Veliko Vukovje
| Veliko Vukovje | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Belovár-Bilogora |
| Község | Gerzence |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 43282 |
| Körzethívószám | (+385) 44 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 187 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 140 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 31′ 11″, k. h. 16° 53′ 12″45.519700°N 16.886700°EKoordináták: é. sz. 45° 31′ 11″, k. h. 16° 53′ 12″45.519700°N 16.886700°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Veliko Vukovje témájú médiaállományokat. | |
Veliko Vukovje falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Gerzencéhez tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Belovártól légvonalban 42, közúton 53 km-re délre, községközpontjától 9 km-re délnyugatra, a Monoszlói-hegység keleti lejtőin, Rogoža és Malo Vukovje között fekszik.
Története
[szerkesztés]Podograde és Crkveno Polje nevű határrészei arra engednek következtetni, hogy itt már a török uralom előtt is lakott település volt. A térséget a 16. század közepén szállta meg a török. A lakosság legnagyobb része az ország biztonságosabb részeire menekült, másokat rabságba hurcoltak. Ezután ez a vidék mintegy száz évre lakatlanná vált. A török uralom után a területre a 17. századtól folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. 1774-ben az első katonai felmérés térképén a falu „Dorf Vukovie” néven szerepel. A Horvát határőrvidék részeként a Kőrösi ezredhez tartozott.
Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Vukovje” néven találjuk.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében ugyancsak „Vukovje” néven 146 házzal, 133 katolikus és 690 ortodox vallású lakossal találjuk.[3]
A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvátország része, Belovár-Kőrös vármegye Garesnicai járásának része lett. A településnek 1857-ben 612, 1910-ben 881 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 87%-a szerb, 10%-a horvát, 2%-a magyar anyanyelvű volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A háború után a fiatalok elvándorlása miatt lakossága folyamatosan csökkent. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 55%-a szerb, 34%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 251 lakosa volt.
Lakossága
[szerkesztés]| Lakosság változása[4][5] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 612 | 633 | 655 | 884 | 779 | 881 | 897 | 848 | 819 | 794 | 652 | 484 | 419 | 341 | 338 | 251 |
Nevezetességei
[szerkesztés]Szent Lukács evangélista tiszteletére szentelt pravoszláv parochiális temploma[6] a település központjában áll. Egyhajós épület fehérre meszelt falakkal, nagyméretű íves ablakokkal. Harangtornya a délnyugatra néző homlokzat felett áll, a szentély északkeletre néz. Homlokzatát, tetőzetét, tornyát és toronysisakját nemrég újították fel. A templom belül csehsüvegboltozatos. A gazdagon díszített ikonosztázt 1862-ben Bécsben festették. A templom az 1860-as években épült, és késő barokk-klasszicista stílusjegyeket hordoz.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum ... 747. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 152 o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-1912.
Források
[szerkesztés]- Garešnica község hivatalos oldala[halott link] (horvátul)
- Észak-Monoszló turisztikai irodájának oldala (horvátul)
- Garešnica város rendezési terve
- Az első katonai felmérés térképe (1763-1787)
További információk
[szerkesztés]- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)
