Ugrás a tartalomhoz

Katalinpuszta (Hercegszöllős)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Katalinpuszta (Sokolovac)
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeEszék-Baranya
KözségHercegszöllős
Jogállásfalu
Irányítószám31309
Körzethívószám+385 031
Népesség
Teljes népesség0 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság80 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 42′ 07″, k. h. 18° 47′ 36″45.701944°N 18.793333°EKoordináták: é. sz. 45° 42′ 07″, k. h. 18° 47′ 36″45.701944°N 18.793333°E
SablonWikidataSegítség

Katalinpuszta (horvátul: Sokolovac, szerbül: Соколовац) falu Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. Közigazgatásilag Hercegszöllőshöz tartozik.

Fekvése

[szerkesztés]

Eszéktől légvonalban 18, közúton 23 km-re északkeletre, községközpontjától légvonalban 7, közúton 10 km-re délkeletre, Baranyában, a Drávaszög közép-keleti részén, Keskenyerdő és Jeszeföld között fekszik.

Története

[szerkesztés]

A hagyomány szerint 18. században egy görög kereskedő tanyája volt itt, ezért Görög-tanyának[2] hívták. Akkoriban több faluban is éltek görög kereskedők. A 19. században Almás-puszta és Tapolca néven álltak itt a bellyei uradalom mezőgazdasági majorjai, melyeket 1860 körül Katalin-puszta (vagy Rampelföld) néven egyesítettek. A településen az uradalom munkásai éltek. Katalinpusztának 1914-ben már 169 lakosa volt. A megtermelt javak szállítását a puszták között kisvasút biztosította, melynek építése 1906-ban kezdődött és 1915-ig tartott. A kisvasút Szentistvánpusztával illetve a Pélmonostor–Jeszeföld–Keselyűs–Katalinpuszta–Bokroshát–Kazuk kikötővonalon a Dunával kötötte össze a településeket. Az utolsó szakaszt Katalinpusztától Hercegszöllősig csak 1952-ben építették meg. A terményeket Hercegszöllősön a kisvasútról a normál nyomtávú vasútra rakták át és szállították szerte az országba. A kisvasút üzemeltetése egy idő után veszteségessé vált, ezért 1962-ben végleg megszüntették.

A település az első világháború után az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1941 és 1944 között ismét Magyarországhoz tartozott, majd a háború után ismét Jugoszlávia része lett. Az infrastruktúra, különösen az iskola, egészségügyi ellátás, a posta és egyéb intézmények hiánya, valamint az 1965-ös és 1972-es árvizek felgyorsították a puszták elnéptelenedését. Az elvándorlási folyamat az 1960-as évek elején kezdődött és különösen az 1970-es években gyorsult fel. 1991-ben lakosságának 60%-a szerb, 26%-a horvát, 6%-a jugoszláv, 4%-a magyar nemzetiségű volt. A településnek 2011-ben már csak 14 lakosa volt. Ma Katalinpuszta már kihalófélben van, fennmaradt lakosainak Hercegszöllősön és Csúzán terveznek házakat építeni. A megmaradt házakat lebontják, a nagyobb épületeket pedig elsősorban turisztikai célra tervezik hasznosítani.

Népessége

[szerkesztés]
Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
0 0 0 0 0 0 0 0 569 415 398 318 101 70 55 14

(1948-tól településrészként, 1991-től önálló településként.)

Gazdaság

[szerkesztés]

A településen hagyományosan a mezőgazdaság és az állattartás képezte a megélhetés alapját. A jövőt az egyre erőteljesebben fejlődő falusi, vadász és halász turizmus képezi.

Az NK Proleter Sokolovac labdarúgóklub a 20. században működött.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]