Seona
| Seona | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Eszék-Baranya |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 31513 |
| Körzethívószám | (+385) 031 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 317 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 152 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 28′ 24″, k. h. 18° 01′ 28″45.473242°N 18.024320°EKoordináták: é. sz. 45° 28′ 24″, k. h. 18° 01′ 28″45.473242°N 18.024320°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Seona falu Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. Közigazgatásilag Alsómatucsinához tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Eszéktől légvonalban 52, közúton 59 km-re, Nekcsétől 6 km-re délnyugatra, községközpontjától légvonalban 2, közúton 5 km-re délre, a Krndija-hegység északi lejtőin fekszik.
Története
[szerkesztés]A település a török uralom idején keletkezett. Első írásos említése 1579-ben a Pozsegai szandzsák török adóösszeírásában történt „Seline” néven 7 házzal. A török elleni felszabadító harcok idején lakossága elmenekült és csak 1691-től kezdett visszaszivárogni az elhagyott településre. A régi lakosok mellé ekkor újak is települtek. A hagyomány szerint Boszniából egy nő is ide érkezett gyerekeivel. A népes Bošnjaković család őt tekinti ősének. Ezt a hagyományt a történelmi tények is alátámasztják, a 17. század végén Savoyai Jenő seregének elvonulása után ugyanis nagyszámú katolikus lakosság szervezett betelepülése zajlott ide Boszniából. Miután a törökök Szlavóniából távoztak a bécsi udvar úgy döntött, hogy megszervezi a kamarai igazgatást. Ennek érdekében létrehoztak egy bizottságot, amely 1698-ban a települések népszámlálását végezte. Ez az összeírás említi „Szeona” falut, ahol 14 háztartásban katolikus lakosság él. A 18. és 19. században a falu lakossága folyamatosan növekedett.
Az 1783-as egyházi vizitáció szerint két kápolna állt a településen. A Jézus Legszentebb Neve tiszteletére szentelt kápolna a faluban állt. Ez valószínűleg a régi faluban, a dombon állt kápolnának felel meg. A kápolna fából épült, 7 és fél méter hosszú volt, tornya 5 méter magas volt. Fából készített festett mennyezete volt. Minden második vasárnap mondtak itt misét.
A Szent Mihály kápolna a régi temetőben, a régi falu végén állt. Fából épült fából készített festett mennyezettel. Téglapadlója volt. Hosszúsága 9 és fél méter, a torony magassága 5 és fél méter volt. Ezt a kápolnát csak védőszentjének ünnepét követő vasárnapon használták. Miután a Jézus szíve kápolna használata megszűnt, csak a Szent Mihály kápolna maradt az egyetlen szakrális épület a településen. 1843. június 18-án ez is leégett. A tüzet az oltárra helyezett gyertya okozta. A mai Szent mihály kápolnát 1854. október 1-jén szentelték fel.
A falu eredetileg nem a mai helyen, hanem az attól nyugatra emelkedő dombon feküdt. Ott volt a temetője is benne a Szent Mihály kápolnával. Amikor 1787 decemberében megkezdődött a Nekcséről Seonán át Kutjevóra menő út építése a lakosság az új út mellé kezdett települni. Ide építették fel a mai Szent Mihály kápolnát és itt, a falu bejáratának jobb oldalán létesítették új temetőjüket is.
Az első katonai felmérés térképén „Szeona” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Szeona” néven szerepel.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Szeona” néven 40 házzal, 241 katolikus vallású lakossal találjuk.[3] 1906. november 18-án elsőként az akkori Verőce vármegyében avatták fel a falu vízvezetékét. Az avatáson, melyen a kútnál felállított Szent János szobrot is felszentelték az akkori horvát bán Pejácsevich Tivadar gróf is részt vett.
A településnek 1857-ben 249, 1910-ben 452 lakosa volt. Pozsega vármegye Pozsegai járásához tartozott. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 98%-a horvát anyanyelvű volt. A trianoni békeszerződésig Verőce vármegye Nekcsei járásához tartozott. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1966-ban bevezették sz elektromos áramot és aszfaltozták az utakat. 1991-ben lakosságának 96%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 405 lakosa volt.
Lakossága
[szerkesztés]| Lakosság változása[4][5] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 249 | 285 | 292 | 333 | 378 | 452 | 478 | 610 | 568 | 599 | 609 | 575 | 473 | 483 | 488 | 405 |
Gazdaság
[szerkesztés]A lakosság főként az erdei munkákból, mezőgazdaságból, szőlő- és gyümölcstermesztésből él.
Nevezetességei
[szerkesztés]A Szent Mihály kápolnát 1854. október 1-jén szentelték fel. Építtetője gróf Pejácsevich László volt, aki az új oltár szép Szent Mihály képét is adományozta. Az épületet 1897-ben megújították és 1897. szeptember 12-én szentelték fel újra. A bejárat felett kis kórus áll. Felette emelkedik az 1932-ban épített harangtorony. A kápolna előtti lépcsősort 1966-ban építették. Mellette a jobb oldalon épült fel a hittanterem és a kápláni lak.
Oktatás
[szerkesztés]A faluban a feričanci általános iskola alsó tagozatos területi iskolája működik.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum...643. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum Buda, 1829. 68. o.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ https://www.dzs.hr/Eng/censuses/census2011/results/htm/e01_01_01/E01_01_01.html
Források
[szerkesztés]- A község hivatalos oldala (horvátul)
- A nekcsei Szent Antal plébánia honlapja (horvátul)
További információk
[szerkesztés]- A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. december 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
