Obrovnica
| Obrovnica | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Belovár-Bilogora |
| Község | Belovár |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 43000 |
| Körzethívószám | (+385) 43 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 155 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 115 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 49′ 39″, k. h. 16° 52′ 42″45.827600°N 16.878300°EKoordináták: é. sz. 45° 49′ 39″, k. h. 16° 52′ 42″45.827600°N 16.878300°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Obrovnica falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Belovár községhez tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Belovár központjától légvonalban 8, közúton 10 km-re délkeletre, Galovac és Nevinac között, a Ciglena-patak partján fekszik.
Története
[szerkesztés]A település Verbova néven már a középkorban is létezett, vásáros hely (oppidum) volt. 1370-ben János esztergomi érsek Jakab nevű rokona és Orbonai János fia Miklós osztoztak meg rajta. Orbonai László halálával a család kihalt, birtokait 1422-ben Zsigmond király Maróti János macsói bánnak adta előbb zálogbirtokul, majd 1424-ben adományként kapta. A Marótiak 1475-ig voltak birtokosai, amikor az uradalmat grebeni Hermanfi Lászlónak engedték át. 1476-ban Mátyás király alsólendvai Bánfi Miklósnak adományozta.[2] 1501-ben Pál nevű plébánosát említik „Paulus plebanus in Verbowa” alakban.[3] A térséget 16. század közepén szállta meg a török. A török megszállás teljesen megváltoztatta az itteni táj képét. A lakosság legnagyobb része az ország biztonságosabb részeire menekült, másokat rabságba hurcoltak. Ezután ez a vidék több évtizedre lakatlanná vált. A 17. századtól a kihalt területre folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. 1774-ben az első katonai felmérés térképén a falu „Dorf Obrovnicza” néven szerepel. A település katonai közigazgatás idején a kőrösi ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Obrovnicza” néven szerepel.[4] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Obrovnicza” néven 19 házzal, 39 katolikus és 72 ortodox vallású lakossal találjuk.[5]
A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvátország részeként, Belovár-Kőrös vármegye Belovári járásának része volt. 1857-ben 229, 1910-ben 309 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint a falu lakosságának 54%-a szerb, 31%-a horvát, 14%-a magyar anyanyelvű volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 62%-a horvát, 31%-a szerb nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 185 lakosa volt. A településnek ma nincs temploma, a katolikus hívek a nevinaci plébániához tartoznak.
Lakossága
[szerkesztés]| Lakosság változása[6][7] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 229 | 251 | 232 | 282 | 296 | 309 | 314 | 323 | 312 | 317 | 312 | 282 | 246 | 208 | 198 | 185 |
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Csánki Dezső: Körösmegye a 15. században Budapest, 1893.
- ↑ Josip Buturac: Popis srednjovjekovnih župa zagrebačbe županije 1334. i 1501. godine (horvátul)
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum ... 472. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 150. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források
[szerkesztés]További információk
[szerkesztés]- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)
