Pavlin Kloštar
| Pavlin Kloštar | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Belovár-Bilogora |
| Község | Kapela |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 43203 |
| Körzethívószám | (+385) 43 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 116 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 185 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 00′ 27″, k. h. 16° 49′ 44″46.007600°N 16.828800°EKoordináták: é. sz. 46° 00′ 27″, k. h. 16° 49′ 44″46.007600°N 16.828800°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Pavlin Kloštar falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Kapelához tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Belovártól légvonalban 12, közúton 15 km-re északra, községközpontjától 4 km-re északnyugatra, a Bilo-hegység területén, a Svinčina-patak völgye feletti magaslaton fekszik.
Története
[szerkesztés]A település arról a pálos kolostorról kapta a nevét, mely a falutól északnyugatra fekvő csendes patakvölgyben már a középkorban virágzott. A Streza nevű birtokot, amelyen a kolostor felépült 1366-ban I. Lajos király oklevelében említik először, melyben Péter zágrábi főesperesnek és András nevű testvérének „Ztreza” és „Pluchina” birtokokat adományozza cserébe azért a birtokért, melyet Szécsi Miklós horvát-szlavón bán a csázmai káptalannak adott. A Mindenszentek tiszteletére szentelt kolostort (monasterium Omnium Sanctorum) 1374-ben Bessenyei János (Iohannes Bissenus) fejérkői (Bijela Stijena) várnagy építtette. A kolostor és a templom első írásos említése 1379. április 9-én történt, a kolostor a monoszlói Szűz Mária kolostor irányítása alá tartozott. Az ezt követő adománylevelekből és az 1477-es urbábiumból kitűnik, hogy egyike volt a középkori Horvátország leggazdagabb kolostorainak. 1465-ben vásártartási jogot kapott. Az 1475-ben Rojcsán megtartott horvát szábor minden adó és állami teher alól felszabadította. Utolsó említése 1538-ból származik, amikor a pálosok a török támadások elől menekülve végleg elhagyták a kolostort és a biztonságosabb Lepoglaván telepedtek le. Magukkal vitték legértékesebb tárgyaikat és levéltárukat. Valószínűleg ekkor még az épületekben nem keletkezett kár, mert egy 1540-es oklevélben megemlítik azon várak és építmények között, melyeket a török elleni védelem szempontjából lerombolni, vagy megerősíteni kell.
A 16. századi török megszállás teljesen megváltoztatta az itteni táj képét. A lakosság legnagyobb része az ország biztonságosabb részeire menekült, másokat rabságba hurcoltak. Ezután ez a vidék több évtizedre lakatlanná vált. A török uralom után a területre a 17. századtól folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. A betelepülők a romok helyén új templomot építettek. Ivan Krištolovec (1658-1730) horvátországi pálos tartományfőnök arról ír, hogy az ő idejében vlach (pravoszláv vagy görög katolikus) templom állt ezen a helyen, melynek neve Balin Klostarra változott. Később pedig megemlíti, hogy az egykor nagy kiterjedésű kolostor épületeiből semmi sem maradt. Ez az adat megerősíti azt a forrást, mely szerint a kolostor építőanyagát a közeli Kapela plébániatemplomának és plébániájának építéséhez használták fel.
A település 1774-ben az első katonai felmérés térképén a falu „Dorf Balin Kloster” néven szerepel. (A térképen jól látható a Krištolovec által is említett 18. századi templom.) A település katonai közigazgatás idején a szentgyörgyi ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Paulin Kloster” néven szerepel.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Paulin Kloster” néven 35 házzal, 144 katolikus és 69 ortodox vallású lakossal találjuk.[3]
A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvátország részeként, Belovár-Kőrös vármegye Belovári járásának része volt. A településnek 1857-ben 257, 1910-ben 333 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 73%-a horvát, 26%-a szerb anyanyelvű volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A háború után a fiatalok elvándorlása miatt lakossága folyamatosan csökkent. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 88%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 152 lakosa volt.
Lakossága
[szerkesztés]| Lakosság változása[4][5] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 257 | 297 | 261 | 329 | 343 | 333 | 345 | 348 | 363 | 341 | 344 | 273 | 251 | 189 | 169 | 152 |
(1869-ben Tvrda Reka lakosságával együtt.)
Nevezetességei
[szerkesztés]Régészeti lelőhely a falutól északnyugatra található középkori pálos kolostor maradványaival.[6] A csendes patakvölgyben a kolostor egykori négyszög alakú helyét két patak fogja közre. A régészeti feltárások 2006-ban kezdődtek ezen a helyen, melyet akkor még sűrű erdő fedett. 2008-ra sikerült feltárni a kolostort és templomát, mely egyhajós, keletelt épület volt sokszög alaprajzú apszissal. Hosszúsága 33 méter, szélessége 9 méter volt. A szentély északi oldalához csatlakozott a sekrestye. A kolostor épületegyüttese a templomtól északra állt középén a kerengővel. Épületei egy észak-déli tengelyű, 70 méter hosszúságú és 50 méter szélességű területet fogtak közre. A szakemberek két építési fázisát különböztették meg. Szerkezete nem a horvátországi, hanem a pécs-jakabhegyi, a salföld-köveskúti és a nagyvázsonyi kolostorokkal mutat rokonságot.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum ... 499. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 189. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: P-5737.
Források
[szerkesztés]- A község hivatalos oldala (horvátul)
- A község kulturális emlékei (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe (1763-1787)
- Tajana Pleše – Krešimir Karlo: Monasterium Omnium Sanctorum de Ztreza Ordinis S. Pauli Primi Eremitae Opscula Archaelogica vol. 33. Zagreb, 2009.
- Tajana Pleše: Streška bulla plumbea pape Bonifacija IX. (horvátul) (angolul)
- Rezultati antropološke analize osteološkog materiala pronadenog u crkvi pavlinskog samostana Svih Svetih u Strezi
További információk
[szerkesztés]- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)
