Preszlatince
| Preszlatince (Preslatinci) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Eszék-Baranya |
| Község | Drenye |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 31418 |
| Körzethívószám | (+385) 31 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 136 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 119 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 21′ 36″, k. h. 18° 19′ 11″45.360000°N 18.319722°EKoordináták: é. sz. 45° 21′ 36″, k. h. 18° 19′ 11″45.360000°N 18.319722°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Preszlatince témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Preszlatince (horvátul: Preslatinci) falu Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. Közigazgatásilag Drenyéhez tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Eszéktől légvonalban 35, közúton 54 km-re délnyugatra, Diakovártól légvonalban 9, közúton 12 km-re északnyugatra, községközpontjától 3 km-re délkeletre, Szlavónia középső részén, a Szlavóniai-síkság szélén, Kucsance és Galsinc között, a Karašica völgyében fekszik.
Története
[szerkesztés]A drenyei plébánia historia domusa szerint a falu már a középkorban is létezett. Írásos forrás ezen a néven nem említi, de 1435-ben Hermánvára tartozékai között szerepel egy „Preznothynch” nevű birtok, a Garaiak birtokai között pedig 1506-ban említenek egy „Presthwotyncz” nevű települést,[2] amely azonos lehet a mai településsel. A török 1536-ban szállta meg ezt a területet. A török uralom idején a környező településekhez hasonlóan feltehetően a diakovári szpáhiluk része volt. A török kiűzése után 1702-ben „Presznotincze” alakban lakosság nélkül említik.
Az első katonai felmérés térképén „Preszlatincze” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Preszlatincze” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Preslatincze” néven 48 házzal, 226 katolikus és 45 ortodox vallású lakossal találjuk.[4] A 19. század második felében 1870 és 1890 között Bácskából német és magyar családok települtek be.
A településnek 1857-ben 260, 1910-ben 383 lakosa volt. Verőce vármegye Diakovári járásának része volt. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 65%-a horvát, 23%-a magyar, 7%-a német, 3%-a szlovák, 2%-a szerb anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A partizánok 1944-ben elüldözték a német és magyar lakosságot, a helyükre a háború után horvátok települtek. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 99%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a falunak 160 lakosa volt.
Lakossága
[szerkesztés]| Lakosság változása[5][6] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 260 | 238 | 221 | 288 | 355 | 383 | 392 | 442 | 425 | 413 | 383 | 288 | 193 | 191 | 159 | 160 |
Nevezetességei
[szerkesztés]Szent Márton tiszteletére szentelt római katolikus templomát 1933-ban építették. A drenyei plébánia filiája.
Sport
[szerkesztés]Az NK „Slavonac” Preslatinci labdarúgóklubot 1978-ban alapították. A csapat a megyei 2. ligában szerepel.
Egyesületek
[szerkesztés]DVD Preslatinci önkéntes tűzoltóegylet.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Valkó vármegye Bp. 1894.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum...530. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum Buda, 1829. 67. o.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ https://www.dzs.hr/Eng/censuses/census2011/results/htm/e01_01_01/E01_01_01.html
Források
[szerkesztés]- A község hivatalos honlapja (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe
- Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Valkó vármegye Bp. 1894.
- Ivana Čatić: Topominija Đakovštine Osijek, 2017. - doktori disszertáció (horvátul)
További információk
[szerkesztés]- A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. december 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- Zlatko Karač: Srednjovjekovne utvrde, gradine i gradišta na području Đakovštine (horvátul)
