Velika Trnovitica
| Velika Trnovitica | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Belovár-Bilogora |
| Község | Velika Trnovitica |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 43280 |
| Körzethívószám | (+385) 44 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1091 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 140 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 41′, k. h. 16° 57′45.683333°N 16.950000°EKoordináták: é. sz. 45° 41′, k. h. 16° 57′45.683333°N 16.950000°E | |
| Velika Trnovitica weboldala | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Velika Trnovitica falu és község Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Jelenleg a megye egyik legfejletlenebb községe.
Fekvése
[szerkesztés]Belovártól légvonalban 25, közúton 31 km-re délkeletre, a Monoszlói-hegység keleti lejtői alatt, a Mlinska-patak partján fekszik.
A község települései
[szerkesztés]A községhez Gornja Ploščica, Gornja Trnovitica, Mala Mlinska, Mala Trnovitica, Mlinski Vinogradi, Nova Ploščica, Velika Mlinska és Velika Trnovitica települések tartoznak.
Története
[szerkesztés]Trnoviticát már a 12. századtól említik az írásos források, amikor Belus szlavón bán birtoka volt. A bán nagy tisztelője volt a Zágráb közelében található goricai Szűz Mária kolostor szerzeteseinek, akiket itteni birtokára is meghívott. Valószínűleg ők alapították a trnoviticai Szent Márton templomot is. A templom építése valószínűleg 1108 körül történt és 1112-től egészen a török hódításig plébánia székhelye volt. A 13. században Trnoviticát az akkori birtokos nemesi családról Komornak nevezték. Az egyházi vizitációban említik a komori Szent Márton templomot. A 14. században már Tövisk a neve. 1334-ben a zágrábi püspökség plébániáinak összeírásában „ecclesda sancti Martini de Twuiski”[2] alakban találjuk. Ez a név pedig egyértelműen a magyar tövis főnévből származik. 1501-ben István nevű plébánosát „Stephanus plebanus in Spinis” alakban említik. Itt a magyar tövis főnevet már annak latin változata (spinis) váltja fel. Ugyanennek a horvát megfelelője a „trn” főnév, melyből a település mai horvát neve származik. A török a 16. század közepén (Garics várának eleste 1544.) foglalta el ezt a területet, mely ezután több mint száz évig lakatlan maradt.
A török uralom után a területre a 17. századtól folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. A 17. század közepén elsősorban a Lonja és a Szávamentéről, majd később Zengg és Lika vidékéről települt be a katolikus horvát lakosság. 1737-ben a plébánia székhelyét Stara Plošćicáról ide helyezték át. 1759-ben megnyílt a település első, akkor még német nyelvű iskolája. 1765-ben az iskolának állandó tanítója volt 24 forint fizetéssel. 1802-ben 19 tanulója volt. A német iskola (Trivialschulle) 1873-ig működött, amikor bezárták.
A település 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Velika Ternovicza” néven szerepel. A Horvát határőrvidék részeként a Kőrösi ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Ternoviticza” néven találjuk.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében ugyancsak „Ternoviticza” néven 211 házzal, 1112 katolikus vallású lakossal találjuk.[4] A település 1809 és 1813 között francia uralom alatt állt.
A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvátország része, Belovár-Kőrös vármegye Garesnicai járásának része lett. A településnek 1857-ben 1.290, 1910-ben 1.926 lakosa volt. Lakói mezőgazdaságból, állattartásból éltek. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1922-ben megalapították a „Sokol” egyesületet, 1931-ben pedig megalakult a helyi önkéntes tűzoltóegylet is. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A háború után a fiatalok elvándorlása miatt lakossága folyamatosan csökkent. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 94%-a horvát nemzetiségű volt. A délszláv háború idején mindvégig horvát kézen maradt. 2011-ben a településnek 631 lakosa volt.
Lakossága
[szerkesztés]| Lakosság változása[5][6] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 1.290 | 1.257 | 1.294 | 1.394 | 1.425 | 1.926 | 1.886 | 1.986 | 1.305 | 1.302 | 1.199 | 1.078 | 828 | 808 | 760 | 631 |
Nevezetességei
[szerkesztés]- Szent Márton tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma[7] középkori eredetű, 1108 körül építették. A 16. század közepéig plébániatemplom volt, ekkor a falut elfoglaló török lerombolta. A török alóli felszabadítás után barokk stílusban építették újjá. 1737-ben ismét plébánia székhelye lett. Értékes a templom barokk berendezése, a Szent Márton főoltár, mely 1746-ban készült, a bal oldali barokk mellékoltár, mely Szent Antal tiszteletére van szentelve és a barokk prédikálószék tetején Szent Mihály szobrával. Antun Millos püspöki vizitátor leírásából tudjuk, hogy a templom már ekkor elnyerte mai formáját.
- A templommal átellenben álló emeletes plébániaépület 1837-ben épült.
Gazdaság
[szerkesztés]A helyi gazdaság alapját a mezőgazdaság, azon belül a földművelés és állattenyésztés adja. Hagyományos a zöldségtermesztés. A község területén 1200 hízósertés felnevelésére alkalmas farmgazdaság működik 3000 darabos éves kapacitással. A mezőgazdaságon kívül említésre méltó az „Atali” textilüzem, amely főleg hazai piacra, kis részben exportra termel. A községben könyvkiadó és értékesítő cég, építőanyagkereskedés és néhány élelmiszerbolt található. Itt működik a "PROART" építőipari cég is.
Kultúra
[szerkesztés]A faluban a 20. század elején 1905 és 1912 között horvát közkönyvtár működött, melynek alapítója a helyi tanító Ivan Skubin volt. Ugyanő alapította 1911-ben a helyi gazdaszövetkezetet is.
Oktatás
[szerkesztés]A helyi népiskolát 1886-ban alapították egy osztállyal a községi elöljáró lakásában. A földszintes iskolaépület 1912-ben készült el. Az iskolában az 1945/46-os tanévtől bevezették a hétéves oktatást. A mai emeletes iskolaépület 1973 és 1975 között épült. Egy területi iskolája működik Nova Plošćicán, ahol 1996-ban nyílt meg a mai iskolaépület.
Sport
[szerkesztés]A település labdarúgóklubja az NK Moslavina Velika Trnovitica, melyet 1956-ban alapítottak. Jelenleg a megyei harmadosztályban szerepel.
Egyesületek
[szerkesztés]- A település kulturális és művészeti egyesülete a KUD Trnovitica az 1960-as években alakult. 1974-ben felvette a „Seljančica” nevet. Ebben az időben a térség egyik legaktívabb kulturális egyesülete volt. Az 1980-as évek elejére elveszett a korábbi lendület. Az egyesületet KUD Trnovitica néven 1999. március 28-án alapították újra. Ma mintegy 40 taggal és két szekcióval, folklór és tamburacsoporttal működik.
- A település önkéntes tűzoltóegyletét 1931-ben alapították.
- A „Klen” sporthorgász egyesületet 1998-ban alapították, ma mintegy 30 taggal működik.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Josip Buturac: Popis srednjovjekovnih župa zagrebačbe županije 1334. i 1501. godine (horvátul)
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum ... 679. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 152 o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: RZG-0504-1969.
Források
[szerkesztés]- Velika Trnovitica község hivatalos oldala (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe (1763-1787)
- Az elemi iskola honlapja (horvátul)
További információk
[szerkesztés]- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)
- Az AAA platform farmgazdaság honlapja (horvátul)
