Seoce (Újkapela)
| Seoce | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Bród-Szávamente |
| Község | Újkapela |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 35410 |
| Körzethívószám | (+385) 35 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 219 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 98 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 10′ 23″, k. h. 17° 38′ 42″45.173000°N 17.645000°EKoordináták: é. sz. 45° 10′ 23″, k. h. 17° 38′ 42″45.173000°N 17.645000°E | |
 | |
Seoce falu Horvátországban, Bród-Szávamente megyében. Közigazgatásilag Újkapelához tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Bródtól légvonalban 28, közúton 33 km-re nyugatra, Pozsegától légvonalban 17, közúton 23 km-re délre, községközpontjától 2 km-re délre, Nyugat-Szlavóniában, a Szávamenti-síkságon, az A3-as (Bregana-Lipovac) autópálya és a Száva között fekszik.
Története
[szerkesztés]A település középkori létezésének nincs nyoma. 1698-ban a kamarai összeírásban sem szerepel a török uralom alól felszabadított szlavóniai települések között.[2] Ezek alapján valószínűleg a 18. század elején telepítették be a közeli határ őrzésére katolikus horvátokkal. 1730-ban 16 háza és egy Szent Pál kápolnája volt. 1746-ban a faluban 35 ház és a kápolna körül temető volt, ahová a szomszédos Batrina lakói is temetkeztek. 1758-ban már egy fából épített Szent Rókus kápolnát is említenek itt. 1760-ban 33 házat, 68 családot és 402 lakost számláltak. 1769-ben 33 háza, 76 családja és 445 lakosa volt.[3]
Az első katonai felmérés térképén „Seocze” néven található. A gradiskai ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Szeocze” néven szerepel.[4] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Szeocze” néven 80 házzal, 426 katolikus vallású lakossal találjuk.[5] A katonai közigazgatás megszüntetése után 1871-ben Pozsega vármegyéhez csatolták. A 20. század elején a horvát Hegyvidékről, Likából és Zagorjéről újabb horvát családok települtek be.[3]
A településnek 1857-ben 441, 1910-ben 501 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 99%-a horvát anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Újgradiskai járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A település 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 98%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben 284 lakosa volt.
Lakossága
[szerkesztés]| Lakosság változása[6][7] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 441 | 424 | 368 | 397 | 440 | 501 | 482 | 533 | 621 | 633 | 670 | 531 | 478 | 426 | 375 | 284 |
Nevezetességei
[szerkesztés]Szent Rókus tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1916-ban épült.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Ive Mazuran: Popis naselja i stanovistva u Slavonii 1698. godine. - Szlavónia 1698-as összeírása
- ↑ a b Andrija Zirdum: Počeci naselja i stanovništvo brodskog i gradiškog kraja 1698-1991. Slavonski Brod, 2001.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum.... 643. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum Buda, 1829. 162. o.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források
[szerkesztés]- A község hivatalos oldala (horvátul)
- Andrija Zirdum: Počeci naselja i stanovništvo brodskog i gradiškog kraja 1698-1991. Slavonski Brod, 2001. (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe
- Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010. Archiválva 2020. szeptember 25-i dátummal a Wayback Machine-ben ISBN 978-953-7442-07-1 (horvátul)
További információk
[szerkesztés]- A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. november 3-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
