Giletinci
| Giletinci | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Bród-Szávamente |
| Község | Csernek |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 35404 |
| Körzethívószám | (+385) 34 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 189 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 230 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 18′ 25″, k. h. 17° 21′ 54″45.307000°N 17.365000°EKoordináták: é. sz. 45° 18′ 25″, k. h. 17° 21′ 54″45.307000°N 17.365000°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Giletinci falu Horvátországban, Bród-Szávamente megyében. Közigazgatásilag Csernekhez tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Bródtól légvonalban 53, közúton 62 km-re északnyugatra, Pozsegától légvonalban 24, közúton 31 km-re nyugatra, községközpontjától 3 km-re északnyugatra, a Psunj-hegység lejtőin, a Lučica-patak partján fekszik.
Története
[szerkesztés]Első említésekor 1396-ban még Tarnóca volt a neve és az azonos nevű patak mentén feküdt. („Fluvius et poss. Tarnocha.”) Giletinc néven 1455-ben tűnik fel először. 1488-ban mindkét nevén szerepel („Alpes supra possessionem Gylethyncz al. nom Tharnowcza”).[2] Nevét birtokosáról, az 1290-ből ismert Gilet pozsegai ispánról kapta. 1540-ben felgyújtotta a török, mivel akkori birtokosa giletinci Osztrozsics Miklós valamivel tovább megtartotta a Psunj-hegység alatti várait és birtokait. Amikor 1602-ben és 1604-ben keresztény sereg tört be a cserneki szandzsákba keresztény lakossága Körös megyébe költözött.
A török kiűzése után a 18. század elején főként Boszniából pravoszláv vlachok és katolikus horvátok települtek ide. A Psunj lejtőin szétszórtan fekvő Šagovina, Giletinci és Šumetlica falvaknak közös temetőjük volt. Istentiszteletre a Csernek határában álló Szent Lérárd templomba, később Csernekre jártak. A giletinci Szent Máté kápolnát 1765-ben említik először. Az első katonai felmérés térképén „Dorf Giletincze” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Gilletinczy” néven szerepel.[3]
Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Geletincze” néven 48 házzal, 214 katolikus és 180 ortodox vallású lakossal találjuk.[4]
1857-ben 158, 1910-ben 279 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 97%-a horvát anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Újgradiskai járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 98%-a horvát nemzetiségű volt. 1991 szeptemberében és októberében harcok dúltak itt a jugoszláv hadsereg és a szerb szabadcsapatok, valamint a horvát erők között. A falu végül horvát kézen maradt, de házai súlyosan megrongálódtak. A háborús károk helyrehozatalára és a gazdaság fejlesztésére kiemelt állami támogatást kap. 2011-ben a településnek 268 lakosa volt. Az egykori iskola helyén közösségi házat építettek. A helyi gazdaság alapja a mezőgazdaság, a szőlőtermesztés és az állattartás.
Lakossága
[szerkesztés]| Lakosság változása[5][6] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 158 | 190 | 173 | 220 | 241 | 279 | 277 | 326 | 363 | 333 | 336 | 314 | 310 | 289 | 297 | 268 |
Nevezetességei
[szerkesztés]Szent Máté apostol és evangélista tiszteletére szentelt római katolikus kápolnáját 1922-ben építették a 18. századi fakápolna helyén, melyet már 1765-ben említenek. A délszláv háború idején 1991-ben a szerb erők lerombolták, 1993-ban a helyiek újjáépítették.
A falu közvetlen közelében található a Bačica-víztározó. Környéke kedvelt kirándulóhely védett növény- és állatvilággal.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Pozsega vármegye.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum.... 201. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum Buda, 1829. 26. o.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források
[szerkesztés]- A község hivatalos oldala (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe
- Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Pozsega vármegye.
- Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010. Archiválva 2020. szeptember 25-i dátummal a Wayback Machine-ben ISBN 978-953-7442-07-1 (horvátul)
- Kristina Rupert: Topografija Požeške županije do 1526. godine – diplomamunka (horvátul)
További információk
[szerkesztés]- A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. november 3-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
