága alatt a baranyavári (1855–1859 között a dárdai) esperesi kerületben 1773-ig Luč (Lőcs) fíliája volt. Ekkor állt fel a baranyavári (Branjin Vrh) plébánia, s ennek lett filiája Pélmonostor (Beli Manastir) mellett Bán.,[9][123][124] 1951-ben XII. Piusz pápa a diakovari egyházmegyéhez kapcsolta.[125]

A báni katolikus templomot[126] 1778-ban a Magyar Udvari Kamara építette, Szent József tiszteletére szentelték. A templom akkor 9,5 öl hosszú és 5 öl széles volt.,[9][123]

A báni plébánia 1789-ben állt fel. Ide tartozott filiaként a kezdetektől 1874-ig (saját plébánia alapításáig) Baranyakisfalud, Bodolya, Lak, 1857-ig Sárok.[123] A plébánia iratai (a plébánia történetet leíró úgynevezett „Domestica” és az anyakönyvek stb.) a második világháború után (részben) az eszéki városi levéltárba kerültek. A plébániaépület eredetileg parasztház volt, mely egyúttal szolgált imaháznak, 1789-ig iskolának, valamint tanítói lakásnak is.

1822-re a báni plébániaépület oly rossz állapotba került, hogy a plébánost és vendégeit majdnem agyonnyomta.[9]

1826-ban megérkezett a pécsi püspöktől (az 1825-ben elhunyt Király I. Józseftől) kiutalt 1 000 Ft, a templom kegyurától (Habsburg Károly császári és királyi főhercegtől) pedig sikerült a szükséges építőanyagot beszerezni egy új plébániaépület felépítéséhez.[9]

A század második felére már kicsinek bizonyult a templom a sok hívő számára, ezért azt 1860-ban két oldal-oratóriummal bővítették. Ekkortájt Franz Schlitter kisbirtokos jobbágy 5000 Ft-ot(!) adományozott három harang és egy toronyóra beszerzésére!,[9][123] (5000 Ft abban az időben oly nagy összeg volt, hogy az információt fenntartással kell kezelni.)

Popovac (Bán, Baranybán) római katolikus plébánosai működési idejük sorrendjében
báni működés ideje Név születési-halálozási idő és hely szentelés ideje működési helyek
1789. március 1. – 1796 Missich Gergely[123] *1751. március 1., Plávna (Bács vármegye) 1778. március 14. Cerna, Vörösmart, Himesháza, Pécs Szent Ágoston plébánia. 1796-ban kinevezték szajki plébánosnak.
1796–1800 P. Nissak Paszkal Ágoston OSF[123] *1756, Buda; †1800. december 27., Bán - 1790-ig Mohács, 1796-ig Himesháza
1801. január 21. – 1815 Szentmiklóssy György[123] *1770. április 18., Neviczke (Ung vármegye); †1815. december 28., Bán 1794. április 19. 1794-től Egerág
1816. január 16. – 1822. május 11. Rozsányi János[123] *1768; †1822. május 11., Bán - Vörösmart, Villány
1822–1845 Mestrovics József[123][127] *1778; †1845. január 15., Bán - 1805-től Görcsöny, 1817-től Bogád (plébános)
1845–1870 Sághy Lipót Ferenc[123][128] *1802, †1872. június 26. - 1834-től Bellye, 1839-től Vörösmart plébánosa
1870–1905 Uray (Hermann) Attala[123] *1832. december 3.; †1905. december 31., Bán - Vörösmart
1905–1934 Zádor (Zvonicsek) Alajos *1858. június 21.; †1934. január 1., Bán - 1887-től Vörösmart, 1901–1905 között a dárdai, 1907-től a baranyavári esperesi kerület főesperese
1934– (1964-ig biztosan) Hanauszka Viktor (Vladimir, Vladoje) *1891. szeptember 3., Crnkovci (Szlavónia) 1917 -

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
  2. ↑ A Pallas nagy lexikona
  3. ↑ a b „Albrecht főherczeg Ő Fensége bellyei uradalmának leirása“ Országos Magyar Gazdasági Egyesület Bécs (Frick Vilmos Cs. Kir. Udvari Könyvkereskedése), 1883 (VIII, 292 p.) 66. oldal http://kt.lib.pte.hu/cgi-bin/kt.cgi?konyvtar/kt04120802/0_0_2_pg_66.html Archiválva 2007. szeptember 27-i dátummal a Wayback Machine-ben Ugyanakkor az egész bellyei uradalomban Bánnak volt a legnagyobb számú lakosa a felmérés idején! Lásd az idézett mű 76. oldalán az összefoglaló táblázatot!
  4. ↑ Archivált másolat. [2018. január 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. április 12.)
  5. ↑ Horváth Kázmér, vitéz, dr.: „Dél-Baranya és a trianoni békeszerződés revíziója” Dunántúl Pécsi Egyetemi Könyvkiadó és Nyomda Rt. Pécs, 1931
  6. ↑ Kovacsics József szerk.: „Magyarország történeti statisztikai helységnévtára. 18. Baranya megye” Központi Statisztikai Hivatal Budapest, 2001
  7. ↑ Andrásfalvy Bertalan: „Nyugat-baranyai német telepesek történeti-, néprajzi kérdései a levéltári források tükrében” In: Baranyai Helytörténetírás 1978 BML Évkönyve Pécs, 1979
  8. ↑ a b „Magyarország népessége a Pragmatica Sanctio korában 1720-21” Országos Magyar Királyi Statisztikai Hivatal Budapest Athenaeum Társulat Könyvnyomdája, 1896 [1] Archiválva 2007. szeptember 27-i dátummal a Wayback Machine-ben
  9. ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z aa ab Zeiler, Johann: Familienbuch Popovac (Ban) Schwäbische Türkei 1750–1945 (7. oldal) Herausgegeben vom Heimatansschuß der Ortsgemeinschaft Popovac (Ban) Winnenden, 1998
  10. ↑ a b Móró Mária Anna: „Olvasóegyletek és népkönyvtárak Baranyában 1914-ig” In: Baranya Helytörténetírás 1977 BML Évkönyve Pécs, 1979
  11. ↑ Schematismus cleri (1820). [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. február 16.)
  12. ↑ Schematismus cleri (1821). [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. február 16.)
  13. ↑ Schematismus cleri (1822). [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. február 16.)
  14. ↑ Schematismus cleri (1823). [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. február 16.)
  15. ↑ Schematismus cleri (1824). [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. február 16.)
  16. ↑ Schematismus cleri (1825). [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. február 16.)
  17. ↑ Schematismus cleri (1826). [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. február 16.)
  18. ↑ Schematismus cleri (1827). [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. február 16.)
  19. ↑ „Schematismus cleri (1828). [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. február 16.)
  20. ↑ Hölbling Miksa: „Baranya vármegyének orvosi helyirata” Pécs, Lyceum Könyvnyomó Intézet, 1845 [2] Archiválva 2007. augusztus 28-i dátummal a Wayback Machine-ben
  21. ↑ Schematismus cleri (1840)[halott link]
  22. ↑ Schematismus cleri (1842). [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. február 16.)
  23. ↑ Schematismus cleri (1843). [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. június 23.)
  24. ↑ Schematismus cleri (1848). [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. február 16.)
  25. ↑ Schematismus cleri (1850). [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. február 16.)
  26. ↑ Schematismus cleri (1852). [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. február 16.)
  27. ↑ Schematismus cleri (1853). [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. február 16.)
  28. ↑ Schematismus cleri (1855). [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. február 16.)
  29. ↑ Schematismus cleri (1857). [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. február 16.)
  30. ↑ Schematismus cleri (1858). [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. február 16.)
  31. ↑ Schematismus cleri (1859). [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. február 16.)
  32. ↑ Schematismus cleri (1860). [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. február 16.)
  33. ↑ Schematismus cleri (1861). [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. február 16.)
  34. ↑ Schematismus cleri (1862). [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. február 16.)
  35. ↑ Schematismus cleri (1863). [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. február 16.)
  36. ↑ Schematismus cleri (1864). [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. február 16.)
  37. ↑ Schematismus cleri (1865). [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. február 16.)
  38. ↑ Schematismus cleri (1866). [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. február 16.)
  39. ↑ Schematismus cleri (1867). [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. február 16.)
  40. ↑ Schematismus cleri (1872). [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. február 16.)
  41. ↑ Schematismus cleri (1874). [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. február 16.)
  42. ↑ „Schematismus cleri (1875). [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. február 16.)
  43. ↑ „Schematismus cleri (1877). [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. február 16.)
  44. ↑ a b Dvorzsák János szerk.: „Magyarország helységnévtára: tekintettel a közigazgatási, népességi és hitfelekezeti viszonyokra” (Ortslexicon von Ungarn : Mit Bezug auf dir politische und kirchliche Eintheilung der Bevölkerung redigirt von Johann Dvorzsák) Budapest, A „Havi Füzetek” Kiadóhivatalának tulajdona (Eigenthum des Verlages der „Havi Füzetek”) [1877] [3] Archiválva 2007. szeptember 27-i dátummal a Wayback Machine-ben
  45. ↑ Schematismus cleri (1878). [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. február 16.)
  46. ↑ Schematismus cleri (1881). [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. február 16.)
  47. ↑ Schematismus cleri (1883). [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. február 16.)
  48. ↑ Schematismus cleri (1885). [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. február 16.)
  49. ↑ Schamatismus cleri (1887). [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. június 23.)
  50. ↑ Schematismus cleri (1889). [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. február 16.)
  51. ↑ Schematismus cleri (1891). [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. február 16.)
  52. ↑ Schematismus cleri (1893). [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. február 16.)
  53. ↑ Schematismus cleri (1895). [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. február 16.)
  54. ↑ Schematismus cleri (1898). [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. február 16.)
  55. ↑ Schematismus cleri (1900). [2007. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. február 16.)
  56. ↑ Schematismus cleri (1901). [2007. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. február 16.)
  57. ↑ Schematismus cleri (1903). [2007. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. február 16.)
  58. ↑ a b Schematismus cleri (1906). [2007. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. február 16.)
  59. ↑ Schematismus cleri (1908). [2007. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. február 16.)
  60. ↑ Zentai László dr. szerk. és mtsai: „A történelmi Magyarország atlasza és adattára 1914“ Talma Kiadó Pécs, 2001
  61. ↑ „A Magyar Szent Korona Országainak 1910. évi népszámlálása“ Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatal Atheneum Irodalmi és Nyomdai R.t. Budapest, 1912 [4] Archiválva 2018. január 13-i dátummal a Wayback Machine-ben
  62. ↑ Schematismus Cleri (1914)
  63. ↑ Schematismus cleri (1943)
  64. ↑ 2001-es népszámlálás alapján
  65. ↑ Kéri Katalin: „A katolikus elemi iskolák állapota Baranyában (1868–1914)” In: Ódor Imre szerk.: Baranya Történelmi Közlemények VII.-VIII. évf. (1994–1995) BML Pécs, 1995
  66. ↑ Petrovich Ede: „Baranya megye népoktatása a reformkorban (1918–1848)” In: Baranyai Helytörténetírás, 1974–75 263. old. BML Évkönyve Pécs 1976
  67. ↑ a b Schematismus cleri (1878)
  68. ↑ Schematismus cleri (1878-1906) [5][halott link] [6] Archiválva 2007. szeptember 27-i dátummal a Wayback Machine-ben [7][halott link] [8] Archiválva 2007. szeptember 27-i dátummal a Wayback Machine-ben [9] Archiválva 2007. szeptember 27-i dátummal a Wayback Machine-ben [10] Archiválva 2007. szeptember 27-i dátummal a Wayback Machine-ben [11] Archiválva 2007. szeptember 27-i dátummal a Wayback Machine-ben [12] Archiválva 2007. szeptember 27-i dátummal a Wayback Machine-ben [13] Archiválva 2007. szeptember 27-i dátummal a Wayback Machine-ben [14] Archiválva 2007. szeptember 28-i dátummal a Wayback Machine-ben [15] Archiválva 2007. szeptember 28-i dátummal a Wayback Machine-ben
  69. ↑ Schematismus cleri (1840–1842)
  70. ↑ Schematismus cleri (1840–1858)
  71. ↑ Schematismus cleri (1842)
  72. ↑ Schematismus cleri (1848)
  73. ↑ Schematismus cleri (1848–1850)
  74. ↑ Schematismus cleri (1853)
  75. ↑ Schematismus cleri (1857–1878)
  76. ↑ Schematismus cleri (1859–1860)
  77. ↑ Schematismus cleri (1861)
  78. ↑ Schematismus cleri (1862)
  79. ↑ Schematismus cleri (1864)
  80. ↑ Schematismus cleri (1875)
  81. ↑ Schematismus cleri (1877)
  82. ↑ Schematismus cleri (1881–1895, 1900 és 1908–1914)
  83. ↑ Schematismus cleri (1881)
  84. ↑ Schematismus cleri (1883)
  85. ↑ Schematismus cleri (1885–1887)
  86. ↑ :Schematismus cleri (1889–1895, 1900 és 1906–1908)
  87. ↑ Schematismus cleri (1889)
  88. ↑ Schematismus cleri (1891–1893)
  89. ↑ Schematismus cleri (1895
  90. ↑ Schematismus cleri (1900)
  91. ↑ Schematismus cleri (1906)
  92. ↑ Schematismus cleri (1908)
  93. ↑ a b Schematismus cleri (1914)
  94. ↑ Schematismus cleri (1840) http://kt.lib.pte.hu/cgi-bin/kt.cgi?konyvtar/kt05011704/1840_0_1_pg_46.html Archiválva 2007. szeptember 27-i dátummal a Wayback Machine-ben
  95. ↑ uo. 1842 http://kt.lib.pte.hu/cgi-bin/kt.cgi?konyvtar/kt05011704/1842_0_1_pg_38.html Archiválva 2007. szeptember 27-i dátummal a Wayback Machine-ben
  96. ↑ uo. 1848[halott link]
  97. ↑ uo. 1850. [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. február 16.)
  98. ↑ uo. 1852. [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. február 16.)
  99. ↑ uo. 1853. [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. február 16.)
  100. ↑ uo. 1855[halott link]
  101. ↑ uo. 1857. [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. február 16.)
  102. ↑ uo. 1858. [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. február 16.)
  103. ↑ uo. 1859. [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. február 16.)
  104. ↑ uo. 1860. [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. február 16.)
  105. ↑ uo. 1861. [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. február 16.)
  106. ↑ uo. 1862. [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. február 16.)
  107. ↑ uo. 1863. [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. február 16.)
  108. ↑ uo. 1864. [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. február 16.)
  109. ↑ uo. 1865. [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. február 16.)
  110. ↑ uo. 1866. [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. február 16.)
  111. ↑ uo. 1867. [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. február 16.)
  112. ↑ uo. 1881. [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. február 16.)
  113. ↑ uo. 1883. [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. február 16.)
  114. ↑ uo. 1885. [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. február 16.)
  115. ↑ uo. 1887. [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. február 16.)
  116. ↑ uo. 1889. [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. február 16.)
  117. ↑ uo. 1891. [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. február 16.)
  118. ↑ uo. 1893. [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. február 16.)
  119. ↑ uo. 1895. [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. február 16.)
  120. ↑ uo. 1908. [2007. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. február 16.)
  121. ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-1670.
  122. ↑ a b uo. 7. oldal
  123. ↑ a b c d e f g h i j k Brüsztle, Josephus: „Recensio totius universi cleri Dioecesis Quinque-ecclesiensis I-IV.” Quinque-Ecclesiis, 1874-1880 http://kt.lib.pte.hu/cgi-bin/kt.cgi?konyvtar/kt03093002/2_0_2_pg_37.html Archiválva 2007. szeptember 27-i dátummal a Wayback Machine-ben
  124. ↑ Schematismus cleri (1820-1908, 1914 és 1943)
  125. ↑ Magyar katolikus lexikon, Baranya vármegye szócikk, http://lexikon.katolikus.hu/LINKEK/LINKBBBB/102BAR.HTML Archiválva 2007. február 5-i dátummal a Wayback Machine-ben
  126. ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-1669.
  127. ↑ Schematismus cleri (1850)
  128. ↑ Schematismus cleri (1852)

Források

[szerkesztés]
  • Schematismus cleri Dioecesis Quinque-Ecclesiensis – azaz a Pécsi egyházmegye sematizmusa, a megfelelő évszámmal ellátva. A jegyzetekben „Schematismus cleri (évszám)” formában hivatkozunk rájuk
  • Györffy György: Baranyavármegye

További információk

[szerkesztés]

E cikket követően elkészült a település teljes monográfiája, és elérhető a Pécsi Városi Levéltárban, a Pécsi Városi Könyvtár Helytörténeti részlegében illetve a Pécsi Janus Pannonius Múzeum Régészeti osztályán.

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Baranyabán&oldid=27598599”