Mačkovac (Vrbje)
| Mačkovac | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Bród-Szávamente |
| Község | Vrbje |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 35423 |
| Körzethívószám | (+385) 35 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 205 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 89 m |
| Terület | 3,40 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 09′ 07″, k. h. 17° 19′ 55″45.152000°N 17.332000°EKoordináták: é. sz. 45° 09′ 07″, k. h. 17° 19′ 55″45.152000°N 17.332000°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Mačkovac falu Horvátországban, Bród-Szávamente megyében. Közigazgatásilag Vrbjéhez tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Bródtól légvonalban 52, közúton 71 km-re nyugatra, Pozsegától légvonalban 33, közúton 46 km-re délnyugatra, községközpontjától légvonalban 7, közúton 13 km-re délnyugatra, Nyugat-Szlavóniában, a Száva bal partján fekszik.
Története
[szerkesztés]A régészeti leletek tanúsága szerint területén már az őskorban is éltek emberek. Már 1880-ban bronzkori maradványokat, köztük fibulákat, karkötőket és más bronz ékszereket, valamint bronz fegyvereket találtak a határában. A leletek többsége a zágrábi régészeti múzeumba került. 1985-ben a Crišnjevi határrészen Slavko Josipović szántóföldjén szántás közben bronz tárgyakat fordított ki az eke. A tárgyak az újgradiskai városi múzeumba kerültek. A leletek az urnamezős kultúra késői időszakához tartoztak és a szávamenti fémművesség fejlettségéről tanúskodnak.
Mačkovac neve a korai forrásokban nem szerepel. A török bécsi hadjárata (1683) alatt Boszniából érkezett néhány katolikus horvát család települt itt le. [2] A térség 1691-ben szabadult fel a török uralom alól. 1698-ban a kamarai összeírásban „Markovacz” néven Szivicza hajdútelepülés szomszédjaként elhagyatott helyként szerepel a török uralom alól felszabadított szlavóniai települések között. [3] A török kiűzése után az új határ a Száva folyó lett. A 18. század elején a határ őrzésére katolikus horvátokat telepítettek ide. Lakói határőrszolgálatuk fejében földet kaptak és mentesültek az adófizetés alól. Békeidőben mezőgazdasággal, állattartással, fafeldolgozással foglalkoztak. 1730-ban a faluban már 32 ház állt, a lakosság pedig katolikus volt. Szent Máté és Mária Magdolna tiszteletére szentelt kápolnája volt. Körülötte feküdt a falu temetője. 1746-ban 16 házában 106 katolikus lakos élt. 1760-ban 40 házában 69 család élt 369 fővel. Az 1758. évi egyházlátogatás újra említi a Szent Máté és Mária Magdolna kápolnát megjegyezve, hogy fagerendákból építették. Szent Máté, Szent Mária Magdolna és Szent Katalin képei voltak láthatók benne. 1760-ban 46 ház állt a faluban 81 családdal és 466 katolikus lakossal. Plébániáját 1789-ben alapították. [2]
Az első katonai felmérés térképén „Machkovecz” néven található. A gradiskai ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Machkovacz” néven szerepel. [4] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Machkovacz” néven 120 házzal, 609 katolikus vallású lakossal találjuk. [5] A katonai közigazgatás megszüntetése után 1871-ben Pozsega vármegyéhez csatolták.
A falunak 1857-ben 621, 1910-ben 607 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 99%-a horvát anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Újgradiskai járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A település 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 97%-a horvát nemzetiségű volt. A délszláv háború idején 1991 őszén a szerb erők több tüzérségi támadást intéztek a falu ellen. Lőtték a házakat, a templomot és a plébániát. Néhányan átúszva a hideg Száván behatoltak a faluba. Néhány házat kiraboltak és felgyújtottak és behatoltak a templomba is. 2011-ben 289 lakosa volt, akik mezőgazdasággal, állattartással foglalkoztak.
Lakossága
[szerkesztés]| Lakosság változása[6][7] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 621 | 654 | 591 | 553 | 535 | 607 | 591 | 622 | 649 | 663 | 648 | 560 | 469 | 446 | 374 | 289 |
(1971-ig Savski Bok lakosságával együtt.)
Nevezetességei
[szerkesztés]Szent Máté apostol tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma 1860-ban épült. Elődje a már 1730-ban említett, Szent Máté és Mária Magdolna tiszteletére szentelt templom volt, mely még fagerendákból épült. A délszláv háború idején 1991 őszén a jugoszláv néphadsereg és a szerb felkelők súlyosan megrongálták. Betörtek a templomba és az egyik falba késsel feliratot véstek. Meggyújtották az oltárt is remélve, hogy az épület leég, de csak az oltár egy kis része égett meg mert a lángokat időben eloltották. Szeptember 19-ről 20-ra virradó éjszaka a Száva túloldaláról tankokkal lőtték szét a templom tornyát. A háború után a templomot újjáépítették.
Sport
[szerkesztés]NK Sava Mačkovac labdarúgóklub.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ a b Andrija Zidrum: Počeci naselja i stanovništvo brodskog i gradiškog kraja 1698-1991. Slavonski Brod, 2001.
- ↑ Ive Mazuran: Popis naselja i stanovistva u Slavonii 1698. godine. - Szlavónia 1698-as összeírása. 247. o.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum.... 395. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum Buda, 1829. 161. o.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források
[szerkesztés]- Vrbje község hivatalos oldala (horvátul)
- Andrija Zidrum: Počeci naselja i stanovništvo brodskog i gradiškog kraja 1698-1991. Slavonski Brod, 2001. (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe
- Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010. Archiválva 2020. szeptember 25-i dátummal a Wayback Machine-ben ISBN 978-953-7442-07-1 (horvátul)
További információk
[szerkesztés]- A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. november 3-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- Evica Kraljić: Pokošeni cvjetovi Nova Gradiška, 2000. (horvátul) (A háború alatt és közvetlenül azt követő években végbement igaz történetek gyűjteménye.)
