Blatnica (Štefanje)
| Blatnica | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Belovár-Bilogora |
| Község | Štefanje |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 43246 |
| Körzethívószám | (+385) 44 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 89 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 120 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 50′, k. h. 16° 45′45.833333°N 16.750000°EKoordináták: é. sz. 45° 50′, k. h. 16° 45′45.833333°N 16.750000°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Blatnica falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Štefanjéhez tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Belovártól légvonalban 11, közúton 16 km-re délnyugatra, községközpontjától 4 km-re északkeletre a Belovárt Csázmával összekötő 43-as számú főúttól északra, a Blaticai halastavak déli oldalán fekszik.
Története
[szerkesztés]A falu a török kiűzése után a 17. században keletkezett, amikor részben katolikus horvát, részben ortodox szerb lakossággal telepítették be. 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Blatnicza” néven szerepel. A Horvát határőrvidék részeként a Kőrösi ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Blatnicza” a neve.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében ugyancsak „Blatnicza” néven 44 házzal, 162 katolikus és 60 ortodox vallású lakossal találjuk.[3] A település 1809 és 1813 között francia uralom alatt állt.
A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvátország része, Belovár-Kőrös vármegye Belovári járásának része lett. A településnek 1857-ben 266, 1910-ben 352 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A háború után a fiatalok elvándorlása miatt lakossága folyamatosan csökkent. A század közepén határában, a Česma folyó mocsaras területén alakították ki a Blatnicai tórendszert. A falu 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 86%-a horvát, 11%-a szerb nemzetiségű volt. A délszláv háború idején mindvégig horvát kézen maradt. 2011-ben 130 lakosa volt, akik főként mezőgazdaságból éltek.
Lakossága
[szerkesztés]| Lakosság változása[4][5] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 266 | 279 | 266 | 341 | 339 | 352 | 370 | 306 | 321 | 313 | 284 | 236 | 196 | 151 | 148 | 130 |
Nevezetességei
[szerkesztés]A falu északi határát a Blatnicai horgásztavak borítják. A 20. század közepéig ezen a helyen a Česma-folyó mellékének mocsaras területe volt, amit szabályoztak és környékét kiszárították kialakítva a mai tavakat. Ma a terület a közeli Sišćani tórendszerrel együtt a Natura 2000 európai ökológiai hálózat része, több mint száz madárfaj élőhelye.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum ... 62. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 148. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források
[szerkesztés]További információk
[szerkesztés]- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)
