Gyurgyance
| Gyurgyance (Đurđanci) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Eszék-Baranya |
| Község | Diakovár |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 32284 |
| Körzethívószám | (+385) 31 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 370 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 110 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 17′ 33″, k. h. 18° 30′ 12″45.292417°N 18.503287°EKoordináták: é. sz. 45° 17′ 33″, k. h. 18° 30′ 12″45.292417°N 18.503287°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Gyurgyance (horvátul: Đurđanci) falu Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. Közigazgatásilag Diakovárhoz tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Diakovár központjától légvonalban 7, közúton 11 km-re keletre, Szlavónia középső részén, a Đakovštinán, a Diakovár-Vinkovci síkság déli részén, a Diakovárról Vinkovcira menő út mentén, Budrovci és Stari Mikanovci között fekszik.
Története
[szerkesztés]A települést 1579-ben a Pozsegai szandzsák összeírásában négy házzal említik először.[2] A vrbicai plébániához tartozott. Szlavónia településeinek 1698-as kamarai összeírásában nem szerepel. A diakovári uradalom részeként a diakovári püspökség birtoka volt. 1702-ben 7 ház állt a településen.[2] Az első katonai felmérés térképén „Gyurgiancze” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Gyurgyancze” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Gyurgyancze” néven 96 házzal, 522 katolikus vallású lakossal találjuk.[4] A 19. század végén jelentős számú német lakosság és két bácskai sokác család telepedett itt le.[2]
A településnek 1857-ben 477, 1910-ben 691 lakosa volt. Verőce vármegye Diakovári járásának része volt. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 73%-a horvát, 24%-a német anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A német lakosságot a második világháború idején elűzték. 1946-ban a németek helyére Dalmáciából érkezett horvátok települtek.[2] 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 97%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 425 lakosa volt.
Lakossága
[szerkesztés]| Lakosság változása[5][6] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 477 | 488 | 470 | 613 | 689 | 691 | 663 | 765 | 784 | 869 | 927 | 823 | 755 | 660 | 574 | 425 |
Nevezetességei
[szerkesztés]Jézus neve tiszteletére szentelt római katolikus temploma a vrbicai plébánia filiája.
Kultúra
[szerkesztés]A KUD „Slavonija” Ðurđanci kulturális és művészeti egyesületet 2008-ban alapították. Az egyesületnek mintegy 40 tagja van, akik két szekcióban, folklór és tamburacsoportban működnek. Céljuk megőrizni, feleleveníteni és bemutatni a település és környékének hagyományait, népdalait, néptáncait. Horvátországon kívül felléptek már Boszniában, Magyarországon és Szlovéniában is.
Oktatás
[szerkesztés]A településen a budrovci elemi iskola alsó tagozatos területi iskolája működik.
Sport
[szerkesztés]Az NK Slavonac Đurđanci labdarúgócsapata a megyei 3. ligában szerepel.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ a b c d Odavno smo graničari stari.. život i običaji graničarskih sela Đakovštine (horvát nyelven) (PDF). Diakovári Városi Múzeum, 2014. (Hozzáférés: 2019. december 30.)
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum...226. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum Buda, 1829. 65. o.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ https://www.dzs.hr/Eng/censuses/census2011/results/htm/e01_01_01/E01_01_01.html
Források
[szerkesztés]- Diakovár város hivatalos honlapja (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe
- Odavno smo graničari stari.. život i običaji graničarskih sela Đakovštine Đakovo,2014. (horvátul)
További információk
[szerkesztés]- A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. december 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
Irodalom
[szerkesztés]Tomo Šalić - Adam Pavić: Ðurđanci kod Ðakova Đakovo, 2006. – monográfia. (horvátul)
