Nagybilács
| Nagybilács (Veliki Bilač) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Pozsega-Szlavónia |
| Község | Cseglény |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 34350 |
| Körzethívószám | (+385) 34 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 27 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 150 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 19′ 34″, k. h. 17° 55′ 37″45.326000°N 17.927000°EKoordináták: é. sz. 45° 19′ 34″, k. h. 17° 55′ 37″45.326000°N 17.927000°E | |
 | |
Nagybilács (horvátul: Veliki Bilač) falu Horvátországban, Pozsega-Szlavónia megyében. Közigazgatásilag Cseglényhez tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Pozsegától légvonalban 19, közúton 25 km-re keletre, községközpontjától légvonalban 5, közúton 14 km-re délnyugatra, a Dilj-hegység északi lejtőin, a Longya bal oldali mellékvize, a Jaz-patak partján fekszik.
Története
[szerkesztés]A falu a késő középkorban valószínűleg ahhoz az uradalomhoz tartozott, melynek Dedinareka volt a központja. A térséget 1536 körül foglalta el a török és több, mint 150 évig török uralom alatt volt. Bilács neve abban az 1544-es okiratban szerepel először, melyben a Grapszki család kéri a bécsi udvarnál elvesztett szlavóniai birtokaiban való megerősítését. A török uralom idején katolikus horvátok lakták. Neve szerepel az 1545-ös török defterben.[2]
A térség 1687-ben szabadult fel a török uralom alól. A török uralom alóli felszabadítás után hat szerb család költözött ide. 1698-ban „Bilach” néven 4 portával szerepel a török uralom alól felszabadított települések összeírásában. [3] 1702-ben 10, 1760-ban 23 ház állt a településen. [2]
Az első katonai felmérés térképén „Dorf Veliki Bilacs” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Billach (Veliki)” néven szerepel.[4] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Billach (Nagy Bilacz)” néven 52 házzal, 99 katolikus és 238 ortodox vallású lakossal találjuk.[5]
1857-ben 176, 1910-ben 239 lakosa volt a településnek. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 52%-a horvát, 48%-a szerb anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Pozsegai járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 61%-a szerb, 37%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 36 lakosa volt. Közösségi háza van.
Lakossága
[szerkesztés]| Lakosság változása[6][7] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 176 | 190 | 175 | 191 | 216 | 239 | 228 | 240 | 225 | 215 | 184 | 139 | 78 | 59 | 49 | 36 |
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ a b Josip Buturac: Stanovništvo Požege i okolice 1700-1950.
- ↑ Ive Mazuran: Popis naselja i stanovistva u Slavonii 1698. godine. - Szlavónia 1698-as összeírása 288. oldal.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum.... 59. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum Buda, 1829. 24. o.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források
[szerkesztés]- A község hivatalos oldala (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe
- Josip Buturac: Stanovništvo Požege i okolice 1700-1950. (horvátul)
- Ive Mazuran: Popis naselja i stanovistva u Slavonii 1698. godine. - Szlavónia 1698-as összeírása (horvátul)
További információk
[szerkesztés]- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Pozsega vármegye.
- A község rendezési terve Archiválva 2022. február 23-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
