Sztrazsemlye
| Sztrazsemlye (Stražeman) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Pozsega-Szlavónia |
| Község | Velike |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 34330 |
| Körzethívószám | (+385) 33 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 179 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 350 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 26′ 49″, k. h. 17° 36′ 58″45.447000°N 17.616000°EKoordináták: é. sz. 45° 26′ 49″, k. h. 17° 36′ 58″45.447000°N 17.616000°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Sztrazsemlye (horvátul: Stražeman) falu Horvátországban, Pozsega-Szlavónia megyében. Közigazgatásilag Velikéhez tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Pozsegától légvonalban 13, közúton 15 km-re északra, községközpontjától légvonalban 3, közúton 6 km-re nyugatra, a Papuk-hegység déli lejtőin, Doljanci, és Biškupci között, a Stražemanka-patak partján fekszik.
Története
[szerkesztés]A település Szent Mihálynak szentelt plébániáját már 1332 és 1335 között „Strazembla”, illetve „S. Michael de Strasonila” néven említi a pápai tizedjegyzék.[2] Neve a leggyakrabban nemesi névként bukkan fel a történeti forrásokban. 1378-ban Sztrazsemlyei Lukács fiai Péter és Jakab tanúként szerepelnek egy periratban, 1381-ben pedig Sztrazsemlyei („de Ztrasemlya”) Mihály fia Miklóst találjuk egy oklevélben. 1416-ban és 1419-ben Zsigmond király kancelláriáján kelt okiratokban említik Sztrazsemlyei Márkot, ahol a család neve „de Stresemplye”, „Strasemlye”, illetve „Stresemlye” formában szerepel. Sztrazsemlye vára csak viszonylag későn, 1503-ban bukkan fel először okiratban. Nevét is a váracsban őrködő strázsákról kapta. A falutól északra a Papuk-hegység egyik magaslatán állt, de még török időkben elpusztult. 1702-ben már romként emlékeznek meg róla. A várból mára semmi sem maradt, mert maradványait a Jankovich család elhordatta a közeli biskupci kastély építéséhez.
A térséget 1532-ben szállta meg a török. A falu az 1545-ös török defterben is szerepel, horvát katolikus lakossága volt. Lakói részben várőrségből, részben kőfejtőkből, kőfaragókból álltak, akik fejenként évente száz faragott követ tartoztak szállítani a Pozsegai szandzsák váraihoz.[3] 1698-ban „Straseman” néven 31 portával szerepel a török uralom alól felszabadított szlavóniai települések összeírásában. [4] Az első katonai felmérés térképén „Dorf Straseman” néven látható. A török alóli felszabadulás után kamarai birtok lett. 1702-ben Kantarovci, Sztrazsemlye, Biskupci, Poljanska, Toranj, Bankovci és Sovinjak falvak területéből kialakították a sztrazsemlyei uradalmat, melyet I. Lipót magyar király 1707-ben Crnković Ferencnek adományozott. Halála után 1717-ben újra kamarai irányítás alá került. Végül 1777-ben az uradalmat daruvári Jankovich Iván vásárolta meg és a család birtoka maradt egészen 1876-ig. Az akkori birtokos Jankovich Gyula egy bécsi tisztviselőnek adta el. Ezután több tulajdonosa is volt. A birtokközpontot képező biskupci Jankovich-kastélynak utolsó birtokosai magyarok voltak, akik miatt 1918-ban a helyi parasztok az épületet felgyújtották. A kastély nélkül maradt birtokot 1918-ban felparcellázták és eladták.
Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Sztraseman” néven szerepel.[5] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Straxeman” néven 59 házzal, 478 katolikus és 8 zsidó vallású lakossal találjuk.[6] 1857-ben 395, 1910-ben 388 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai lakosságának 94%-a horvát, 5%-a magyar, 1%-a német anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Pozsegai járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 97%-a horvát nemzetiségű volt. 2001-ben 231 lakosa volt.
Lakossága
[szerkesztés]| Lakosság változása[7][8] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 395 | 353 | 333 | 322 | 342 | 388 | 406 | 415 | 374 | 374 | 310 | 242 | 205 | 250 | 228 | 231 |
Nevezetességei
[szerkesztés]Mihály arkangyal tiszteletére szentelt temploma[9] már a 14. században állt. A plébániát már 1332 és 1335 között említi a pápai tizedjegyzék. A templom eredetileg gótikus épület volt, melyet 1775-ben barokk stílusban építettek át. Ekkor két félköríves oldalkápolnával bővítették, melynek következtében az épület kereszt alaprajzú lett. Szentélye gótikus, sokszögű, melyet támpillérek erősítenek. Hozzá csatlakozik a sekrestye. A harangtorony a homlokzat mellett oldalt áll. Berendezéséből említésre méltó a későbarokk Szent Izidor oltár, a Keresztelő Szent János oltár, két barokk gyóntatószék, Jankovich Iván 1802-ben készített díszes síremléke, egy Mária Magdolna kép és egy 18. századi miseruha. A templom orgonáját 1862-ben Lesnyik Ferenc mester pécsi műhelyében készítették. Az orgonaszekrény rajta a Jankovich család címerével régebbről származik. Az orgona hat regiszteres, egy manuálos, pedálos hangszer. 1915-ben V. Holub átépítette, ennek során egyes részei megújultak.
Sztrazsemlye egykori várának felszíni nyoma nem maradt.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában – Pozsega vármegye
- ↑ Josip Buturac: Stanovništvo Požege i okolice 1700-1950.
- ↑ Ive Mazuran: Popis naselja i stanovistva u Slavonii 1698. godine. - Szlavónia 1698-as összeírása
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum... . 661. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 24. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-415.
Források
[szerkesztés]- Velike község hivatalos honlapja (horvátul)
- Bus.hr: A község nevezetességei (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe
- Josip Buturac: Stanovništvo Požege i okolice 1700-1950. (horvátul)
- Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában – Pozsega vármegye.
- Stanko Andrić: Podgorje Papuka i Krndije u srednjem vijeku (drugi dio) (horvátul)
- A Građevinar folyóirat 2005. évi 2. száma. (horvátul)
- Mladen és Bojana Sčitaroci: Kastélyok és történeti kertek Szlavóniában Zágráb, 1998.[halott link]
További információk
[szerkesztés]- A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. április 2-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- Kristina Rupert: Topografija Požeške županije do 1526. godine - diplomamunka (horvátul)
- A község rendezési terve Archiválva 2020. február 6-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
