Orjava
| Orjava (Orljavac) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Pozsega-Szlavónia |
| Község | Bresztovác |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 34320 |
| Körzethívószám | (+385) 33 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 113 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 223 m |
| Terület | 10,15 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 24′ 58″, k. h. 17° 30′ 04″45.416000°N 17.501000°EKoordináták: é. sz. 45° 24′ 58″, k. h. 17° 30′ 04″45.416000°N 17.501000°E | |
 | |
Orjava (horvátul: Orljavac) falu Horvátországban Pozsega-Szlavónia megyében. Közigazgatásilag Bresztováchoz tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Pozsegától légvonalban 16, közúton 19 km-re, községközpontjától légvonalban 12, közúton 13 km-re északnyugatra, Szlavónia középső részén, a Gradina-hegység déli lejtői alatt, a Pakrácról Pozsegára menő főút mentén, az Orljava jobb partján fekszik.
Története
[szerkesztés]A falu területe már az ókorban lakott hely volt. Ezt igazolja, hogy 1895-ben két, 3. századi rézpénzekkel teli cserépedényt találtak itt. A leletből 26 darab került a zágrábi régészeti múzeumba, a többi sorsa ismeretlen.
Orjava a középkorban várral rendelkező, jelentős mezőváros, uradalmi központ volt. Első írásos említésekor 1243-ban praediumként Klet ispán özvegyének, majd később utódainak birtoka volt. A vár első írásos említése 1291-ben „Possessionem suam Orywa uocatam cum castro suo” [2] alakban történt abban az oklevélben, melyben III. András magyar király a Pécz nemzetségből való László kérésére átírja és megerősíti a pécsi káptalannak az előző évben kelt azon oklevelét, mely szerint Keled fia Gergely lányának Jolánnak, a kérelmező nejének Orywa birtokot és az azon épített várat hagyományozza, többi birtokait pedig a többi rokon között felosztani rendelte. A vár az ezutáni oklevelekben „Oryawa, Oryawawara, Oryawawar, Oriarwar” névváltozatokban szerepel. Stratégiailag fontos helyen feküdt, a Pakrácról Pozsegára vezető utat és az Orljava szorosát védte. A 15. században névnai Treutel család révén zálogbirtokként a Peterdi (és Hetényi) családok, majd egy bizonyos Tomiczai nevű garai városi polgár s végül a Kórógyi család kezére került. A Kórógyiak 1454-ben vétel útján szerezték meg, de 1467-ben a Rozgonyiaknak adták el. 1472-ben mint a néhai Kórógyi Gáspár birtokát, monoszlói Csupor Miklós kapta a királytól. A század végén, vagy a 16. század elején Héderváry Ferenc birtoka lett. Maga Orjava település 1422-ben szerepel először oppidumként „Oppidum Oriawa” alakban. Szent Lőrinc tiszteletére szentelt templomát 1444-ben említik. Fontos kereskedelmi út vezetett át rajta, ezért vámszedő hely is volt. A mezővárost és a várat vélhetően a 16. század közepén a török hódítás harcaiban pusztították el. Valószínűleg 1536-ban, vagy 1537-ben került török kézre, majd a Pozsegai szandzsákhoz tartozó Orjavai náhije székhelye lett. 1545-ben a török defterben 10 házzal szerepel, melyekben 1 katolikus és 9 muszlim család élt, akik Boszniából települtek ide. A vár a török háborúkban annyira elpusztult, hogy mára a helye is vita tárgyát képezi.
A török uralom alóli felszabadítást követően Horvátország nyugati részéről katolikus horvát családok telepedtek meg itt. 1698-ban „Orlyavacz” néven már 20 portával szerepel a török uralom alól felszabadított szlavóniai települések összeírásában. [3] A betelepülés a 18. században folytatódott, amikor néhány kézműves család mellett földbirtok nélküliek, zsellérek érkeztek. Az első katonai felmérés térképén „Dorf Orljavacz” néven látható. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Orljavac” néven szerepel.[4] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Orlyavac” néven 56 házzal 329 katolikus és 52 ortodox vallású lakossal találjuk.[5] 1857-ben 351, 1910-ben 575 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 84%-a horvát, 15%-a szerb anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Pozsegai járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-ben teljes lakosságának 64%-a horvát, 22%-a szerb nemzetiségű volt. 2011-ben 167 lakosa volt.
Lakossága
[szerkesztés]| Lakosság változása[6][7] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 351 | 363 | 365 | 416 | 459 | 575 | 460 | 450 | 467 | 506 | 464 | 417 | 339 | 297 | 203 | 167 |
Nevezetességei
[szerkesztés]- Szent Rókus tiszteletére szentelt római katolikus kápolnája.
- Orjava várának legvalószínűbb helye a mai Orljavactól nyugatra lévő Gradina nevű magaslat lehet, mely néveben is várrom, várhely jelentésű. A Gradina nagy kiterjedésű lapos teteje közepén Dénes József szerint van egy kisebb ovális kiemelkedés, ami a vár tényleges területét jelezheti. Ezt látszik alátámasztani, hogy Csánki Dénes szerint Orljavacon 1702-ben említenek is egy várromot. Mindazonáltal Csánki csak azt látta igazolhatónak, hogy a vár az Orljava folyó mentén, valahol annak felső folyásánál feküdt.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Hazai okmánytár VI. 371.
- ↑ Ive Mazuran: Popis naselja i stanovistva u Slavonii 1698. godine. - Szlavónia 1698-as összeírása
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum... . 481. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 28. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források
[szerkesztés]- Brestovac község hivatalos honlapja (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe
- Dénes József naplója – Orjava vára
- Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában – Pozsega vármegye
- Tomislav Wittenberg: Brestovac – Zapadna vrata Požeštine Požega, 2011. (horvátul)
- Josip Buturac: Stanovništvo Požege i okolice 1700-1950. (horvátul)
További információk
[szerkesztés]- A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. április 2-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- Zbornik Povijesnog Drustva Pakrac-Lipik 2017. broj 10. (horvátul)
- Stanko Andrić: Podgorje Papuka i Krndije u srednjem vijeku (drugi dio) (horvátul)
- Kristina Rupert: Topografija Požeške županije do 1526. godine - diplomamunka (horvátul)
