Velika Klisa
| Velika Klisa | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Belovár-Bilogora |
| Község | Đulovac |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 43533 |
| Körzethívószám | (+385) 43 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 0 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 200 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 41′ 36″, k. h. 17° 28′ 39″45.693200°N 17.477500°EKoordináták: é. sz. 45° 41′ 36″, k. h. 17° 28′ 39″45.693200°N 17.477500°E | |
 | |
Velika Klisa falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Đulovachoz tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Belovártól légvonalban 54, közúton 72 km-re délkeletre, Daruvár központjától légvonalban 22, közúton 29 km-re északkeletre, községközpontjától légvonalban 4, közúton 8 km-re északkeletre, Nyugat-Szlavóniában, a Papuk-hegység északi részén, erdős területen fekszik.
Története
[szerkesztés]A térség középkori településeit 1542-ben pusztította el a török és csak a 17. század végén szabadult fel a török uralom alól. A kihalt területre a parlagon heverő földek megművelése és a határvédelem céljából a 18. század első felében Bosznia területéről telepítettek be új, szerb anyanyelvű lakosságot. Az első katonai felmérés térképén „Dorf Klissa” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Klisza” néven szerepel.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Klisza” néven 24 házzal 180 ortodox vallású lakossal találjuk.[3] 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 79%-a szerb, 10%-a magyar, 6%-a horvát anyanyelvű volt. A Magyar Királyságon belül Horvát–Szlavónország részeként, Verőce vármegye Verőcei járásának része volt.
1857-ben 392, 1910-ben 624 lakosa volt. Lakosságának 52%-a magyar, 28%-a német, 14%-a horvát anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a faluba bevonuló usztasák a települést templomával együtt felgyújtották. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, háború után a település a szocialista Jugoszláviához tartozott. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 97%-a szerb nemzetiségű volt, akik a délszláv háború idején menekültek el. Itt csak néhány idős ember maradt. A falunak 2011-ben már nem volt állandó lakossága.
Lakossága
[szerkesztés]| Lakosság változása[4][5] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 392 | 408 | 327 | 474 | 514 | 624 | 509 | 517 | 419 | 358 | 328 | 265 | 190 | 148 | 11 | 0 |
Nevezetességei
[szerkesztés]- Velika Klisa és Levinovac között a Budim nevű határrészen középkori vár maradványai találhatók. Az 500 méter magas Budim-hegy megközelítése Levinovac felől a könnyebb. A hegytetőn el jól felismerhető helyen találhatók azon a csalhatatlan terepalakulatok, melyek egykori várra utalnak. Mindazonáltal ezidáig írásos forrás ezt nem támasztja alá. A hegy keleti lábánál elhagyatott pravoszláv temető található.
- Szent Petka tiszteletére szentelt pravoszláv temploma 1758-ban épült, 1870-ben teljesen megújították. A II. világháborúban az usztasák lerombolták. Stanko Desančić parókus elmondása szerint aki a délszláv háború előtt itt szolgált a templom alapfalai még hosszú ideig láthatók voltak a háború után is. A templom építőanyagát a helyiek a közösségi házhoz és az iskolához hordták el. A kihalt településen ma már nincs aki a templom helyét meg tudná mutatni.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum... 325. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 28. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források
[szerkesztés]- A község hivatalos honlapja (horvátul)
- Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010. Archiválva 2020. szeptember 25-i dátummal a Wayback Machine-ben ISBN 9789537442071 (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe (1763-1787)
További információk
[szerkesztés]- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)
- Daruvár turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- A község rendezési terve (horvátul)
