Gerbavác
| Gerbavác (Grbavac) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Belovár-Bilogora |
| Község | Grobosinc |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 43290 |
| Körzethívószám | (+385) 43 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 145 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 140 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 42′ 22″, k. h. 17° 07′ 08″45.706111°N 17.118889°EKoordináták: é. sz. 45° 42′ 22″, k. h. 17° 07′ 08″45.706111°N 17.118889°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Gerbavác (horvátul: Grbavac) falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Grobosinchoz tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Belovártól légvonalban 31, közúton 34 km-re délkeletre, Verőcétől légvonalban 25, közúton 30 km-re délnyugatra, községközpontjától 4 km-re nyugatra a Bilo-hegység délnyugati lejtői alatt, a Grbavac-patak partján fekszik.
Története
[szerkesztés]A török kiűzése után a község területe majdnem teljesen lakatlan volt és rengeteg szántóföld maradt műveletlenül. Ezért a bécsi udvar elhatározta, hogy a földeket a betelepítendő határőrcsaládok között osztja fel. Az első betelepülő családok 1698-ban érkeztek Lika, Bosznia, a horvát Tengermellék, Imotski és kisebb számban az Isztria területéről. Újjászervezték a közigazgatást is. Létrehozták a katonai határőrvidéket, mely nem tartozott a horvát bánok fennhatósága alá, hanem osztrák és magyar generálisok irányításával közvetlenül a bécsi udvar alá tartozott.
A települést 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Gerbavacz” néven találjuk. A katonai közigazgatás idején a szentgyörgyvári ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Gerbavecz” néven szerepel.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Gerbavecz” néven 52 házzal, 86 katolikus és 195 ortodox vallású lakossal találjuk.[3]
A katonai közigazgatás megszüntetése (1871) után Magyar Királyságon belül Horvát-Szlavónország részeként, Belovár-Kőrös vármegye Grubisno Poljei járásának része volt. 1857-ben 312, 1910-ben 597 lakosa volt. A 19. század végén és a 20. század elején az olcsó földterületek miatt és a jobb megélhetés reményében elsősorban Vas, Zala és Somogy vármegyék területéről nagyszámú magyar lakosság telepedett le itt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 53%-a magyar, 22%-a szerb, 20%-a horvát anyanyelvű volt. Az I. világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz tartozott. A háború után a település a szocialista Jugoszláviához tartozott. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 50%-a horvát, 36%-a magyar, 7%-a szerb nemzetiségű volt. 2011-ben 211 lakosa volt.
Lakossága
[szerkesztés]| Lakosság változása[4][5] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 312 | 352 | 346 | 472 | 599 | 597 | 608 | 624 | 515 | 530 | 530 | 445 | 387 | 302 | 230 | 211 |
Nevezetességei
[szerkesztés]Urunk mennybemenetele tiszteletére szentelt római katolikus kápolnája.
Kultúra
[szerkesztés]A helyi magyarok kulturális egyesületét 2003. június 12-én alapították. Itt rendezték be faluházukat, ahol mintegy hétszáz egykori használati tárgyat gyűjtöttek össze, közülük sok több mint száz éves. Rendezvényeiken mintegy kétszázan gyűlnek össze, hogy hagyományaikat ápolják. 2013-ban alapított gyermek tánc és énekkaruk, színjátszó csoportjuk és tamburazenekaruk Horvátország és Magyarország területén számos rendezvényen lépett már fel. Minden évben szerveznek néhány nagyobb szabású kulturális programot is, ilyen a Magyar Ház napja és a Szent Vendel-napi ünnepség, amikor különböző programokkal kedveskednek a környékbeli magyarságnak.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum... 197. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 187. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források
[szerkesztés]További információk
[szerkesztés]- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)
