Kitisance
| Kitisance (Kitišanci) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Eszék-Baranya |
| Község | Belistye |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 31554 |
| Körzethívószám | +385 031 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 145 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 91 m |
| Terület | 1,33 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 41′ 04″, k. h. 18° 22′ 24″45.684444°N 18.373333°EKoordináták: é. sz. 45° 41′ 04″, k. h. 18° 22′ 24″45.684444°N 18.373333°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Kitisance (horvátul: Kitišanci) falu Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. Közigazgatásilag Belistyéhez tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Eszéktől légvonalban 27, közúton 33 km-re északnyugatra, községközpontjától 2 km-re nyugatra, a Szlavóniai-síkság szélén, a Karasica jobb partján, az Eszéket Szalatnokkal összekötő főút mentén fekszik.
Története
[szerkesztés]A régészeti leletek tanúsága alapján területe már ősidők óta lakott volt. A Karasica túloldalán fekvő Zagajci lelőhelyen bronzkori (i. e. 11. század – i. e. 9. század) és vaskori leleteket (i. e. 4. század) is találtak. A legújabb időkben római villa és az ókori Iovalia maradványait is megtalálták a területén. Ugyanezen a lelőhelyen 7. és 8. századi, korai szlávnak tartott leletek is előkerültek.
Kitisancét horvát történészek általában a középkori Kusztaton településsel (1396: „Kustachen, Kustathon,” 1457: „Kwsthathon”) azonosítják, mely a 15. században a Maróti család birtoka volt és Csánki Dezső is a Karasica melletti Zagajc-puszta közelébe helyezi.[2] Történészek itt jegyzik meg azt is, hogy már 1289-ben említik a „Kustachen” nevű települést, mint a Haraszti család birtokközpontját, mely birtok hét falut foglalt magában a Dráva jobb partján a Gát melletti mai Petrovo selo üdülőteleptől az Eszék melletti Rétfaluig. A török Valpó várának elestével 1543-ban foglalta el azt a területet. 1579-ben a török defter a települést a Pozsegai szandzsák részeként említi. Ekkor 6 ház állt a településen, melyhez a Dráva és a Karasica partján 3 vizimalom, több erdő, szőlő és méhészet tartozott. A valpói uradalom részeként kamarai birtok volt, majd 1721. december 31-én III. Károly az uradalommal együtt Hilleprand von Prandau Péter bárónak adományozta. Ekkor már csak egy juhtelep volt itt, ahol mintegy 500 juhot tartottak.
A mai település Kitisance-puszta néven mezőgazdasági majorként keletkezett a 19. század közepén a valpói uradalom területén, a Hilleprand-Prandau család birtokán. 1869-től tekintik önálló településnek. 1857-ben 339, 1910-ben 374 lakosa volt. Verőce vármegye Eszéki járásához tartozott. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 44%-a horvát, 33%-a szerb, 15%-a magyar, 8%-a német anyanyelvű volt. A település az első világháború után az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A két világháború között az 1920-as években Dalmáciából és a horvát Tengermellékről több család telepedett le itt. A második világháború után Likából és a horvát Zagorje vidékéről újabb horvátok érkeztek a településre. 1991-ben lakosságának 91%-a horvát, 4%-a szerb nemzetiségű volt. 2011-ben 150 lakosa volt.
Lakossága
[szerkesztés]| Lakosság változása[3][4] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 0 | 0 | 14 | 12 | 31 | 39 | 46 | 75 | 109 | 112 | 115 | 106 | 116 | 142 | 149 | 150 |
Nevezetességei
[szerkesztés]Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1982 és 1993 között épült, a belistyei Szent József plébánia filiája. Alapkövét 1982. október 4-én áldotta meg Marin Skarić diakovár-szerémi püspök, felszentelése 1993. december 12-én történt.
Sport
[szerkesztés]- Az NK Kitašanci labdarúgócsapata a megyei 3. ligában szerepel. A klubot 2006-ban alapították.
- SK Kitišanci asztalitenisz klub.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Baranya vármegye Bp. 1894.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ https://www.dzs.hr/Eng/censuses/census2011/results/htm/e01_01_01/E01_01_01.html
Források
[szerkesztés]- Belistye város hivatalos oldala (horvátul)
- Belistye város információs oldala (horvátul)
- A város turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- Dragan Milošević: Župa Valpovo i povijest crkve u Belišću od 1886 do 1966 godine. 2015. Archiválva 2019. április 21-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- Rudolf Horvat: Vapovština u tursko doba (horvátul)
- Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Baranya vármegye Bp. 1894.
További információk
[szerkesztés]- A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. december 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- Belistye városi információs portál (horvátul)
- A Valpovština információs portálja (horvátul)
- Zdenka Šimončić-Bobetko: Kolonizacija u hrvatskoj 1919-1941. godine. Zagreb, 1990. (horvátul)
