Podversa
| Podversa (Podvrško) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Bród-Szávamente |
| Község | Csernek |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 35404 |
| Körzethívószám | (+385) 34 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 230 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 310 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 21′ 47″, k. h. 17° 25′ 23″45.363000°N 17.423000°EKoordináták: é. sz. 45° 21′ 47″, k. h. 17° 25′ 23″45.363000°N 17.423000°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Podversa témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Podversa (horvátul: Podvrško) falu Horvátországban, Bród-Szávamente megyében. Közigazgatásilag Csernekhez tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Bródtól légvonalban 51, közúton 68 km-re északnyugatra, Pozsegától légvonalban 20, közúton 27 km-re nyugatra, községközpontjától 9 km-re északkeletre, a Psunj-hegység egyik csúcsa alatt, a Grabar-patak völgyében fekszik.
Története
[szerkesztés]A régészeti leletek alapján területe már az ókorban lakott volt. Ezt bizonyítja az a római áldozati oltár, melyet a falu melletti Rada nevű magaslaton talált egy Petar Matošević nevű helyi ember. Az oltár felirata „SOLI DIVINO” és jelenleg a cserneki ferences kolostorban őrzik. A felirat piros színnel szerepelt a kövön, ami a 3. és 4. század stílusát tükrözi.
Podversa neve még birtokként „Podwrs” alakban bukkan fel először a pozsegai káptalan 1264-ben kelt, a Miklós Dezizlav fia és Mátyás Zavid testvére közti birtokcseréről szóló bizonyságlevelében.[2] 1380-ban „Felső-Poduers”, 1403-ban „Podwarsa, Poduorsya” néven találjuk a korabeli okiratokban. 1413-ban az itteni kúriát („curia Podvarsa”) Tamási (Thomassi) János vásárolta meg. További története szorosan összefonódott a mellette nyugatra emelt vár történetével. Podversa várát 1423-ban említik először „Castrum Podwersa” alakban. Ezután „Podwers, Podwersia, Podwersya, Poduorsa, Podwarsa, Podwersauara” formában szerepel a korabeli oklevelekben.
1423-ban Tamási László és testvére Henrik, utód nélküli haláluk esetére ezt a birtokukat is vérrokonuknak, serkei Lorántfi Györgyre és utódaira hagyták. Ennek ellenére 1443-ban Héderváry Lőrinc budai káptalant és Imre nevű fiát vezették a birtok tulajdonjogába, ami ellen még 1453-ban is tiltakoztak a serkei Lorántfyak, akik ugyancsak igényt tartottak a Tamásiak örökségére. 1464-ben, 1500-ban és 1506-ban is a Héderváry család birtokaként említik. 1521-ben Héderváry Ferenc elzálogosította Keglevich Péternek, de Nándorfehérvár elvesztésében való vétkessége miatt a király elvette tőle és Mersich Simeonnak adta. [3] Ennek ellenére ténylegesen 1525-ig a Héderváryak birtokolták. A vár alatti falut 1446-ban „Felsew Podwers, Also Podwersa” alakban két részből álló településként említik, melynek valószínűleg birtokmegosztás volt az oka. 1506-ban már „Opidum Podwersa” néven mezőváros. Szent Jakabnak szentelt kápolnája 1403-ban már a Jakobovacnak nevezett helyen állt. Bizonyos, hogy a településnek volt plébániatemploma is, mely a rudinai Szent Mihály apátság vonzáskörzetébe tartozott. A várat török 1536-ban foglalta el és őrséget helyezett el benne. A török kiűzése után elhagyatva állt, anyagát a környező falvak népe házépítéshez hordta szét.
A térség 1691-ben szabadult fel végleg a török uralom alól. 1765-ben az egyházlátogatás már említi Szent Simon és Júdás apostolok tiszteletére szentelt, fából épített kápolnáját. Az első katonai felmérés térképén „Dorf Podverski” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Podverssko” néven szerepel. [4] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Podversko” néven 80 házzal, 652 katolikus vallású lakossal találjuk. [5]
1857-ben 574, 1910-ben 775 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint két magyar kivételével teljes lakossága horvát anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Újgradiskai járásának része volt. Iskolája 1908-ban nyílt meg. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 94%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 294 lakosa volt, akik főként mezőgazdaságból, szőlőtermesztésből, állattartásból éltek. Egy vegyesbolt és egy kis fűrésztelep található itt. A falu kiemelt állami támogatást kap. Búcsúünnepét október 28. Szent Simon ünnepe utáni vasárnap tartja.
Lakossága
[szerkesztés]| Lakosság változása[6][7] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 574 | 651 | 621 | 710 | 742 | 775 | 703 | 705 | 666 | 682 | 652 | 511 | 461 | 402 | 357 | 294 |
Nevezetességei
[szerkesztés]A vár maradványai a falu temetőjétől északra, az út túloldalán, egy észak-dél irányú hegyhát közepén, egy szilváskertben találhatók. Alaprajza téglalap alakú. Gjuro Szabo szerint egykor minden sarkán hengeres torony állt, de ebből mára csak a délkeleti torony romjai láthatók. Az egykori falak helyén csak sáncszerű kiemelkedések találhatók, rajtuk kívül az egykori épületeknek nyoma sem maradt. A vártól délre fekvő temető területén középkori eredetű cseréptöredékeket és csontokat találtak.
Szent Simon tiszteletére szentelt római katolikus kápolnájának elődje egy először 1765-ben említett fakápolna volt. Ennek alapjaira építették a mai kápolnát, melyet 2008. október 8-án szenteltek fel.
A Roda nevű hegyen a honvédő háború hőseinek emlékére magas keresztet emeltek.
A falu festői környezete, az erdő, a túrázási és vadászati lehetőségek vonzzák a turistákat.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Árpádkori új okmánytár VIII. 113.
- ↑ Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Pozsega vármegye.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum.... 518. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum Buda, 1829. 28. o.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források
[szerkesztés]- A község hivatalos oldala (horvátul)
- Varak.hu:Csernik-Podversa
- Varak.elte.hu: Branko Nadilo: Várak a Pszunj és a Pozsegai hegység déli lejtőin. (Megjelent a Građevinar horvát építészeti folyóirat 2004. évi 12. számában, fordította Szatanek József)[halott link]
- Az első katonai felmérés térképe
- Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Pozsega vármegye.
- Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010. Archiválva 2020. szeptember 25-i dátummal a Wayback Machine-ben ISBN 978-953-7442-07-1 (horvátul)
- Kristina Rupert: Topografija Požeške županije do 1526. godine – diplomamunka (horvátul)
- A község kulturális emlékei (horvátul)
További információk
[szerkesztés]- A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. november 3-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
