Slavonski Kobaš
| Slavonski Kobaš | |
 | |
| A Keresztelő Szent János plébániatemplom. | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Bród-Szávamente |
| Község | Oriovac |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 35255 |
| Körzethívószám | (+385) 35 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1034 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 90 m |
| Terület | 33,12 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 06′ 22″, k. h. 17° 44′ 46″45.106000°N 17.746000°EKoordináták: é. sz. 45° 06′ 22″, k. h. 17° 44′ 46″45.106000°N 17.746000°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Slavonski Kobaš témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Slavonski Kobaš (1931-ig Kobaš) falu Horvátországban, Bród-Szávamente megyében. Közigazgatásilag Oriovachoz tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Bródtól légvonalban 21, közúton 30 km-re nyugatra, Pozsegától légvonalban 25, közúton 35 km-re délre, községközpontjától 6 km-re délre, Szlavónia középső részén, a Száva bal partján, az Orljava torkolatánál fekszik.
Története
[szerkesztés]A régészeti leletek tanúsága szerint a település területe már a történelem előtti időkben is lakott volt. Ezt igazolják a „Kremenica” és „Brežani” történelem előtti lelőhely,[2] illetve a „Selišta” lelőhelyen található őskori temető maradványai. Az ókorban erre vezetett az a római út, melynek maradványai a „Rimska cesta” lelőhelyen találhatók.
A település nevét valószínűleg révészeiről kapta, akiket a középkorban kobinak neveztek. Itt ugyanis egykor fontos átkelőhely volt a Száván Jajca irányába. Az itteni révátkelő élénk kereskedelmi és utasforgalmat bonyolított le a folyó boszniai oldalával. A 14. században az Orljava torkolata közelében feküdt a latin nyelvű oklevelekben „Forum Geleti”ként említett település vásáros hely volt, mely nevét az itt birtokos Giletics családról kapta.[3] A családnak nagy birtoka volt Pozsega megyében, melynek határa délen egészen a Száváig nyúlott le. A falut valószínűleg a család egyik tagja alapította az ide települt kézművesek és kereskedők számára. Az 1332 és 1335 között készített pápai tizedjegyzékben már említik plébániáját.[3]
1470-től az oklevelekben már Kobas a neve. 1470-ben „Kopas possessio” néven a Beriszlói család birtoka volt.[3] Nem zárható ki azonban, hogy Geleti és Kobas kezdetben még egyidejűleg létező, két szomszédos település volt, eltérő birtokosokkal. Ez esetben Kobas volt a fiatalabb település, melynek ekkor még sem temploma, sem piaca nem volt. Úgy tűnik, hogy a Beriszlóiak a 16. század elején Geletit is megszerezték és a két település ekkor olvadt össze Kobas néven. A település horvát neve 1503-ban jelenik meg, amikor a boszniai ferences atyák a Száván átkelve a ma Kloštarnak nevezett helyen felépítették a Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt templomukat és kolostorukat.[3] Az építésről szóló feljegyzésben megemlítik, hogy a Száva átkelőjének biztosítására a közelben vár is állt. A ferencesek csak alig harminc évig, 1532-ig tartózkodhattak itt, amikor a török fenyegetés elől északra kellett menekülniük. A török az elhagyott épületeket lerombolta, de ennek ellenére a környék hívei ezután még sokáig összegyűltek a romoknál. A Orljava és a Száva összefolyásától keletre mintegy 3 km hosszan elnyúló nagy mezőt az egykori kolostor emlékére ma is Kloštarnak nevezik.[3]
Kobast a török 1535-ben szállta meg végleg, majd átellenben, a Száva jobb partján Bosanski Kobašon új közigazgatási központot, ún. kadilukot alapított, melyhez a mai Slavonski Kobaš település területe is hozzá tartozott. Ezt 1540-ben említi először írásos forrás, 1554-ben pedig már Banja Luka is hozzá tartozott.[3] Úgy tűnik, hogy a 16. század második felében a kadiluk székhelyét Banja Lukára helyezték át, mert a kobasi kadilukot 1587-től már nem említik. A 16. század közepén Kobas a Szencsei család egyik leszármazottja, Szvetakovics bég birtoka volt. 1607-ben katolikus lakossága fellázadt az elnyomó török hatalom ellen, de a lázadást a törökök gyorsan leverték, a vezetőket pedig Diakóváron kivégezték.[3] 1626-ban a török összeírás szerint 200 ház állt a településen. A térség 1691-ben szabadult fel a török uralom alól. A karlócai béke után a török a kezén maradt Bosanski Kobašt megerősítette. A császárinak ezzel átellenben mai Slavonski Kobaš területén állt az erődjük, melyben állandó őrséget tartottak.[3] Az 1698-as kamarai összeírás a települést nem említi.
1730-ban az egyházi vizitáció megemlíti az itteni plébániát és a kolostort is. Plébánosa Bartol Ivanović volt, aki a szomszédos Novoseljén is szolgált. Megemlíti az itteni erődöt is, mely egy kapitány irányítása alatt állt. A településnek ekkor már 100 katolikus és ugyanennyi pravoszláv háza volt.[3] Szent János tiszteletére szentelt temploma fából épült. Oltárai Szent János, Szűz Mária, valamint Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére voltak szentelve rajtuk a szentek képeivel. A településen kívül negyed óra járásra állt a Szent Rókus kápolna, fél óra járásra pedig a középkori Boldogságos Szűz plébániatemplom, melyből csak a szentély és a torony maradt meg. A templom körül temető volt, ahova a pravoszlávok is temetkeztek. Az 1746-os jelentésben említik, hogy a Keresztelő Szent János templom negyedik oltára a Csodatevő Szűzanya tiszteletére van szentelve. Kobasnak ekkor 135, Novoseljének 12 háza volt. 1760-ban 126 házban, 136 családban 813 katolikus fő lakott a településen. Az ekkor még különálló Novoseljén 12 házban, 19 családban 130 katolikus lakos élt.[3]
Az első katonai felmérés térképén „Kobas” néven található. A gradiskai ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Kobass” néven szerepel.[4] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Kobash” néven 321 házzal, 1249 katolikus és 452 ortodox vallású lakossal találjuk.[5] A katonai közigazgatás megszüntetése után 1871-ben Pozsega vármegyéhez csatolták.
A településnek 1857-ben 1979, 1910-ben 2015 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 78%-a horvát, 19%-a szerb anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Bródi járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A település 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 82%-a horvát, 10%-a jugoszláv nemzetiségű volt. 2011-ben 1230 lakosa volt. A településen iskola, orvosi rendelő, állatorvos, közösségi ház működik.
Lakossága
[szerkesztés]| Lakosság változása[6][7] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 1.979 | 1.729 | 1.602 | 1.774 | 1.843 | 2.015 | 1.926 | 2.050 | 2.061 | 2.004 | 1.851 | 1.720 | 1.461 | 1.342 | 1.303 | 1.230 |
Gazdaság
[szerkesztés]A helyi gazdaság alapja hagyományosan a mezőgazdaság, az állattartás és a halászat. A településen 7 kisvállalkozást, köztük baromfitenyésztőt és vágóhidat, kereskedéseket, fodrászatot és fafeldolgózó üzemet regisztráltak. Emellett 146 családi gazdaság működik, ami a község területén működő családi gazdaságok 42,20%-át teszi ki. A falutól északra egy 40 méter széles és 600 méter hosszú mezőgazdasági repülőtér található.
Nevezetességei
[szerkesztés]Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemplomát[8] 1780-ban építették a régi fatemplom helyett. A plébániát 1600-ban alapították. A templom késő barokk-klasszicista épület, nyeregtetővel és barokk, laternás harangtoronnyal. Kerítéssel van körülvéve. A templomhajóhoz szűkebb, félköríves záródású szentély csatlakozik, melynek déli oldalán egy többemeletes sekrestye található. A homlokzati palástfalat íves ablaknyílások, és pilaszterek tagolják, gazdagon profilozott tetőpárkánnyal. A homlokzati attika közepén ovális ablak van, míg a harangtornyot a harangok magasságában a homlokzati palástfalhoz hasonló dekorációval díszítették. A hajó felett kettő, a szentély felett pedig egy boltszakasz található. A boltozatok csehsüveg alakúak, az apszis felett pedig félkupola található. A templom építőanyaga tégla és fa.
A temetőben álló Szűz Mária templom a középkori ferences plébániatemplom és kolostor maradványa.[9] Az Orljava és a Száva találkozásánál található templom egy nagyobb gótikus, támpillérekkel rendelkező templom szentélyének maradványa, amely eredetileg valószínűleg egy ciszterci vagy ferences kolostor része volt. A nyugati homlokzat diadalíve, amely elé 1702-ben előcsarnokot építettek arra utal, hogy a templom oromzatos volt. A templom északi homlokzaton álló tégla tornyát piramis alakú toronysisak borítja. A többi homlokzatot lejtős fülkékben lévő ablakok tagolják. A gótikus időszakból egy csúcsíves szentségtartó és egy nemrég felfedezett szék maradt fenn. A templom ma temetőkápolnaként szolgál.
A Szent György vértanú tiszteletére szentelt pravoszláv templomot a második világháború idején az usztasák lerombolták. 1967-ben a helyiek újjáépítették. A délszláv háború idején aknákkal lerombolták.
Slavonski Kobaš területén több régészeti lelőhely található. Közülük „Kremenica” és „Brežani” Slavonski Kobaš-tól nyugatra, az Orljava és a Száva folyók összefolyása közelében, a helyi temető és a középkori Szűz Mária templom mellett található. A felfedezett anyag (kerámia, háztartási eszközök, agyagsúlyok és kőtárgyak) elemzése azt mutatta, hogy ez a sopoti kultúra település volt, amelynek lakói vadászattal, halászattal és mezőgazdasággal foglalkoztak.[2] őskori települések, „Selišta” őskori temető, „Rimska cesta” pedig római út maradványa.
A településen található Zdravko Ćosić (1941-2006) akadémikus, festőművész szülőháza.[10] Hagyományos lakóépület, amely mellett melléképületek találhatók. a 19. század második felében épült a festő műterme, egy fa istálló és raktár. A homlokzat a historizmus szellemében épült, négy alaknyílással és lizénákkal tagolva.
Kultúra
[szerkesztés]A kulturális élet fő szervezője a „Matija Gubec” kulturális és művészeti egyesület.
Oktatás
[szerkesztés]A településen az oriovaci elemi iskola négy osztályos alsó tagozatos területi iskolája működik.
Sport
[szerkesztés]- NK „Slavonac” labdarúgóklub
- KKK „Oriolik” kajak-kenu klub
- ŠRU „Pljoska” és ŠRU „Šaran” sporthorgászegyesületek.
Egyesületek
[szerkesztés]- A település önkéntes tűzoltó egyesületét 1930-ban alapították.
- Az „Orljava” vadásztárság területe 5800 hektárra terjed ki, melyből 5273 hektár esik Oriovac község területére.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ a b Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-1716.
- ↑ a b c d e f g h i j Andrija Zidrum: Počeci naselja i stanovništvo brodskog i gradiškog kraja 1698-1991. Slavonski Brod, 2001.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum.... 327. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum Buda, 1829. 160. o.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-1682.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-1280.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: P-6224.
Források
[szerkesztés]- A község hivatalos oldala (horvátul)
- Andrija Zirdum: Počeci naselja i stanovništvo brodskog i gradiškog kraja 1698-1991. Slavonski Brod, 2001. (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe
További információk
[szerkesztés]- A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. november 3-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
