Veliki Bastaji
| Veliki Bastaji | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Belovár-Bilogora |
| Község | Đulovac |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 43531 |
| Körzethívószám | (+385) 43 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 532 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 175 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 38′ 42″, k. h. 17° 19′ 31″45.645100°N 17.325400°EKoordináták: é. sz. 45° 38′ 42″, k. h. 17° 19′ 31″45.645100°N 17.325400°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Veliki Bastaji falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Đulovachoz tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Belovártól légvonalban 46, közúton 54 km-re délkeletre, Daruvár központjától légvonalban 9, közúton 12 km-re északkeletre, községközpontjától légvonalban 8, közúton 9 km-re nyugatra, Nyugat-Szlavóniában, a Papuk-hegység nyugati lejtőin, a Krivaja és Cjepelaka-patakok közén fekszik.
Története
[szerkesztés]Határában a falutól délre állt a középkorban Szaplonca vára. A vár a 14. század elején a Szaplonczay család őseié, a Tibold nembeli Kozma fia Zerjéé, majd rokonaié, akiktől 1332-ben a király elvette. 1351-ben Nagy Lajos Poháros Péternek adta. 1408-ban újra a koronára szállt, ezután Cillei Borbála királynéé, majd a Garaiaké. Kihalásuk után az alsólendvai Bánffy család birtokába került az erősség.1542-ben foglalták el a várat és a környéket a törökök, akik egy kifejezetten gonosz török agát helyeztek el a várban. A törökök tevékenysége miatt a környék lakossága eltűnt. Ezért a törökök Boszniából pravoszláv vlachokat (rácokat) hurcoltak ide. A vár török helyőrsége 40 katonából állt. A török hódítókat 1688-ban űzték ki a környékről. Ezután a várat többé nem használták, egy 1702-es összeírás szerint már teljesen elromosodott, a falai csupaszok, a nagy torony tetőzet nélküli.
A vár közelében a középkorban két település is állt: Felső- és Alsó-Szaplonca. Mindkettőt a török pusztította el 1542-ben. Alsó-Szaplonca középkori plébániáját 1334-ben említik először a Zágrábi egyházmegye tizedjegyzékében „Item beate virgmis de Soploncha” alakban.[2] Ezután még 1441-ben, 1446-ban és 1495-ben is szerepel oklevelekben. A plébánia kegyura 1439-ben Gara László volt, aki által odahelyezett István nevű plebánost János kaproncai vikárius nem volt hajlandó megerősíteni tisztségében. Ezért a plébános a Szentszékhez fordult. 1501-ben még megemlítik Alsószaplonca plébánosát és káplánját is („Dominus plebanus de inferiori Soploncza. Habet I capellamum. Stephanus capellanus de eadem”).[2] Felső-Szaplonca Szent Mihály plébániáját ugyancsak 1334-ben említi a tizedjegyzék „Item sancti Mychaelis de eadem” néven. Ez a plébánia 1367-ben, 1491-ben, 1495-ben, 1507-ben, 1513-ban, 1517-ben is szerepel oklevelekben. 1501-ben plébánosát és káplánját is említik („Simon alter capellanus de superiori Soploncza. Donrinicus plebanus de superiori Soploncza”).[2] Felső-Szaplonca jelentős város (oppidum) és uradalmi központ volt vásártartási joggal.[2]
A térség a 17. század végén szabadult fel a török uralom alól. A kihalt területre a parlagon heverő földek megművelése és a határvédelem céljából a 18. század első felében Bosznia területéről telepítettek be új, szerb anyanyelvű lakosságot. Az első katonai felmérés térképén „Dorf Bastaja” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Basztazy Gornyi vel. Veliki” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Basztazi Gorni v. Veliki” néven 68 házzal és 399 ortodox vallású lakossal találjuk.[4]
1857-ben 486, 1910-ben 1.217 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 64%-a szerb, 15%-a magyar, 11%-a német, 5%-a horvát anyanyelvű volt. A Magyar Királyságon belül Horvát–Szlavónország részeként, Pozsega vármegye Daruvári járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, háború után a település a szocialista Jugoszláviához tartozott. A település 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 79%-a szerb, 11%-a horvát nemzetiségű volt. A délszláv háború során kezdettől fogva szerb ellenőrzés alatt állt, 1991. november 14-én az Otkos-10 hadművelet során foglalták el a horvát Nemzeti Gárda alakulatai. 2011-ben 502 lakosa volt.
Lakossága
[szerkesztés]| Lakosság változása[5][6] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 486 | 574 | 579 | 920 | 1.087 | 1.217 | 1.168 | 1.245 | 704 | 765 | 704 | 663 | 530 | 424 | 538 | 502 |
Nevezetességei
[szerkesztés]- Határában, a településtől délre egy észak-dél irányú, kiugró hegyormon állnak Szaplonca (Stupčanica) várának romjai.[7] A várat délről, a magasabban fekvő környezetétől egy széles és mély várárok választotta el. Az árok védelmét az északi oldalán felépített védőfallal erősítették meg. A déli oldalon állt a vár legrégibb és legerősebb épülete a máig tekintélyes magasságban fennmaradt öregtorony is. A mögötte kialakított platón állt a várpalota és a vár gazdasági épületei. A várat északról két torony és a köztük húzódó fal védte. Az öregtorony és a déli fal ma is tekintélyes magasságban állnak, a vár többi részén csak falcsonkok maradtak.
- Szent György tiszteletére szentelt temploma[8] egyhajós, későbarokk boltíves épület, keskeny, lekerekített szentélyével, a nyugati homlokzat előtt álló harangtornyával. A templomot a 18. században építették. Nyeregtetős épület, melyet bádogtető borít, míg a harangtornyot hagyma alakú toronysisak fedi. Belül értékes berendezés található, amelyek közül kiemelkedik Mojsije Subotić 1785-ből származó rokokó motívumokkal díszített ikonosztáza.
- A falutól délre a „Cijepci” nevű lelőhelyen[9] próba régészeti feltárásokat végeztek, amelyekből kiderült, hogy egy ősi épületegyüttes, valószínűleg egy villa rustica maradványai találhatók itt. A helyszínen nagy mennyiségű építőanyagot, virágdíszekkel festett vakolatot és mozaikdarabokat találtak. A leleteket az 1. és a 4. század közötti időszakra datálták.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ a b c d Josip Buturac: Popis srednjovjekovnih župa zagrebačbe županije 1334. i 1501. godine (horvátul)
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum... 39. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 24. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: ROS-0049-1970.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-5190.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: ROS-0459-1974.
Források
[szerkesztés]- A község hivatalos honlapja (horvátul)
- Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010. Archiválva 2020. szeptember 25-i dátummal a Wayback Machine-ben ISBN 9789537442071 (horvátul)
- Josip Buturac: Popis srednjovjekovnih župa zagrebačbe županije 1334. i 1501. godine (horvátul)
- Varak.hu: Veliki Bastaji - Szaplonca
- Az első katonai felmérés térképe (1763-1787)
További információk
[szerkesztés]- Kempelen Béla: Magyarország nemes családai – Szaplonczay
- Gjuro Szabo: Sredovječni gradovi u Hrvatskoj i Slavoniji Zagreb, 1920.
- Branko Nadilo: Védelmi építmények a Papuk hegység nyugati és északi részén a „Gradevinar” építészeti folyóirat 2005/3, 57. száma.
- Muemlekem.hu: Szaplonca vára
- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)
- Daruvár turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- A község rendezési terve (horvátul)
- Wolfline.eoldal.hu: Horvatországi hadszínterek - Nyugat-Szlavónia Archiválva 2018. szeptember 26-i dátummal a Wayback Machine-ben
