Majorfalva (Névna)
| Majorfalva (Majar) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Eszék-Baranya |
| Község | Névna |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 31416 |
| Körzethívószám | (+385) 31 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 98 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 120 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 17′ 41″, k. h. 18° 14′ 13″45.294751°N 18.236834°EKoordináták: é. sz. 45° 17′ 41″, k. h. 18° 14′ 13″45.294751°N 18.236834°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Majorfalva (horvátul: Majar) falu Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. Közigazgatásilag Névnához tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Eszéktől légvonalban 45, közúton 60 km-re délnyugatra, Diakovártól légvonalban 13, közúton 19 km-re nyugatra, községközpontjától 5 km-re délkeletre, Szlavónia középső részén, a Dilj-hegység keleti lejtőin, a Breznica-patak partján, a Pozsegát Diakovárral összekötő főút mentén fekszik. Településrészei Kranjski dol és Rakovac.
Története
[szerkesztés]A település a középkorban keletkezett. Névna várának tartozéka volt. Első írásos említése 1474-ben „Mayorfalwa” néven történt,[2] amikor Mátyás király a névnai uradalmat Gábor kalocsai érseknek és testvérének, Matucsinai Zsigmondnak adta. A török 1536-ban foglalta el és szpáhi birtokként a Pozsegai szandzsák része lett. A török uralom idején horvát lakosság mellé Boszniából jelentős számú pravoszláv vlach családot telepítettek. A török kiűzése után a településen 20 ház állt. Ebben az időben a falut nagy kiterjedésű erdők vették körül. 1758-ban 44 ház állt a faluban, melyek közül 36 pravoszláv, 8 pedig katolikus családoké volt.
Az első katonai felmérés térképén „Mayar” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Majar” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Majar” néven 56 házzal, 18 katolikus és 328 ortodox vallású lakossal találjuk.[4] A 19. század második felében a szerbek és horvátok mellé magyar és német lakosság telepedett le.
A településnek 1857-ben 385, 1910-ben 555 lakosa volt. Verőce vármegye Diakovári járásának része volt. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 41%-a szerb, 25%-a horvát, 19%-a magyar, 13%-a német anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a magyar és német lakosság elmenekült a partizánok elől. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 53%-a horvát, 41%-a szerb nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 148 lakosa volt.
Lakossága
[szerkesztés]| Lakosság változása[5][6] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 385 | 417 | 340 | 352 | 401 | 555 | 572 | 654 | 598 | 569 | 463 | 349 | 270 | 219 | 203 | 148 |
Nevezetességei
[szerkesztés]- Szent Máté apostol tiszteletére szentelt római katolikus temploma.
- A Legszentebb Istenanya születése (Kisboldogasszony) tiszteletére szentelt pravoszláv temploma.
Oktatás
[szerkesztés]„Silvije Strahimir Kranjčević” általános iskola alsó tagozatos területi iskolája, Névna.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Valkó vármegye Bp. 1894.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum...400. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum Buda, 1829. 66. o.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ https://www.dzs.hr/Eng/censuses/census2011/results/htm/e01_01_01/E01_01_01.html
Források
[szerkesztés]- A község hivatalos honlapja (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe
- Az elemi iskola honlapja (horvátul)
- Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Valkó vármegye Bp. 1894.
- Ivana Čatić: Topominija Đakovštine Osijek, 2017. - doktori disszertáció (horvátul)
További információk
[szerkesztés]- A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. december 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- A Veritas folyóirat cikke a plébániáról
