Migalóc
| Migalóc (Migalovci) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Pozsega-Szlavónia |
| Község | Cseglény |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 34350 |
| Körzethívószám | (+385) 34 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 92 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 150 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 20′ 06″, k. h. 18° 00′ 00″45.335000°N 18.000000°EKoordináták: é. sz. 45° 20′ 06″, k. h. 18° 00′ 00″45.335000°N 18.000000°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Migalóc (horvátul: Migalovci) falu Horvátországban, Pozsega-Szlavónia megyében. Közigazgatásilag Cseglényhez tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Pozsegától légvonalban 25, közúton 33 km-re keletre, községközpontjától légvonalban 2, közúton 3 km-re délkeletre, a Bród-Nekcse út mentén fekszik.
Története
[szerkesztés]A régészeti leletek tanúsága szerint területe már az őskorban lakott volt. A falu felett, a „Vojvodine” nevű lelőhelyen[2] az urnamezős kultúra késői, Barice-Gređani csoportjához tartozó temető maradványai kerültek elő. A hamvak mellett az elhunytak használati tárgyait, viseletének és ékszereinek maradványait is megtalálták. A falu „Turska gradina” nevű lelőhelyén késő bronzkori település maradványai kerültek elő. A település a középkorban is létezett. 1422-ben „Mygalowez”, 1428-ban „Mygalocz”, 1450-ben „Mygalowch” alakban említik. 1422-ben még Csesznekhez, 1427-ben és 1428-ban Terbus kastélyhoz tartozott. Később leginkább a tomiczai uradalomhoz számították.[3] A 13-15. században a gróf milványi Cseszneky család, a 15. század derekától részben a Lévai, a Kórógyi, grabarjai Beriszló és a velikei Békeffy család rendelkezett a faluban nagyobb birtokokkal. Közelében feküdtek a török időkben elpusztult Alsó-, Felső- és Középcsesznek települések.
A települést 1532 körül foglalta el a török és több, mint 150 évig török uralom alatt volt. Az 1545-ös török defterben 8 házzal szerepel. A középkori katolikus horvát lakosság török uralom idején is kitartott és csak a felszabadító harcok során halt ki. Helyükre 1697 körül Boszniából pravoszláv szerbek települtek be. Az ekkor betelepült 17 szerb család nagy része hamarosan kihalt, vagy elköltözött. Egyedül a Raščević család leszármazottai éltek itt egészen a 19. század végéig.[4] A térség 1687-ben szabadult fel a török uralom alól. 1698-ban „Migalovczi” néven 6 portával szerepel a török uralom alól felszabadított települések összeírásában. [5] A 18. és 19. század folyamán újabb szerb családok érkeztek a településre. 1702-ben 17, 1758-ban 27 ház állt a településen.[4]
Az első katonai felmérés térképén „Dorf Migalovczi” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Migalovczi” néven szerepel.[6] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Migalovczi” néven 36 házzal, 269 ortodox vallású lakossal találjuk.[7] A 19. század végén és a 20. század elején húsz szlovák család települt be. Velük párhuzamosan néhány horvát és szerb család is érkezett.[4]
1857-ben 219, 1910-ben 380 lakosa volt a településnek. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 53%-a szerb, 28%-a szlovák, 19%-a horvát anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Pozsegai járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 58%-a szerb, 40%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 129 lakosa volt.
Lakossága
[szerkesztés]| Lakosság változása[8][9] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 219 | 203 | 170 | 207 | 268 | 380 | 372 | 528 | 504 | 476 | 424 | 289 | 210 | 153 | 146 | 129 |
Nemzetiségi összetétele 1991-ben
[szerkesztés]| Migalóc (Migalovci) | ||||||
| év | 1991. | |||||
| Horvát | 88 (57,51%) | |||||
| Szerb | 61 (39,86%) | |||||
| Jugoszláv | 0 | |||||
| más vagy ismeretlen | 4 (2,61%) | |||||
| összesen | 153 | |||||
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-6720.
- ↑ Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Pozsega vármegye.
- ↑ a b c Josip Buturac: Stanovništvo Požege i okolice 1700-1950.
- ↑ Ive Mazuran: Popis naselja i stanovistva u Slavonii 1698. godine. - Szlavónia 1698-as összeírása 293. oldal.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum.... 424. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum Buda, 1829. 27. o.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források
[szerkesztés]- A község hivatalos oldala (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe
- Josip Buturac: Stanovništvo Požege i okolice 1700-1950. (horvátul)
- Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Pozsega vármegye.
- Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke I. kötet 2. füzet
- Kristina Rupert: Topografija Požeške županije do 1526. godine - diplomamunka (horvátul)
További információk
[szerkesztés]- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- A község rendezési terve Archiválva 2022. február 23-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
