Trnjani (Garcsin)
| Trnjani | |
.jpg) | |
| A Szent Márk plébániatemplom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Bród-Szávamente |
| Község | Garcsin |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 35211 |
| Körzethívószám | (+385) 35 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 697 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 97 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 11′ 11″, k. h. 18° 09′ 02″45.186426°N 18.150661°EKoordináták: é. sz. 45° 11′ 11″, k. h. 18° 09′ 02″45.186426°N 18.150661°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Trnjani témájú médiaállományokat. | |
Trnjani falu Horvátországban, Bród-Szávamente megyében. Közigazgatásilag Garcsinhoz tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Bród központjától 11 km-re északkeletre, községközpontjától 2 km-re nyugatra, Szlavónia középső részén, a Dilj-hegység déli lejtői alatt, a Szávamenti-síkság szélén, a Brezna-patak partján fekszik.
Története
[szerkesztés]A mai település területén a 18. században még négy település osztozott: Tominkut, Hrpaće, Trnjani és Glavica. Trnjanit a középkorban nem említik, de fekvése és talajának minősége alapján lakott területnek kellett lennie. Dolnja Dolac és Trnjani között feküdt Tominkut település, melyet az 1781-es kataszteri térkép Tominačko selište néven jelez. Glavica valószínűleg valahol a Božurac-hegy körül feküdt, Hrpaće pedig Donja Vrba felé esett, arra a helyre, melyet 1746-ban „aliter Vrba” névvel jeleznek. Tominkut, mely mára már Trnjani részét képezi a középkorban a diakovári püspökség birtoka volt. Akkoriban a falu feletti dombon egy kisebb erődítmény is állt, mely a Bródról Diakovárra vezető utat ellenőrizte. A térséget 1536-ban szállta meg a török. A lakosság a mai Magyarország területére menekült, helyükre pedig Boszniából pravoszláv vlacok települtek be. Amikor 1687-ben a török kivonult Bród vidékéről a faluban a pravoszláv lakosság egy része ottmaradt, majd melléjük Boszniából a török uralom alatt maradt területekről katolikus horvát lakosság települt be.[2]
Tominkut a fenti települések közül egyedüliként 1698-ban „Tominkutt” néven hajdútelepülésként szerepel a török uralom alól felszabadított szlavóniai települések kamarai összeírásában.[3] 1730-ban a mai Trnjani területe a vrhovaci plébániához tartozott és három falu állt a helyén: Trnjani 8 katolikus házzal és a Havas Boldogasszony kápolnával, Tominkut 8 házzal és Glavica 6 házzal és a Szent Bernát kápolnával. Az 1746-os vizitáció jelentése szerint Trnajinak 6 háza volt a már említett kápolnával, Tominkuton 9 ház, Glavicán pedig 5 ház állt a Szent István kápolnával. Az 1758-as vizitáció csak Tominkuton és Glavicán említ kápolnát, Trnjanin nem. 1760-ban már említik Hrpaće települést is 4 házzal, 3 családdal, 28 katolikus lakossal. Glavica 7 házzal, 8 családdal és 49 katolikus lakossal szerepel. Trnjanin 6 ház állt 3 családdal és 33 katolikus lakossal, Tominkuton pedig 16 ház volt 18 családdal és 104 katolikus lakossal. 1770 körül a másik három település lakossága is a Bródról Diakovárra menő főút mellé, a mai Trnjanira költözött, így létrejött a mai, egységes település.[2] 1828-ban felépítették a Szent Márk templomot, 1833-ban pedig a plébánia székhelyét is ide helyezték át Verhovináról.
Az első katonai felmérés térképén „Ternjane” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Ternjane” néven szerepel.[4] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Ternyane” néven 68 házzal, 149 katolikus és 198 ortodox vallású lakossal találjuk.[5] A katonai közigazgatás megszüntetése után 1871-ben Pozsega vármegyéhez csatolták. Az Osztrák-Magyar Monarchia idejében jelentős számú német lakosság települt ide, akik később nagy szerepet játszottak a falu fejlődésében. A második világháború idején a partizánok űzték el őket.
A településnek 1857-ben 355, 1910-ben 750 lakosa volt. Pozsega vármegye Bródi járásának része volt. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 46%-a szerb, 22%-a horvát, 21%-a német, 4%-a magyar anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1943-ban 35 német családnak kellett elhagyni a falut. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 45%-a szerb, 44%-a horvát, 7%-a jugoszláv nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 786 lakosa volt.
Lakossága
[szerkesztés]| Lakosság változása[6][7] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 355 | 378 | 441 | 578 | 622 | 750 | 620 | 665 | 641 | 691 | 694 | 659 | 708 | 724 | 857 | 786 |
.jpg)
Nevezetességei
[szerkesztés]- Szent Márk evangélista tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemplomát 1828-ban építették. A plébániához Zadubravlje, Klokočevik, Verhovina és Šušnjevci települések tartoznak.
- A faluban egy pravoszláv templom is állt, melyet 1945-ben építettek. A bródi parókiához tartozott és a délszláv háború során a horvátok rombolták le.
Kultúra
[szerkesztés]A KUD Lovor Trnjani kulturális és művészeti egyesületet 1928-ban „Sokol” néven alapították. Célja a fiatalok sport és kulturális programjainak szervezése volt. Az egyesület ebben a formában 1945-ig működött, amikor felvette Mićo Vitas nevét. Táncos, zenés műsorukkal az egész akkori ország területén felléptek, de több helyen jártak külföldön is. Működése 1991-ben a háború miatt megszakadt, majd 2003-ban már Lovor néven folytatta működését. Ápolja a falu hagyományait és képviseli a helyi népművészetet a környékbeli fesztiválokon. Etno műhelye a fiatalokat a kézimunkák és a népviselet készítésére oktatja. A falu tamburazenekara mintegy 20 főből áll.
Oktatás
[szerkesztés]A településen a garcsini „Vjekoslav Klaić” elemi iskola négyosztályos területi iskolája működik.
Sport
[szerkesztés]Az NK Slaven Trnjani labdarúgóklubot 1928-ban alapították. A megyei 2. ligában szerepel.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ a b Andrija Zirdum: Počeci naselja i stanovništvo brodskog i gradiškog kraja 1698-1991. Slavonski Brod, 2001.
- ↑ Ive Mazuran: Popis naselja i stanovistva u Slavonii 1698. godine. - Szlavónia 1698-as összeírása 138. oldal.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum.... 678. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum Buda, 1829. 146. o.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ https://www.dzs.hr/Eng/censuses/census2011/results/htm/e01_01_01/E01_01_01.html
Források
[szerkesztés]- A község honlapja[halott link] (horvátul)
- Andrija Zirdum: Počeci naselja i stanovništvo brodskog i gradiškog kraja 1698-1991. Slavonski Brod, 2001. (horvátul)
- A község kulturális emlékei (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe
További információk
[szerkesztés]- A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. november 3-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- Bród turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- A község információs portálja Archiválva 2019. december 4-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- Az elemi iskola honlapja (horvátul)
