Novi Perkovci
| Novi Perkovci | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Eszék-Baranya |
| Község | Diakovár |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 31417 |
| Körzethívószám | (+385) 31 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 180 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 108 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 15′ 10″, k. h. 18° 20′ 47″45.252808°N 18.346306°EKoordináták: é. sz. 45° 15′ 10″, k. h. 18° 20′ 47″45.252808°N 18.346306°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Novi Perkovci falu Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. Közigazgatásilag Diakovárhoz tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Diakovár központjától 7 km-re délnyugatra, Szlavónia középső részén, a Đakovštinán, a Diakovár-Vinkovci síkság déli részén, Diakovár és Stari Perkovci között, a Breznica-patak partján fekszik.
Története
[szerkesztés]A régészeti leletek tanúsága szerint területe már az őskorban is lakott volt. „Krčavine” nevű határrészén egy enyhe magaslaton, 2005-ben a neolitikum középső időszakának végéről származó Sopot kultúra leleteit (főként kerámiatöredékeket, kőszerszámokat, idolokat) találták meg.[2][3] A mai Novi Perkovci helyén a török uralom idején a Radinovci nevű település állt, melyet 1579-ben 14 portával említenek a török defterben. A török kiűzése után még 11 házat számláltak a településen, de ezután lakossága széttelepült a környező falvakba. 1715-ben a falu már lakatlan volt.
Novi Perkovci akkor keletkezett, amikor 1745-ben a katonai határőrvidék megszervezéskor az addig a diakovári püspökség uradalmához tartozó Perkovci katonai igazgatás alá, a bródi határőrezredhez került.[4] Ekkor lakosságának az a része, amely nem akart katonai szolgálatot vállalni a püspökség birtokában maradt területen, a régi Radinovci helyén új települést hozott létre. A Perkovci név a Petar (Péter) személynév becézett, „Perko” változatából származik.
Az első katonai felmérés térképén „Neu Perkovcze” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Perkovcze (Nove)” néven szerepel.[5] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Perkovcze” néven 47 házzal, 262 katolikus vallású lakossal találjuk.[6]
A településnek 1857-ben 307, 1910-ben 346 lakosa volt. Verőce vármegye Diakovári járásának része volt. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 97%-a horvát, 2%-a magyar anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 99%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 246 lakosa volt.
Lakossága
[szerkesztés]| Lakosság változása[7][8] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 307 | 307 | 255 | 290 | 297 | 346 | 352 | 390 | 412 | 415 | 410 | 395 | 369 | 352 | 306 | 246 |
Nevezetességei
[szerkesztés]Remete Szent Antal tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1910-ben épült, a piskorevcei plébánia filiája.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Zorko Marković-Katarina Botić: O neolitičkoj keramici iz Novih Perkovaca kod Đakova.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-6423.
- ↑ Odavno smo graničari stari. život i običaji graničarskih sela Đakovštine (horvát nyelven) (PDF). Diakovári Városi Múzeum, 2014. (Hozzáférés: 2019. december 30.)
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum...503. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum Buda, 1829. 67. o.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ https://www.dzs.hr/Eng/censuses/census2011/results/htm/e01_01_01/E01_01_01.html
Források
[szerkesztés]- Diakovár város hivatalos honlapja (horvátul)
- Odavno smo graničari stari.. život i običaji graničarskih sela Đakovštine Đakovo, 2014(horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe
- Ivana Čatić: Topominija Đakovštine Osijek, 2017. - doktori disszertáció
További információk
[szerkesztés]- A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. december 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
