Breznica (Névna)
| Breznica (Breznica Đakovačka) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Eszék-Baranya |
| Község | Névna |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 31416 |
| Körzethívószám | (+385) 31 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 175 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 133 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 19′ 44″, k. h. 18° 09′ 58″45.329000°N 18.166000°EKoordináták: é. sz. 45° 19′ 44″, k. h. 18° 09′ 58″45.329000°N 18.166000°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Breznica (horvátul: Breznica Đakovačka) falu Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. Közigazgatásilag Névnához tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Eszéktől légvonalban 47, közúton 66 km-re délnyugatra, Diakovártól légvonalban 19, közúton 26 km-re nyugatra, községközpontjától 2 km-re északnyugatra, Szlavónia középső részén, a Dilj-hegység északkeleti lejtőin, a Breznica-patak völgyében fekszik.
Története
[szerkesztés]A település már a középkorban is létezett. 1422-ben „Bresnychavelge in districtu Werhewna” alakban említik először.[2] Névna várának tartozéka volt. 1536-ban szállta meg a török, melynek uralma idején Boszniából pravoszláv vlachok települtek ide. A török kiűzése után 21 lakott ház maradt a településen. A 18. században a lakosság számának lassú növekedése indult meg. A népesedés meggyorsítására a század közepén akkori birtokosa Ćolnić diakovári püspök Boszniából újabb pravoszláv családokat telepített le. Ennek ellenére 1758-ban sem számláltak több házat itt, mivel közben a régebbi családokból több kihalt.
Az első katonai felmérés térképén „Bresnicza” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Breznicza” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Breznicza” néven 59 házzal, 326 ortodox vallású lakossal találjuk.[4] A 19. század elejére a népesség csak kissé emelkedett. A század végén a Monarchia más területeiről cseh, horvát, német és magyar lakosság települt be.
A településnek 1857-ben 125, 1910-ben 292 lakosa volt. Verőce vármegye Diakovári járásának része volt. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 39%-a szerb, 25%-a cseh, 22%-a horvát, 9%-a magyar, 4%-a német anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 82%-a horvát, 13%-a szerb nemzetiségű volt. 2011-ben a falunak 345 lakosa volt.
Lakossága
[szerkesztés]| Lakosság változása[5][6] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 125 | 154 | 113 | 135 | 166 | 292 | 312 | 347 | 325 | 326 | 294 | 252 | 212 | 197 | 243 | 345 |
Nevezetességei
[szerkesztés]- A falu kénes vizű gyógyforrásairól nevezetes, melyekre a 20. század elején gyógyfürdőt létesítettek. A két kénes forrás hidegvizű, enyhén radioaktív, kalciumban, magnéziumban, hidrokarbonátban gazdag. A források vizével nyitott medencéket töltöttek meg és összesen 150 férőhelyes szállás is rendelkezésre áll a fürdővendégek számára. Tervezik a fürdő gyógy- és rehabilitációs központtá való kiépítését. Ezzel kapcsolatban nemrég kutató fúrásokat végeztek, melyek során 56 fokos melegvizet is találtak.
- Szent Rókus tiszteletére szentelt római katolikus temploma.
- Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelt pravoszláv temploma.
Oktatás
[szerkesztés]A településen a névnai „Silvije Strahimir Kranjčević” általános iskola területi iskolája működik.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Valkó vármegye Bp. 1894.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum...79. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum Buda, 1829. 63. o.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ https://www.dzs.hr/Eng/censuses/census2011/results/htm/e01_01_01/E01_01_01.html
Források
[szerkesztés]- A község hivatalos honlapja (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe
- Az elemi iskola honlapja (horvátul)
- Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Valkó vármegye Bp. 1894.
- Ivana Čatić: Topominija Đakovštine Osijek, 2017. - doktori disszertáció (horvátul)
További információk
[szerkesztés]- A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. december 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- A Veritas folyóirat cikke a plébániáról
