Maglenča
| Maglenča | |
 | |
| Maglenča látképe | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Belovár-Bilogora |
| Község | Veliko Trojstvo |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 43226 |
| Körzethívószám | (+385) 43 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 280 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 145 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 55′ 07″, k. h. 16° 55′ 58″45.918700°N 16.932700°EKoordináták: é. sz. 45° 55′ 07″, k. h. 16° 55′ 58″45.918700°N 16.932700°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Maglenča témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Maglenča falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Veliko Trojstvo községhez tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Belovártól légvonalban 7, közúton 9 km-re északkeletre, községközpontjától 2 km-re délre, a Bilo-hegység nyugati lejtőin, a Cernaja-patak partján fekszik.
Története
[szerkesztés]A település már a középkorban egyházas hely volt. Szentháromság plébániáját 1334-ben „ecclesia sancte trinitatis” néven említik. 1479-ben templomának említésekor „Myglecz” néven szerepel. 1501-ben „Meglech” alakban említik Valentin nevű plébánosával együtt.[2] A térséget 16. század végén szállták meg a törökök. A török megszállás teljesen megváltoztatta az itteni táj képét. A lakosság legnagyobb része az ország biztonságosabb részeire menekült, másokat rabságba hurcoltak. Ezután ez a vidék több évtizedre lakatlanná vált.
A mai falu akkor keletkezett, amikor a török uralom után a 17. századtól a területre folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. A település 1774-ben, az első katonai felmérés térképén „Dorf Maglenicha” néven szerepelt. A falu a katonai közigazgatás idején a szentgyörgyi ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Maglencha” néven található.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Maglencha” néven 22 házzal, 124 katolikus vallású lakossal szerepelt.[4]
A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvátország részeként, Belovár-Kőrös vármegye Belovári járásának része volt. 1857-ben 135, 1910-ben 314 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 70%-a horvát, 22%-a magyar, 8%-a szerb anyanyelvű volt. 1918-ban az új Szlovén–Horvát–Szerb Állam, majd később a Jugoszláv Királyság része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A háború után a fiatalok elvándorlása miatt lakossága folyamatosan csökkent. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 94%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 316 lakosa volt.
Lakossága
[szerkesztés]| Lakosság változása[5][6] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 135 | 129 | 131 | 145 | 184 | 314 | 363 | 513 | 514 | 563 | 550 | 450 | 417 | 375 | 362 | 316 |
Nevezetességei
[szerkesztés]Szent Flórián tiszteletére szentelt régi római katolikus kápolnáját 1893-ban említik először. 1971-ben újat építettek helyette, melyet utoljára 1997-ben újítottak fel.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Josip Buturac: Popis srednjovjekovnih župa zagrebačbe županije 1334. i 1501. godine (horvátul)
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum ... 397. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 188. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források
[szerkesztés]További információk
[szerkesztés]- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)
