Golo Brdo (Pozsegaszentpéter)
| Golo Brdo | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Pozsega-Szlavónia |
| Község | Pozsegaszentpéter |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 34334 |
| Körzethívószám | (+385) 33 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 221 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 255 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 26′ 20″, k. h. 17° 42′ 00″45.439000°N 17.700000°EKoordináták: é. sz. 45° 26′ 20″, k. h. 17° 42′ 00″45.439000°N 17.700000°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Golo Brdo témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Golo Brdo falu Horvátországban, Pozsega-Szlavónia megyében. Közigazgatásilag Pozsegaszentpéterhez tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Pozsegától légvonalban 12, közúton 17 km-re északra, községközpontjától 2 km-re nyugatra, a Pozsegai-medence szélén és Papuk-hegység déli lejtőin, a Velikéről Kutjevóra vezető út mentén, a Mikuša-patak partján fekszik.
Története
[szerkesztés]A Velike-Pozsegaszentpéter út mellett található „Topinica” nevű régészeti lelőhelyen a szántásban talált kőkorszaki kőszekerce alapján kijelenthető, hogy már a történelem előtti időben is éltek itt emberek.[2] A mai település is nagyon régi, de középkori létezéséről nem áll semmi adat rendelkezésre. A török uralom idején katolikus horvát lakossága volt, akik utódai élnek ma is a településen.[3] 1698-ban „Goloberdo” néven 8 portával szerepel a török uralom alól felszabadított szlavóniai települések összeírásában.[4] 1760-ban 22 ház állt a településen.[3]
Az első katonai felmérés térképén „Dorf Golo berdo”néven látható. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Goloberdo” néven szerepel.[5] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Goloberdo” néven 26 házzal, 289 katolikus vallású lakossal találjuk.[6]
1857-ben 286, 1910-ben 381 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 93%-a horvát, 3%-a német, 2%-a magyar anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Pozsegai járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 96%-a horvát nemzetiségű volt. A településnek 2011-ben 325 lakosa volt.
Lakossága
[szerkesztés]| Lakosság változása[7][8] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 286 | 285 | 302 | 280 | 334 | 381 | 385 | 379 | 359 | 364 | 357 | 333 | 318 | 276 | 345 | 325 |
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Konzervatorska podloga Park prirode Papuk Požega,2014[halott link] (horvátul)
- ↑ a b Josip Buturac: Stanovništvo Požege i okolice 1700-1950.
- ↑ Ive Mazuran: Popis naselja i stanovistva u Slavonii 1698. godine. - Szlavónia 1698-as összeírása
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum.... 204. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 26. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források
[szerkesztés]- A község hivatalos honlapja (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe
- Josip Buturac: Stanovništvo Požege i okolice 1700-1950. (horvátul)
További információk
[szerkesztés]- A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. április 2-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- Stanko Andrić: Podgorje Papuka i Krndije u srednjem vijeku (drugi dio) (horvátul)
- Hrvoje Potrebica: Požeška kotlina – Europsko kulturno središte (arheološko perspektiva) (horvátul)
