Gornji Sređani
| Gornji Sređani | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Belovár-Bilogora |
| Község | Dežanovac |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 43506 |
| Körzethívószám | (+385) 43 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 198 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 155 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 31′ 35″, k. h. 17° 09′ 34″45.526400°N 17.159400°EKoordináták: é. sz. 45° 31′ 35″, k. h. 17° 09′ 34″45.526400°N 17.159400°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Gornji Sređani (1900-ig Sređani Rimski, régi magyar neve Pekerszerdahely) falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Dežanovachoz tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Belovártól légvonalban 48, közúton 64 km-re délkeletre, Daruvártól légvonalban 9, közúton 10 km-re délnyugatra, községközpontjától 10 km-re délkeletre, Nyugat-Szlavóniában, a Biela jobb oldali mellékvize a Dabrovica-patak bal partja feletti enyhe magaslaton fekszik. A hullámos terület dél felé kissé meredekebben lejt. A bőséges csapadékmennyiség miatt kiterjedt vízhálózattal rendelkezik, melyek közül a legkjelentősebb a Bijela. A Bijela két mellékvize a Dabrovica és a Prespa is átfolyik a település határán.
Története
[szerkesztés]Sređani története a régmúltban gyökekezik. Az itt talált régészeti leletek alapján ez a terület már a római korban is lakott volt. Középkori története a 13. századtól követhető a fennmaradt írásios dokumentumok alapján. A helyén állt középkori települést Pekerszerdahelynek nevezték. Innen kapta nevét a Pekry család, mely a 14. század elején két testvér, Péter és Pál után két ágra szakadt. A két testvér közül Péter a Peker (régiesen Pukur, ma Biela) folyótól északra eső területet kapta birtokul, Pál pedig a délit. Az előbbi birtokrészt Petrovinának (innen a család előneve), az utóbbit pedig Paulovinának nevezték el. Petrovinát 1495-ben, 1507-ben és 1517-ben is említik több birtokossal feudális birtokként. 1501-ben említik Szent Péter plébániáját és Mihály nevű plébánosát is.
Pekerszerdahely a 15. században a Maróti, majd a Kanizsai család birtoka volt. 1447-ben említik itt a Maróti család kastélyát. A birtokon 1460 előtt ágoston rendi szerzetesek telepedtek meg. 1476-ban már oppidum volt. A kolostor 1495-ben 35 adózó portával rendelkezett. Összesen 155 portával lékekszámát tekintve Monoszló mögött Kőrös vármegye második legnagyobb települése volt. A települést 1542-ben foglalta el a török és helye több, mint száz évig pusztaság volt.
A térség a 17. század végén szabadult fel a török uralom alól. A teljesen kihalt területre a parlagon heverő földek megművelése és a határvédelem céljából a 18. század első felében Gorski kotar és Lika területéről telepítettek be új, horvát anyanyelvű lakosságot. A települést az első katonai felmérés térképén „Dorf Catho. Szrediani” néven találjuk.
Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Szregyani (Gornyi)” néven szerepel.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Szregyane (Gorni)” néven 36 házzal és 298 katolikus vallású lakossal találjuk.[3]
A Magyar Királyságon belül Horvát–Szlavónország részeként, Pozsega vármegye Pakráci járásának része volt. 1857-ben 211, 1910-ben 444 lakosa volt. A 19. század végén és a 20. század elején (1861 és 1909 között) az olcsó földterületek miatt és a jobb megélhetés reményében jelentős számú cseh és magyar lakosság telepedett le itt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 37%-a cseh, 30%-a magyar, 28%-a horvát anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett.
1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, háború után a település a szocialista Jugoszláviához tartozott. A település 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 51%-a horvát, 36%-a cseh nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 265 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal, állattartással foglalkoztak.
Lakossága
[szerkesztés]| Lakosság változása[4][5] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 211 | 276 | 318 | 418 | 445 | 444 | 491 | 536 | 532 | 510 | 462 | 437 | 392 | 329 | 295 | 265 |
Nevezetességei
[szerkesztés]- Gornji Sređani és Badljevina között a Zidine nevű helyen állt a középkorban az ágoston rendi szerzetesek Háromkirályok kolostora. A kolostorról nagyon kevés adat maradt fenn, helyét a 20. század elején végzett két ásatás sem tisztázta. A neves horvát történész Gjuro Szabo említi, hogy ezen a helyen két erődítmény is állt. Az egyiket sánc övezte, míg a másik valószínűleg csak egy téglából épített torony volt. A korabeli források alapján Szabó azt is feltételezte, hogy az eddig fel nem tárt területen egy kápolna is állt, ahova a Pekry család temetkezett.
- Andrija Frank említ egy másik helyet is, melyet a nép Crkvište, illetve Gradina névvel illet. Frank feltételezése szerint itt a középkorban vár, kolostor, vagy templom állott. Egy sor tárgyat is említ, melyet ennek a helynek a közelében találtak. Az itt talált gyertyatartók és a sírok nagy száma alapján inkább kolostor, vagy templom lehetett. A hely közelében egy nagy mocsár található, melynek közelében levő kútban a helyiek elbeszélése szerint három harang volt elrejtve. Frank ez alapján arra következtetett, hogy itt állt egykor a Háromkirályok kolostor. A harangokat a török távozása után találták a közeli Badljevina lakói. Az elsőt a badljevinai templomba, a másodikat Trojeglavára vitték, a harmadik azonban olyan nehéz volt, hogy a kötél elszakadt és a harang olyan mélyen merült a kútba, hogy többé nem tudták kivenni.
- Egykori várkastélyát 1447-ben említik a Maróti család birtokaként. Valószínűleg Badljevina mellett nyugatra Sredjani környékén állt, pontos helye nem ismert.
- Szent Máté evangélista tiszteletére szentelt római katolikus kápolnája 1924-ben épült. 1926-ban szentelték fel. A közelében a temető területén már 1757-ben állt egy fából épített, torony nélküli kápolna. 1791-ben új kápolnát építettek, mely még 1926-ban is használatban volt.
Oktatás
[szerkesztés]A település iskoláját 1897-ben építették Donji és Gornji Sređani gyermekei számára. Első tanítója Franjo Vilfing volt. Az iskola Vladimir Nazor nevét viseli. Ma mintegy 20 alsó tagozatos tanuló jár ide.
Sport
[szerkesztés]Az NK Mlinar labdarúgóklubot 1982-ben alapították. Nevét az akkori malomtulajdonos Franjo Bedi tiszteletére adták, aki a klub egyik fő szponzora volt. A megyei második osztályban szerepel.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum... 658. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 30. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források
[szerkesztés]- A község hivatalos honlapja (horvátul)
- Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010. Archiválva 2020. szeptember 25-i dátummal a Wayback Machine-ben ISBN 9789537442071 (horvátul)
- Bokor József (szerk.). Perky, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2022. május 30.
- Az első katonai felmérés térképe (1763-1787)
További információk
[szerkesztés]- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)
- Daruvár turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
