Piskorevce
| Piskorevce (Piškorevci) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Eszék-Baranya |
| Község | Diakovár |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 31417 |
| Körzethívószám | (+385) 31 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1434 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 87 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 15′ 19″, k. h. 18° 23′ 57″45.255389°N 18.399264°EKoordináták: é. sz. 45° 15′ 19″, k. h. 18° 23′ 57″45.255389°N 18.399264°E | |
| Piskorevce weboldala | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Piskorevce (horvátul: Piškorevci) falu Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. Közigazgatásilag Diakovárhoz tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Diakovár központjától 5 km-re délre, Szlavónia középső részén, a Đakovštinán, a Diakovár-Vinkovci síkság déli részén, a Diakovárról Slavonski Šamacra menő főút mentén, Diakovár és Vrpolje között, a Kaznica-patak partján fekszik. Településrészei: Nišićeva pusta, Piškorevačke pustare, Piškorevački salaši és Piškorevačko orišje.
Története
[szerkesztés]A település neve a csík horvát nevéből a piškorból származik, mely halfajta egykor gyakori lehetett a Kaznica-patakban. Piskorevce arra a területre esik, melyet 1239-ben Kálmán herceg Pósa boszniai püspöknek adományozott és amelyet IV. Béla magyar király 1244. július 20-án kelt oklevele megerősített.[2] A település középkori létezésére azonban írásos bizonyíték nincs. A török 1536-ban szállta meg ezt a területet. A települést 1579-ben a Pozsegai szandzsák összeírásában négy házzal említik a prikraji náhije részeként. 1687-ben szabadult fel a török uralom alól. 1702-ben 28 ház állt a településen. A 18. század közepén a környező területekről horvát lakosság települt be. Római katolikus plébániáját 1758-ban alapították, ekkor már 61 ház állt a településen.[3]
Az első katonai felmérés térképén „Piskorevcze” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Piskorevcze” néven szerepel.[4] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Piskorevcze” néven 207 házzal, 1343 katolikus vallású lakossal találjuk.[5] A 19. század végén és a 20. század elején jelentős számú ruszin, szlovák, magyar és német anyanyelvű lakosság telepedett itt le. A 20. század elején betelepült 20 ruszin család magával hozta görögkatolikus vallását is, 1906-ban pedig felépítették templomukat.
A településnek 1857-ben 1090, 1910-ben 1401 lakosa volt. Verőce vármegye Diakovári járásának része volt. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 62%-a horvát, 22%-a ruszin, 8%-a német, 4%-a szlovák, 3%-a magyar anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A magyar és német lakosságot a második világháború idején elűzték. 1946-ban a magyarok németek helyére Dalmáciából érkezett horvátok települtek. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 97%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 1907 lakosa volt.
Lakossága
[szerkesztés]| Lakosság változása[6][7] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 1.090 | 1.085 | 856 | 953 | 1.182 | 1.401 | 1.488 | 1.514 | 1.726 | 1.722 | 1.984 | 2.020 | 1.776 | 1.805 | 2.019 | 1.907 |
Nevezetességei
[szerkesztés]- Urunk színeváltozása tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma[8] 1751 és 1754 között épült. A plébániát 1758-ban alapították. Oltárát 1769-ben emelték, belseje ekkor nyerte el a végleges formáját. Egyhajós épület félköríves szentéllyel, harangtornya a homlokzat felett áll, barokk, laternás toronysisak fedi.
- Szent Demeter tiszteletére szentelt görög katolikus plébániatemploma 1906-ban épült.
Kultúra
[szerkesztés]A KUD „Zora” Piškorevci kulturális és művészeti egyesületet 1927-ben alapították. Kezdetben csak énekkara volt, majd idővel tánckarral és tamburazenekarral bővült ki. Célul a helyi kultúra megőrzését tűzte ki. Horvátországon kívül felléptek már nemzetközi folklór fesztiválokon Olaszországban és Párizsban is. Jelenleg gyermek és felnőtt folklórcsoportja és tamburazenekara működik. Az egyesület szervezésében kerül évente megrendezésre a „Piškorevački sokaci” folklórfesztivál.
Oktatás
[szerkesztés]A településen ma a „Matija Gubec” általános iskola működik. Az általános iskolát 1808-ban alapították. A jelenlegi iskolaépület helyén akkor egy kis, náddal fedett földszintes épület állt, amelyet később cseréppel fedtek be. Az iskola 1905-ig egy teremmel négyosztályos intézményként működött. 1904-ben új egyszintes iskolaépületet építettek fel két osztályteremmel és két tanítói lakással. A gyermekek száma évről évre folyamatosan növekedett. 1936-ban egy harmadik, 1939 végén pedig egy negyedik osztályt is kellett kialakítani. A második világháború alatt a felszabadulásig csak kevés oktatás történt. Az 1945/46-os tanévben iskola négy osztályába 163 tanuló járt, ebből 74 fiú és 89 leány. 1971-ben az épület előtt felállították Matija Gubec horvát parasztvezér szobrát és az iskola az ő nevét vette fel. Az 1985/86-os tanévtől az iskola átépítése miatt a tanulók a diakovári Tito marsall iskolába jártak. Az iskola új épületét 1992-ben avatták fel.
Sport
[szerkesztés]- Az NK Ratar Piškorevci labdarúgóklubot 1925-ben alapították. Jelenleg a megyei 1. ligában szerepel.
- A Hrvaski Vuk motorosklubot 2010-ben alapították.
- ŠK Piškorevci sakk-klub.
Egyesületek
[szerkesztés]- A település önkéntes tűzoltóegyletét 1936-ban alapították.
- A „Jastreb” vadásztársaságot 1946-ban alapították. Ma 15 aktív taggal 2600 hektáron gazdálkodnak.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Monumenta spectantia historiam slavorum meridionalium Zágráb, 1892.
- ↑ Odavno smo graničari stari. život i običaji graničarskih sela Đakovštine (horvát nyelven) (PDF). Diakovári Városi Múzeum, 2014. (Hozzáférés: 2019. december 30.)
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum...511. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum Buda, 1829. 67. o.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ https://www.dzs.hr/Eng/censuses/census2011/results/htm/e01_01_01/E01_01_01.html
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-1700.
Források
[szerkesztés]- A település honlapja Archiválva 2021. február 18-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- Diakovár város hivatalos honlapja (horvátul)
- Odavno smo graničari stari.. život i običaji graničarskih sela Đakovštine Đakovo, 2014(horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe
- Az elemi iskola honlpaja (horvátul)
- Ivana Čatić: Topominija Đakovštine Osijek, 2017. - doktori disszertáció
További információk
[szerkesztés]- A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. december 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
