Szlatinik
| Szlatinik (Slatinik Drenjski) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Eszék-Baranya |
| Község | Drenye |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 31418 |
| Körzethívószám | (+385) 31 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 232 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 170 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 23′ 49″, k. h. 18° 14′ 22″45.396933°N 18.239516°EKoordináták: é. sz. 45° 23′ 49″, k. h. 18° 14′ 22″45.396933°N 18.239516°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Szlatinik (horvátul: Slatinik Drenjski,1900-ig Slatinik) falu Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. Közigazgatásilag Drenyéhez tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Eszéktől légvonalban 38, közúton 62 km-re délnyugatra, Diakovártól légvonalban 16, közúton 20 km-re északnyugatra, községközpontjától 4 km-re északnyugatra, Szlavónia középső részén, a Krndija-hegység délkeleti lejtőin, a Mandićevac-hegy északi oldalán fekszik.
Története
[szerkesztés]A régészeti leletek tanúsága szerint a település forrásokban gazdag vidéke már a római korban is lakott volt. Területén több régészeti lelőhely is található, melyek mindegyikén találtak egykori épületekre utaló építőanyagot, kerámiatöredékeket és római pénzérméket. Szlatiniktól 2 km-re a Bračevci felé vezető út mentén feküdt a Popovci nevű település, melynek lakosságát 1720-ban Bakić püspök telepítette szét a környező településekre. Itt a részben szántóként művelt területen a középkori anyagok mellett római építőanyagot, kerámiatöredékeket és római pénzt is találtak. A falutól délnyugatra fekvő „Blatačka/Jezero” lelőhelyen egy forrás közelében ugyancsak római téglák, kerámiatöredékek, római pénzérmék és fibula került elő. Az építőanyag legnagyobb tömegben a terület nyugati részén, egy mintegy húsz éve kiszáradt kis tavacska közelében volt megtalálható. A kiszáradt területen szinték római leletek voltak. A falutól mintegy 700 méterre északnyugatra egy forrás közelében található a „Buzak” nevű lelőhely. A környező teper erősen dombos, hullámos. Itt, 165-170 méteres magasságban római építőanyagot, kerámiatöredékeket és római pénzt találtak. Ettől a lelőhelytől mintegy 700 méterre északra a Kratina nevű forrásnál viszonylag kis területen a „Dunjik” lelőhelyen római építőanyagok, köztük sok faragott kő, kerámiatöredékek és pénzérmékkerültek elő.
Szlatinikot nem említik a középkori oklevelek, csak valószínűsíthető a létezése. Nevét sósvizű forrásairól kapta. A török korban a diakovári szpáhiluk része volt, utolsó ura Ali pasa volt. A török kiűzése után 15 lakott ház maradt a településen, mely a diakovár-boszniai püspökség uradalmának része lett. A 18. században általában 20 család lakott itt.
Az első katonai felmérés térképén „Szlatinik” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Szlatinik” néven szerepel.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Szlatinik” néven 93 házzal, 567 katolikus és 1 ortodox vallású lakossal találjuk.[3] A 19. század második felében 1870 és 1890 között Bácskából német családok települtek be.
A településnek 1857-ben 482, 1910-ben 856 lakosa volt. Verőce vármegye Diakovári járásának része volt. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 60%-a német, 39%-a horvát anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A partizánok 1944-ben elüldözték a német lakosságot, a helyükre a háború után horvátok települtek. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 99%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a falunak 289 lakosa volt.
Lakossága
[szerkesztés]| Lakosság változása[4][5] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 482 | 536 | 582 | 776 | 812 | 856 | 808 | 889 | 534 | 520 | 477 | 446 | 394 | 312 | 288 | 289 |
(1857 és 1880 között Mandićevac egy részét is ide számították.)
Gazdaság
[szerkesztés]A helyi gazdaság alapja a mezőgazdaság mellett a szőlő és bortermelés.
Nevezetességei
[szerkesztés]Szent István király tiszteletére szentelt római katolikus temploma a drenyei plébánia filiája. A templom Illés prófétát ábrázoló oltárképét Alexander Maximilian Seitz német festőművész festette 1884-ben. Seitz Strossmayer püspök hívására érkezett a diakovári székesegyház kifestésére. Seitz a nazarénus német festők közé tartozott. A félköríves oltárképet olajjal festette vászonra. A kép Illés áldozatának és az igaz Istenbe való hit prédikációjának bibliai témáját mutatja be. Az ábrázolt jelenet mentes a tudománytól és teljes mértékben követi a názarénus alapelvet.
Oktatás
[szerkesztés]A településen drenyei elemi iskola alsó tagozatos területi iskolája működik.
Sport
[szerkesztés]NK Slavonac Slatinik Drenjski labdarúgóklub.
Egyesületek
[szerkesztés]- DVD Slatinik Drenjski önkéntes tűzoltó egyesület.
- UŽ „Reduše” Slatinik Drenjski nőegyesület.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum...651. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum Buda, 1829. 68. o.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ https://www.dzs.hr/Eng/censuses/census2011/results/htm/e01_01_01/E01_01_01.html
Források
[szerkesztés]- A község hivatalos honlapja (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe
- Ivana Čatić: Topominija Đakovštine Osijek, 2017. - doktori disszertáció (horvátul)
- Ivan Knezović: Prilog antičkoj arheološkoj topografiji Đakovštine – Zbornik Muzeja Đakovštine 2005. 61-90. old. (horvátul)
- A község kulturális emlékei (horvátul)
- Az elemi iskola honlapja (horvátul)
További információk
[szerkesztés]A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. december 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
