Donji Čaglić
| Donji Čaglić | |
 | |
| A főutca a Szent Miklós pravoszláv templommal. | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Pozsega-Szlavónia |
| Község | Lipik |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 34551 |
| Körzethívószám | (+385) 33 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 225 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 240 m |
| Terület | 7,06 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 23′, k. h. 17° 09′45.383333°N 17.150000°EKoordináták: é. sz. 45° 23′, k. h. 17° 09′45.383333°N 17.150000°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Donji Čaglić témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Donji Čaglić falu Horvátországban Pozsega-Szlavónia megyében. Közigazgatásilag Lipikhez tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Pozsegától légvonalban 40, közúton 57 km-re nyugatra, községközpontjától légvonalban 2, közúton 3 km-re délre, Nyugat-Szlavóniában a Psunj-hegység lejtőin fekszik. Keletről Bukovčani és Gorjni Čaglić, nyugatról Subocka, délről Kovačevac és Bjelanovac határolja.
Története
[szerkesztés]A térség a középkorban Fejérkő várának uradalmához tartozott, a 16. század közepétől több mint száz évig török uralom alatt állt. A 17. század végétől a török kiűzése után a területre folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. Első lakói pravoszláv vlach határőrök voltak, akik mellé később horvátokat is telepítettek. Az első katonai felmérés térképén „Dorf Chaglics” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Chaglich” néven szerepel.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Chaglich” néven összesen 90 házzal, 151 katolikus és 308 ortodox vallású lakossal találjuk.[3] Az ortodox templomot 1757-ben építették. A római katolikus plébániát 1873-ban alapították. Donji és Gornji Čaglićot 1880-ig Čaglić néven egységes településként tartották nyilván.
A településnek 1857-ben 383, 1910-ben 531 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adati szerint lakosságának 47%-a szerb, 38%-a horvát, 7%-a olasz anyanyelvű volt. A gradiskai határőrezredhez tartozott, majd a katonai közigazgatás megszüntetése után Pozsega vármegye Pakráci járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 53%-a szerb, 36%-a horvát nemzetiségű volt. A délszláv háború során 1991. október 2-án a faluba bevonuló szerb csapatok a katolikus templomot és a plébániát lerombolták, 9 horvát polgári személyt, többségben idős embereket gyilkoltak meg. Tömegsírjuk felett ma emlékmű áll. 1991. december 22-én az Orkan-91 hadművelet keretében súlyos harcok folytak a szerb kézen levő település visszafoglalásáért. A harcokban 26 horvát katona esett el, de a falu szerb kézen maradt. A települést csak a háború végén 1995-ben a Villám hadművelet során foglalták vissza a horvát erők. A szerb lakosság elmenekült. 2011-ben 266 lakosa volt.
Lakossága
[szerkesztés]| Lakosság változása[4][5] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 383 | 361 | 435 | 408 | 471 | 531 | 516 | 527 | 497 | 522 | 485 | 471 | 464 | 505 | 257 | 266 |
(1880-ig Čaglić településrészeként.)
Nevezetességei
[szerkesztés]Szent György vértanú tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma 1866 és 1869 között épült. A templomot és a plébániaházat 1991. októbetében a szerb erők gránátokkal teljesen lerombolták. Ma kereszt áll a helyén, az istentiszteleteket a 2001-ben újjáépített plébánián tartják. Az építendő új plébániatemplom alapkövét 2019. március 3-án helyezte el Antun Škvorčević pozsegai püspök.
Szent Miklós tiszteletére szentelt pravoszláv parochiális temploma a 19. század közepén épült. Nagy valószínűséggel a helyén állt az a fatemplom, melyet 1757-ben építettek és 1782-ben már rossz állapotúnak mondanak. A templomot a második világháborúban a parókiával együtt az usztasák felgyújtották. Teljes felújítása az 1980-as években kezdődött és 1990-ben fejeződött be. 1991. december 22-én a délszláv háború során súlyosan megrongálódott, de 1994-ben a helyi szerbek még helyreállították. 1995 májusában a Villám hadművelet során újból gránáttalálat érte és azóta romos állapotban áll.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum... 90. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 159. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források
[szerkesztés]- Lipik város hivatalos honlapja (horvátul)
- Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010. Archiválva 2020. szeptember 25-i dátummal a Wayback Machine-ben ISBN 9789537442071
- Az első katonai felmérés térképe
További információk
[szerkesztés]- A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. április 2-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- Lipik város turisztikai központjának honlapja (horvátul)
- Stjepan Benković: Pakrački kraj u XVIII. i XIX. stoljeću Povijesno društvo Pakrac – Lipik 2016. (horvátul)
- A község rendezési terve[halott link] (horvátul)
