Ugrás a tartalomhoz

Bulinac

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bulinac
Bulinac főutcájának látképe
Bulinac főutcájának látképe
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeBelovár-Bilogora
KözségNova Rača
Jogállásfalu
Irányítószám43273
Körzethívószám(+385) 43
Népesség
Teljes népesség314 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság130 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 49′, k. h. 16° 59′45.816667°N 16.983333°EKoordináták: é. sz. 45° 49′, k. h. 16° 59′45.816667°N 16.983333°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Bulinac témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Bulinac falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Nova Račához tartozik.

Fekvése, éghajlata

[szerkesztés]

Belovár központjától légvonalban 14, közúton 16 km-re délkeletre, községközpontjától 3 km-re északkeletre, a 28-as számú főút mentén, egyben az építés alatt álló A13-as számú autópálya nyomvonalán, a Bedenička-patak bal partján fekszik. Az autópálya a falu határának lakatlan részét fogja átszelni. Bulinacon haladt át a Belovár – Gerzence vasútvonal is, mely 1913-tól 1968-ig üzemelt, ekkor megszüntették. Azóta a vasúti síneket is felszedték.

Története

[szerkesztés]

A falu neve a török „bula” szóból származik, mely muzulmán nőt jelent. A helyi hagyomány szerint ugyanis a török időkben a mai falu helyén egy török nő fürdette gyermekét a patakban. Így a „bulinac” szó török gyermeket jelent. Területe a 17. századtól népesült be, amikor a török által elpusztított, kihalt területre folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Bulinacz” néven találjuk. A település katonai közigazgatás idején a szentgyörgyvári ezredhez tartozott.

Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Bulinecz” néven szerepel.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Bullinecz” néven 35 házzal, 105 katolikus és 86 ortodox vallású lakossal találjuk.[3]

A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvát–Szlavónország részeként, Belovár-Kőrös vármegye Belovári járásának része volt. 1857-ben 173, 1910-ben 361 lakosa volt. A Monarchia idején csehek és magyarok települtek be a faluba. A 20. század elején a csehek építették fel a Szent Cirill és Metód kápolnát. Az 1910-es népszámlálás szerint a falu lakosságának 39%-a cseh, 32%-a horvát, 13%-a magyar, 11%-a szerb anyanyelvű volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A II. világháború idején fegyveres összecsapás dúlt a területén. A háború után emlékművet emeltek a nemzeti felszabadító hadsereg és a partizán alakultok itt elesett harcosainak, akik többségben vajdasági szerbek voltak. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 75%-a horvát, 7%-a magyar, 4-4%-a albán, jugoszláv, cseh és szerb nemzetiségű volt. A honvédő háborúnak három halálos áldozata volt a településen. 2011-ben 358 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. A település iskola, orvosi rendelő, gyógyszertár, üzletek, vendéglátó egységek, iparos műhelyek, tűzoltószerház, labdarúgópálya és temető található.

Lakossága

[szerkesztés]
Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
173 184 191 307 345 361 356 387 406 444 470 450 406 407 388 358

Nevezetességei

[szerkesztés]

Szent Cirill és Metód, valamint a Rózsafüzér királynője tiszteletére szentelt római katolikus kápolnája a 20. század elején épült.

Oktatás

[szerkesztés]

Bulinacon a nova račai elemi iskola területi iskolája működik.

Híres emberek

[szerkesztés]

Bulinacon született 1866-ban Lavoslav Singer zsidó származású iparmágnás, akinek tevékenysége nagy hatással volt Belovár városának fejlődésére is. A Belovár –Gerzence vasútvonal megépítésének egyik legnagyobb szorgalmazója és finanszírozója volt.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]